2016. szeptember 10., szombat

Karakteralkotás lépésről lépésre I.


Mint olvasó és blogíró, gyakran találkozom azzal a jelenséggel, amikor egy-egy történet esetében a mellékszereplők - de olykor a főszereplő is -, sablonosan és felületesen vannak kidolgozva. Amolyan íratlan szabály, hogy a főszereplőre mindig sokkal jobban figyelünk, valamint nagyobb gondot fordítunk a kivitelezésére, viszont ugyanilyen fontosak a mellékszereplők is, továbbá egyaránt lényeges, hogy minden egyes karakterünk élő-lélegző szereplő legyen. Nem elég leírni és szinte pontokba szedett ismertetőt adni, hogy ilyen színű a haja, a szeme, ilyen magas és sötét felső, valamint farmer van rajta. Sokan ennyivel letudják a karakterábrázolást, holott ha belegondolunk, minket sem ez jellemez elsősorban, hogy milyen külső ismertetőjegyekkel bírunk vagy, hogy éppen milyen öltözéket viselünk. Persze, számít egy karakter esetében is a megjelenés, hiszen ez is tudja befolyásolni egy olvasó szimpatizálását, de végső soron, teljesen lényegtelen információ a cselekmény szempontjából. 

Írás során az egyik leglényegesebb dolog, hogy olyan karaktereket hozzunk létre, akik tényleg élnek a történetben, továbbá elképzelhetőek és átérezhetőek. Ezáltal tud majd az olvasó képzeletében és tudatában is megragadni, valamint így képes majd azonosulni vele és megszeretni őt a történet során. Ez azért is nagyon fontos, mert a főszereplő gondolatai testesítik meg az írásunkat, és nélküle, hogy akarjuk vagy egyáltalán hogy tudnánk átadni a történetünket? Ha ő nem működik megfelelően, a cselekményünk sem fog. Ő rajta áll minden, és legfőképp rajtunk, hogy miképpen tudjuk a karakterünket felépíteni. S bár nem a mellékszereplők viszik el a hátukon a történetet, ők is szerves részét képezik a cselekménynek, hiszen nélkülük a főszereplőnk sem tudna létezni, cselekedni, illetve működni. Ők együttesen alkotnak egy hatalmas egészt, amelynek a megtervezése és kivitelezése gondos munkát igényel. Így, mindenkit csak ösztönözni tudok, hogy szánjatok időt a karaktereitek megformálásra, és ne csapjátok össze néhány külső tulajdonság leírásával. Tiszteljétek meg őket a figyelmetekkel, hiszen valamilyen formában nekik köszönhetitek majd a történetetek sikerességét. Ha ők el tudják nyerni az olvasók szívét, akkor garantáltan szerethető, és olvasott lesz az írásotok.

A főszereplőnek úgy kell működnie, mintha az olvasó jó és kedves ismerőse lenne, aki végig vezeti őt a történeten. Nem feltétlen kell szimpatizálnia vele, és jóbarátként kezelnie, hiszen vannak olyan történetek is, amelyekben a főszereplők inkább unszimpatikusak, viszont a döntéseikkel való egyet nem értés ellenére is elfogadjuk őket, és kíváncsiak vagyunk a történetben megtett életútjukra. Ilyenre is van példa, bár az a leggyakoribb, amikor rokonszenves számunkra a főszereplő és képesek vagyunk a helyébe képzelve magunkat, együtt megélni a történet eseményeit. Ennek elérése pedig az író feladata és célja, hogy a főszereplő által hasson az olvasó hangulatára, érzéseire, gondolkodására, amelyhez elengedhetetlen, hogy ne csak vizuálisan tudja maga elé képzelni az adott karaktert, hanem benne is tudjon élni. Tudnia kell, hogy egyes helyzetekben miképpen döntene vagy hogy bizonyos események, milyen reakciókat válthatnak ki belőle. 
A fizikai tulajdonságok nem elegendők, hiszen erre alapozva egy egész történetet, hogyan várhatnánk el az olvasótól, hogy az utolsó oldalig figyelemmel kövesse annak történéseit?


Ami szerintem jó módszer vagy megoldás lehet, ha külön dokumentumban (vagy ha jobban kedvelitek a kézzel írott formát, akkor egy üres papíron) kidolgozzátok a szereplőiteket, mint karaktereket. Az alábbi szempontokat javasolnám:
  • A főszereplő neve szerepeljen elsőként vagy legfelül a névlistán, hiszen ő a történet fő mozgatórugója, utána pedig következhetnek a mellékszereplők. Fontossági, avagy szereplési sorrendben kövessék egymást a nevek, és így a lista végén annak a szereplőnek a neve lesz majd, aki a legkevesebb szerepet kapta a történetben. Ezáltal átlátható lesz, hogy kik a fontosabb mellékszereplők, avagy a beugrók, akik épp csak feltűnnek a történetben.
  • Az is jó megoldás lehet, ha a főszereplő neve a lap közepén helyezkedik el, a mellékszereplők nevei pedig körülveszik és így kapcsolatokat is létre tudtok hozni az összekötős módszerrel. 
  • A nevekhez társíthattok jelzőket is. Ez amiatt lehet lényeges, hogy konkrét különségeket tudjatok tenni a karaktereitek között. Az a jó történet, ahol minden egyes szereplő egyedi és sajátos. Ha egy történeten belül több szereplő is egyezik stílusban és karakterben, az előbb-utóbb összezavarhatja az olvasót és akaratlanul is keverni fogja őket, hiába a névbeli megkülönböztetés. Mindegyik szereplő legyen más! 
  • A jelzők használata mellett nekem kimondottan kedvencem a színtársítás. Ez még inkább megkönnyíti a szereplők közötti különbségek kialakítását.
  • A nevek megszemélyesíthetik a karaktereket! Érdemes játszadozni a nevek hangzásával, hiszen egy temperamentumos személynek mindenképp olyan nevet kell választani, amely kifejezi a tulajdonságait, illetve jellemvonásait, s ugyanez érvényes a nyugodtabb természetű karakterek elnevezésére is. Fordítsatok erre is figyelmet!
  • Mindegyik szereplő mellé zárójelben tüntessétek fel a legalapvetőbb tulajdonságokat, amelyek meghatározzák őt. Nem kell felsorolásba bocsátkozni. Elég néhány ismertetőjegy, amelyek által Ti is könnyebben behatároljátok majd. 
  • A zárójeles felsorolás amolyan rövid segítségként funkcionálhat, de emellett szánjatok időt a részletes karakterkidolgozásra is! Körülbelül 10-15 mondatban foglaljátok össze, hogy milyen szerepet tölt be az adott karakter, mikor lép a történetbe, továbbá mi a célja, azaz miképpen befolyásolja majd a cselekmény alakulását.
  • Mindegyik szereplőnél ismertessétek, hogy milyen kapcsolatban áll a főszereplővel, és ugyanezen tematika alapján menjetek végig az összes szereplő közötti kapcsolaton, hogy ki honnan ismeri a másikat vagy, hogyan és mikor ismerkednek majd meg a történetben. Ez nagy segítség lehet nektek is az írás során, ha ilyen formában rendszerezitek a szereplők közötti összefüggéseket.
Visszatérve a karakterek jellemzésére, hasznos információ lehet az olvasó számára, ha bizonyos tulajdonságokat hasonlítunk valamihez. Ha csak egyszerűen leírom, hogy a főszereplő szemszíne kék, semmiképp sem ragad majd meg az olvasóban. Ellenben, ha már hasonlítom egy árnyalathoz vagy egy jelenséghez (pl.: az ég vagy tenger színéhez), már is jobban tudatosodik az olvasó fejében a gondolat. 
Ami további segítséget jelenthet, ha megpróbáljátok elképzelni a szereplőtöket, mintha csak magatok előtt látnátok és bátran tegyétek fel a kérdést, hogy mi az, amit elsőként észrevennétek rajta? Szokatlan hajszín? Egy forradás a homlokon? Különös öltözködés? Jellegzetes testtartás? Bármi megragadhat benneteket és ugyanezt az érzést kell megragadnotok az olvasóknál is: az első benyomás varázsát. Íróként úgy kell írnunk, mintha valaki más történetét olvasnánk és így talán, könnyebben észrevehetjük azokat a hibákat, amelyeket íróként mindenképp szeretnénk elkerülni. Próbáljatok ne csak írni, hanem olvasni is... úgy részesei lenni a saját történeteteknek, mintha ismeretlen talajon lépkednétek! Nehéz feladat, de gyakorlat teszi a mestert és nem utolsósorban sokat segíthet, ha olvastok és megpróbáljátok mások karakterábrázolásait megfigyelni, valamint elemezni.

Remélem, hogy tudtam segíteni ezzel a bejegyzéssel is! Szívesen látok minden észrevételt és hozzászólást! :)

5 megjegyzés:

Nyáplic Zsazsogó írta...

Szia!

Ismét egy igazán érdekes - engem érdeklő, érintő - témában olvashattam Tőled egy cikket.
Különösen két pont olyan, ami szerintem nagyon fontos, de sokan ki szokták hagyni (vagy csak én nem érzem?)
Az egyik, hogy a mellékszereplőknek nem dolgozzák ki a Céljait. Csupán addig létezik, amíg érintkezik a főszereplővel, de azon túl nem mindig tudjuk meg - mi olvasók -, hogy pontosan mi vezérelte, miért segített, miért állt az útjába. Természetesen a szélsőségekre, különösen a negatívakra gyakrabban kapunk választ, de kiadott könyvben is volt, hogy ültem és azon gondolkodtam, jó, hogy megmentette a főszereplőt, de miért is? A később kialakult képbe a szereplőről nem illett bele a mentés és hasonlók.
A másik a nevek! Míg a célokra mindig is igyekeztem nagy figyelmet fordítani, még ha nem is mindig árultam el közvetlenül, azért a színfalak mögött mindig ki volt dolgozva nekem egy ok-okozati sorozat, de a nevekkel mindig is bajban voltam.
Nagyon nehezen találok és találtam korábban is nevet a szereplőimnek. A gyors vázlataimban kialakítottam egy rendszert is erre. Történettípusonként használok névpárokat, például a romantikusban Kate és Leo van, a fantasztikusakban Kai, Nobu és Sae/Sai. Ám korábban a végleges névválasztást is elmismásoltam. Nem figyeltem annyira rá, arra gondoltam, mindenki akkor kap nevet, mikor megszületik, a személyisége és egyebek csak később alakulnak ki. Az, aki elnevezi őket, akkor még nem tudhat semmit.
Aztán néhány hónapja az M3 csatornán láttam egy műsort, ami a Péter Pálokról szólt, és különböző híres Péter Pálok szólaltak meg. Volt köztük, aki Péter Pálként, volt aki Péterként vagy Pálként. Meg is kérdezték őket, miért van ez. Egyikük valahogy így felelt: A Pétert közelebb érzem magamhoz. Én olyan Péteres vagyok. A Pálra nem is hallgatok.
Ezen a vonalon elindulva volt egy rövid beszélgetés a nevekről. Az Anna Karenina is ott volt a példák közt, erre emlékszem. Valami olyasmi volt, hogy Ő Anna. Ha Margónak vagy Katinak hívták volna, akkor nem lehetett volna az, aki.
Ez nagyon meglepett. A Péter Pálok közt voltak írók/költők is és mesélték, mennyi időt töltenek a név kiválasztásával. Ez úgy megmaradt bennem és az óta próbálok jobban odafigyelni a név választásaimra.

Szatti írta...

Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásod, Zsazsi! :) Ennek a bejegyzésnek mindenképp hozok majd folytatását, már gondoltam rá tegnap is és abban kifejtem ezeket a kérdéseket is. Megpróbálom körüljárni őket és hasznosat mondani. Tanulságosak voltak a gondolataid! Még egyszer köszönöm! :)

Brukú Szürke írta...

Szia Szatti,

Ismét jó kis bejegyzést hoztál.
Gondolkodtam egyébként, hogy a karaktereimet hogyan lehetne "feltúrbózni", hogyan legyenek jobbak, és ez a bejegyzés rá világított egy-két apróságra, amin tudok majd javítani.

Várom a folytatást. <3

Szeretettel:
Brukú

Szatti írta...

Lesz még ennek folytatása, mert nem akartam rátok zúdítani mindent, és egy bejegyzésbe belesűríteni a mondandómat, úgyhogy mindenképp lesz egy Karakteralkotás 2. rész, amiben tovább folytatom az eddigi gondolatokat! :)
Örülök, hogy tetszett és köszönöm a kommented!

A. T. Jolt írta...

Nagyon tetszett ez a cikk, Én több helyen találkoztam olyannal, hogy az író meginterjúvolja a karaktereit. Van egy kérdéssor, amire a szereplői "válaszolnak", és ezáltal még jobban megismerheti, még élethűbbé teheti őket.