2016. szeptember 16., péntek

Karakteralkotás lépésről lépésre II.


Az előző bejegyzésben már elég sok mindenről esett szó, hogy miképpen is lehet egy karaktert szereplővé változtatni. Néhány tényezőt ismertettem, viszont szerettem volna tovább vinni a gondolatot egy folytatást jelentő bejegyzésben.

Sokszor szoktam mondogatni, hogy megemlíteni néhány jellemvonást és tulajdonságot, nem elég. Ez az a tipikus "ne csak mondd, hanem mutasd is" helyzet, amikor nem elegendő ismertetnünk egy karakter jellemét, valamint személyiségét, hanem példák és különböző szituációk révén árnyalnunk, valamint érzékeltetnünk kell az olvasó számára. Sokkal kifejezőbb, ha például a szereplő félénk jellemvonását egy adott esethez vagy emlékhez kötjük, mintha tényként közölnénk, hogy pl.: Niki félénk lány volt. Mindez semmit sem fog jelenteni vagy mondani az olvasónak, ellenben ha hozzákötjük egy eseményhez, ami bemutatja és részletes képet ad arról, hogy mi az oka ennek a tulajdonságnak, akkor máris érthetőbbé válik a jellemvonás megismerése és annak tudatosítása.


További lényeges tényező, hogy mennyit tud meg az olvasó a főszereplő hátteréről. Általában erre nem sok figyelmet fordítunk, pedig nagyon is kellene, hiszen a jellem kialakulása nem csettintésre történik. Hosszú folyamat eredménye, amelyet ha nem is áll módunkban egészében bemutatni (ritka az a könyv, amely a főszereplő születésétől ismerteti a történetet, viszont személyes kedvencem ebben a témában és csak ajánlani tudom nektek Michael Gruber A boszorkányfiú c. könyvét), mindenképp érdemes néhány múltbeli visszatekintéssel kitérni rá. 
S mindemellett ugyanilyen lényeges a jelen eseményei mögé is tekinteni, amely további értékeket és érdekességeket adhat hozzá a történethez. Amikor bemutatjuk egy karakter környezetét, érdemes kitérni a befolyásoló tényezőkre is. Milyen az anyagi háttér? Milyen a kapcsolata a családjával? Be lehet mutatni a családi ház, lakás, otthon stb, mint főbb háttérhelyszín megjelenését, hiszen ez sokban hozzáadhat a karakter megismeréséhez. Amilyen a környezete, ő is olyan jellemű, személyiségű. Ha az otthona is szépen elrendezett és igényes, akkor ő maga is precíz és gondos jellemű, ellenben a káosz kihathat arra is, hogy például szétszórt vagy megbizhatatlan. Ilyen jellegű bemutatás lehet az is, hogy milyen tárgyakkal veszi magát körül. Ezek is mind-mind képet adhatnak az olvasónak arról, hogy kiről is olvasnak. 

Fontos lehet az is - amire valamennyire már kitértem az előző bejegyzésben is -, hogy mit gondolnak róla a további szereplők a történetben. Az, hogy mi miképpen vélekedünk a főszereplőről, egy dolog... viszont lényeges az is, hogy a többi karakter milyen véleménnyel van róla, és milyen személyiségnek tartja. A karaktereknek is többféle arcuk van. Ahogyan a való életben is másképp viselkedünk egy ismerőssel, egy baráttal vagy egy közeli hozzátartozóval, úgy a szereplő jelleme is különböző arculatú lehet, más és más oldaláról mutatkozik meg attól függően, hogy éppen kivel van interakcióban. Mondhatnánk úgy is, hogy van egy külső és belső arcuk. Ez utóbbit leginkább az olvasó ismeri, hiszen feléjük közvetít minden magánjellegű gondolatot, amit nem mond ki hangosan, és mindössze fejben gondol végig. Ezeket csak az olvasók ismerik, és a könyvben szereplő további karakterek nem. Viszont, íróként feladatunk, hogy az olvasó ne csak a belső arculatot ismerje, hanem a külsőt is, amelyet a szereplők érzékelnek, s amelyet feléjük mutat az adott karakter. A szereplőnk teljes lényét kell átadnunk az olvasóknak, ezáltal pedig jobban meg tudja érteni az eseményekre adott reakciókat. 

Ebben segíteni tud, ha megpróbáltok írni a főszereplőtökről olyan szemszögből, ahogyan a külvilág látja. A családja, a barátai, ismerősei, akik főbb, illetve mellékszereplőkként részt vesznek a történetben, mindemellett pedig belevehettek olyan karaktereket is, akik idegenek a történetben, de jelen vannak és részesei a történetnek annak ellenére, hogy nem alakítják a cselekményt. (Pl.: osztályteremben zajló beszélgetés a főszereplő és barátai között, viszont tőlük függetlenül ott vannak az osztálytársak is, akik látják vagy érzékelik a beszélgetést. Nem aktív résztvevői a beszélgetésnek, de részesei, kellékei úgymond a "háttérnek".)
Ezzel megmutathatjátok vagy önmagatok számára is világosabbá tehetitek, hogy milyen a szereplő külső arca, azaz miképpen látják mások a környezetében attól függetlenül, hogy az olvasó milyennek látja vagy miképpen vélekedik róla. Ez segíthet a mellékszereplők felépítésében is, hiszen konkréttá válik, hogy milyen viszonyban állnak a főszereplővel, valamint segítséget nyújthat abban is, hogy hogyan reagáljon egy-egy helyzetben, amikor az olvasó felé intézi a gondolatait, hanem mások irányába. 

A belső arc az igazi jellemet testesíti meg, hiszen önmagával (remélhetőleg) mindenki őszinte, így az olvasó is a valódi énjét ismerheti meg a személyes gondolatai, illetve belső monológjai által. Íróként, a történet cselekményét sokkal jobban meg tudjuk érteni, ha ismerjük a főszereplő gondolatvilágát, döntéseinek miértjét és okát, s ezáltal a belső vívódásokra adott reakciókat is jobban tudojuk érzékeltetni. Mindez egy folyamatos súrlódás, amikor nem tudunk döntést hozni, miszerint a szereplő úgy döntsön, ahogyan elvárják tőle vagy ahogyan ő szíve szerint tenné. Ilyenkor kell mérlegelni, hogy mit tartunk fontosnak: a főszereplőnk mások véleményéhez igazodva fejlődjön a történet során, vagy önmagát túllépve tegyen meg lépéseket a jellemfejlődés útján? 

Ezekkel a gondolatokkal búcsúztatnám ezt a bejegyzést! Előre is köszönök minden véleményt és hozzászólást, ami tovább bővítheti, illetve színesítheti a bejegyzés tartalmát!

Nincsenek megjegyzések: