2016. augusztus 21., vasárnap

Író vagy? Az írás és írogatás közötti különbség


Az utóbbi években több olyan íróval is találkoztam/beszéltem a Pennát a kézbe oldalnak köszönhetően, akik komolyabb terveket is dédelgettek, mégpedig azzal kapcsolatosan, hogy szeretnék kiadni a történetüket vagy valamelyik írásukat. Én eléggé, hogy is mondjam... távolságot tartva állok ehhez a témához, mert egyrészt nem is vagyok jártas annyira, hogy tudjam, merre és miképpen lehetne elindulni, így tanácsokat sem szívesen osztogatok, másrészt pedig nekem személy szerint nincsenek ilyen terveim, így személyes tapasztalatot sem tudok megosztani, vagy erre alapozva másnak segítséget nyújtani. Akik általában könyvkiadás témában keresnek meg, hogy mondjak néhány okos vagy hasznos dolgot, mindig igyekszem támogató lenni, de mindeközben kihátrálni is a kérdésből, a fentebb említett okok miatt.
Viszont tudom, hogy többen is vagytok úgy, hogy titeket ez komolyabban is foglalkoztat, s nem csak hobbi szinten érdekel benneteket... így ezzel a bejegyzéssel most nektek szeretnék kedvezni és elmondanék néhány általános dolgot, ami kicsit megerősíthet benneteket ebben az elképzelésben, vagy az is lehet, hogy ez adja meg azt a lökést, aminek hatására kiléptek a számítógép mögül, a nyilvánosság elé.


Ne vedd félvállról! Jól gondold át!
Mielőtt bármilyen írással kapcsolatos szempontot ismeretnék, szeretnék a legalapvetőbb feltétellel indítani, mégpedig az elhatározás kérdésével. A kiadás és maga az, hogy az embernek egy saját története publikálódhat, továbbá nyomtatott formában is megjelenhet, igazán nagyszerű, rendkívüli és határtalan büszkeséggel eltöltő dolog. Van valamink, amit ténylegesen letettünk az asztalra, és aki élt már meg ilyet az tudhatja, hogy mennyire kivételes és felemelő esemény ez egy író életében. De...
"Vigyázz, mit kívánsz!" - szokták mondogatni és azt hiszem, erre a helyzetre pontosan ráillik ez az aprócska, de annál elgondolkodtatóbb mondat, hiszen az, hogy van egy kéziratod, még nem jelent semmit. Az, hogy végig gépeltél több, mint száz oldalt, szintén nem jelent semmit. Szeretnéd kiadni a könyvedet... semmi és semmi. Persze, önmagában mindegyik valami, viszont ahhoz, hogy a történeted valóban kiadott könyv formájában élhessen az olvasók tudatában, s ezzel párhuzamosan olvassák, szeressék, és sikereket élhessen meg, sokkal és sokkal több kell. Az, hogy mi lesz egy könyv sorsa, nem lehet előre megmondani. Vannak könyvek, amelyek esetében elmondható, hogy nagyobb a füst, mint a láng és ezzel ellentétben vannak olyan történetek, amelyek körül nincs akkora felhajtás, pedig jobban megérdemelnék. Egy könyv sikeressége sok mindenen múlik, de elsősorban azon, hogy maga az író mennyire határozott és motivált ebben a kérdésben. Meddig képes elmenni? Mennyit képes megtenni? Mennyit tud kihozni önmagából? Mennyire komolyak a szándékai? Valóban érzi a súlyát annak, hogy mit jelent kiadásba vágni? 
Sokak tudatában mindez egy szép álom, de nem látják az árnyoldalát, pedig ugyancsak van neki. A legtöbben úgy vannak vele, hogy megírták a történetet, végig gépelték, késznek érzik és na, itt az ideje egy kiadóhoz fordulni. Csakhogy a kiadó nem arra összpontosít, hogy finoman közölje az ellenérzéseit vagy meglátásait, hiszen egyrészt tucatnyi kéziratot kapnak nap, mint nap... másrészt pedig, amíg nem kerül sor komolyabb beszélgetésre, vagy megegyezésre a történettel kapcsolatban, addig minden személyes ismeretség nélkül történik. Nincs idő és alkalom arra, hogy mindenkivel egyénenként és önmagához mérten foglalkozzanak. Kézről kézre járnak a kéziratok, és ők rutinosan nézve a dolgokat, olykor kíméletlenül vagy nyers őszinteséggel fognak hozzá a véleményezéshez. Ezt pedig nem minden író tudja kezelni, vagy elfogadni. 

Sokan egy-egy negatívabb visszajelzés után meghátrálnak és feladják. Úgy érzik, hogy nem volt elég, amit teljesítettek és akkor már nincs is értelme tovább próbálkozni. Ez szerintem az első rosta, amelyen átesik minden olyan író, akinek komolyabb tervei vannak az írással, s aki itt feladja, az talán tényleg nem alkalmas arra, hogy tovább küzdjön. Nem azt mondom mindezzel, hogy változtatva a hozzáállásán, nem érhetne el sikereket... de mint oly' sok mindenben, egyedül kell megvívni az embernek a maga csatáit, és az írás is egy olyan dolog, amelyet neked magadnak kell véghez vinned. Más nem teszi meg helyetted. Ha úgy érezzük, hogy gyengék vagyunk, azok is maradunk. De, ha képesek vagyunk a gyengeségünk elismerése ellenére is tenni és tovább lépni annak érdekében, hogy a következő próbálkozásunk több sikerrel járjon, abban már látok fantáziát, vagy kellő akaratot, valamint komoly szándékot. 

Elsősorban ezt kell eldöntened, hogy készen állsz-e minderre, és hogy képes vagy-e türelmesen, nyitottan, céltudatosan venni az akadályokat, amelyeket maga a kiadás eléd gördít majd? Ha igen... akkor mindenképp próbálkozz és idővel, meglesz a küzdésed, kitartásod eredménye!


Van már használható írásod, kéziratod? Élj vele!
Ha van olyan történeted, amelyet végig írtál és késznek érzel olyannyira, hogy kiadónál is próbálkozz vele, mindenképp élj a lehetőséggel! Ez az első lépés, amivel elindulhatsz a publikálás felé (első lépés, ha az előző pontot amolyan nulladik szempontnak veszem). Viszont, azt mindenképp tudnod kell, hogy ezzel a munkafolyamat nem áll meg... sőt, még csak most kezdődik a java! Miután a választott kiadó kézhez kapta a munkádat, olykor heteket is várnod kell a válaszra. Ha látnak benne lehetőséget, és szívesen foglalkoznának vele/veled, akkor következhetnek a korrigálások, javítások, esetleges bővítések és legfőképp a személyes találkozás. Persze, nem szívesen változat az ember dolgokon, amelyeket jónak vél és Te már érzelmileg is kötődhetsz egy-egy párbeszédhez, eseményhez vagy konkrét szereplőhöz, de minden a Te beleegyezéseddel történik, így érdemes megfogadni a tanácsaikat, meglátásaikat, hiszen ők már tapasztaltak ebben. Akadhatnak olyan történet- illetve cselekménybeli kérdések, amelyekkel mondjuk a kiadó nem ért egyet, vagy másképp írná és ilyen esetekben fontos a közös megbeszélés, valamint döntés, hogy miképpen is lehetne rajta javítani vagy alakítani. Mindez nem egyszerű és hosszú folyamat, amelyre fel kell készülnöd. Sajnos, nem úgy történik a dolog, hogy átadod a kéziratod és ők már egyet értve mindennel, nyomtatásba is adják. Viszont minden egyes tanácsot és ötletet fogadj építőjelleggel, hiszen érted és a törtéentedért teszik... az pedig már kifejezetten pozitívum, ha ideág el tudsz jutni a műveddel, hiszen ha foglalkoznak vele, komolyan érdekli őket! Vedd mindezt inkább bóknak vagy pozitív visszajelzésnek, és ne kritizálásnak vagy belekötésnek. Mindez a kiadás folyamatának része... meg kell élni! :)

Ami pedig még fontos lehet... semmiképp se félkész kéziratot küldj a kiadónak! Volt olyan ismerősöm, aki mindössze húsz oldalnyi részletet küldött be és kifejezetten érdekelte őket, aztán amikor a folytatást is kérték volna megtudták, hogy mindössze ez a húsz oldal készült el belőle és a többi még az ismerősöm fejében létezik. Egyrészt becsapva érezték magukat, másrészt pedig ott lógott a levegőben a dolog, hogy akkor most érdemes foglalkozni ezzel a történettel vagy sem? 
Ha ilyen helyzetbe kerülnél - de a legjobb az lenne persze, ha nem kerülnél -, mindenképp figyelembe kell venned, hogy határidőhöz fogják kötni a történeted folytatását, valamint befejezését. S mint tudjuk, az ihlet és az írás nem mindig jár kéz a kézben, azaz nem biztos, hogy a kiadó által megadott határidőre be tudod fejezni a munkádat. Ez pedig kellemetlen lenne számodra is, a kiadó pedig nem venne komolyan vagy úgy gondolná, hogy nem vagy megbízható és esetleg, felesleges rád alapozniuk. Mindenképp kerüld el ezt a helyzetet és kész, végig írt kézirattal tégy próbát!


Gyakorlat teszi a mestert!
Mindezektől eltekintve nem biztos, hogy elsőre sikerrel jársz, de mint mondtam, ha tényleg akarod ezt a dolgot és határozott fellépéssel fordulsz a kiadó felé, akkor biztosan eléred, amit szeretnél! Persze, ha nincsenek az írással kapcsolatban komolyabb ambícióid és szívesebben írsz csak magadnak, az is egy lehetőség... mindenki önmaga dönti el, hogy mely közegben kényelmesebb számára mozogni, továbbá alkotni. Ellenben, ha vannak ilyen elképzeléseid, még ha csak halványan is, érdemes fontolóra venned a lehetőséget. Ha nem is amiatt, mert tényleg komolyan könyvkiadásra adnád a fejed, akkor legalább azért, hogy profik véleménye alapján kaphass visszajelzést az írásodról... s ki tudja, talán olyan lépcsőfokra lépsz, amelyről már nem is szívesen fordulsz majd vissza, hanem tovább és tovább mennél. Mindenben tovább lehet fejlődni. Aki imád futni, később talán versenyszerűen is űzi majd. Aki szeret festeni, több alkotását is szívesen látná egy kiállítás keretében. Aki énekel, megpróbálkozik egy tehetségkutatóval, vagy ha valaki tehetséges fotós, elvégez egy ezzel kapcsolatos tanfolyamot, ami képesítést is ad. Mindennek lehet valami célja. Mindennel el lehet valahová jutni. Aki egyszerűen csak benne szeret lenni, az a maradást választja... de ha Te tovább mennél, és egy következő szintre lépnél, akkor tegyél meg mindent annak érdekében, hogy elérd a célodat és megvalósítsd az álmodat! Ha pedig mindez a könyvkiadás, miért ne sikerülhetne neked is? A nagy írók is kezdték valahonnan és ki tudja... talán benned is ott él egy nagy-nagy író, akire évek múlva felnézhetnek, akit olvashatnak és aki ott élhet az olvasók tudatában! 

Célozd meg a Holdat! Még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz...

4 megjegyzés:

Emilly Palton írta...

Kedves Szatti!

Mindig érdeklődve olvasom a bejegyzéseid. Ez a téma épp megfogott, mert ezen a téren már rendelkezem tapasztalattal. Annyit tudok mondani, hogy nagyon jók a meglátásaid.

Tavaly kaptam egy kiadói szerződést. Nem magánkiadásban jelent volna meg. Ez azért fontos, mert a kiadásnak is több válfaja létezik.
Nem mesélem el a folyamatot, csak a lényeget írom le. Az pedig annyi, hogy mikor visszakaptam a szerkesztőtől a kéziratot, és megnyitottam, hát... nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. Az első fejezetben nem volt olyan sor (!), amiben ne lettek volna hibák. Ráadásul a fele jelölést nem értettem, hogy ott mi is a probléma. Felhívtam a szerkesztőt, aki nagyon aranyos és segítőkést volt, és mindent elmagyarázott, majd együtt javítottuk ki.
Hiába küldtem be kész kéziratot, attól még kaptam egy határidőt, amire a javítással kész kellett lenni. És nem tehettem meg, hogy csúszok egy-két napot, mert az pénzembe került volna.
Mire eljött a végleges kézirat leadásának ideje, addigra megszűnt a kiadó. De nem bánkódom, nem adom fel!
A dolog jó oldalát nézem:
- sok embert megismertem,
- a volt művészeti vezetővel a mai napig rendszeresen chatelek,
- egy picit beláttam a kulisszák mögé.

Szóval, tetszett a cikked, mert valós információkkal dolgozol. Emellett, abban is igazad van, hogy aki kap egy elutasító választ, az ne törjön össze, hanem szedje össze magát, és mutassa meg, hogy ő igenis tud írni!!! Mert, aki akar, az tud írni!

Elnézést, hogy ilyen hosszúra sikeredett a véleményem!

Üdv.: E. Palton

Szatti írta...

Nagyon szépen köszönöm a véleményed! :) Hasznos volt számomra is minden sorod, mert én még sosem próbálkoztam kiadással és minden információ, ami a birtokomban van, más tapasztalatai által gyűjtöttem össze. Szóval, én sem vagyok túlzottan okos ebben a dologban, de igyekeztem általánosan nézve minden olyan dolgot leírni, ami fontos lehet, ha valaki szeretne elindulni ebben a kihívásban.
Nagyon szépen köszönöm, hogy megosztottad velünk a tapasztalatodat! Másoknak is biztosan javára válik! :)

A. T. Jolt írta...

Kedves Szatti! Nagyon szeretem a blogodat böngészni, hiszen mindamellett, hogy érdekes és jól összeszedett cikkek között válogathatunk, roppant közvetlen vagy az olvasókkal, ami csak még élvezetesebbé teszi az olvasást.
Ez a cikk is érdekesre sikeredett. Számomra nagyon távoli és ijesztő a kiadás fogalma, pedig imádok írni, sok időt fektetek a munkáimba, és bár kevés visszajelzést kapok, de azok pozitívak szoktak lenni. Ki tudja? Talán majd egyszer. :)
Üdv,
Jolt

Szatti írta...

Kedves A. T. Jolt!

Nagyon szépen köszönöm a véleményed és a pozitív visszajezlésed! Igazán jól esett és örülök, hogy így gondolod! Ha vannak kiadással kapcsolatos álmaid, ne add fel őket! Lehet, hogy nem a közeljövőben kerül majd rá sor, de ki tudja... egyszer talán sikerül vagy összejön valamilyen úton-módon. Addig is, írj és írj, munkálkodj és alkoss! Leld benne örömöd és legyen sok-sok sikered vele, akár kiadásra adod majd a fejed, akár nem! :)

Minden jót!