2016. október 18., kedd

A meg nem értett gonosz karakterek


Akármilyen műfajról is legyen szó, mindig van egy olyan ellenoldal, továbbá ellenérzéseket képviselő karakter, aki különbözik személyiségben a főszereplőnktől - aki általában a jó ügyet képviseli. A legtöbb esetben szereplőben gondolkodhatunk. Gondoljunk csak a mesékre, amelybekben ott a gonosz mostoha vagy a legyőzendő sárkány, a hatalomszomjas varázsló és a többi. Viszont, ha elvonatkoztatunk a karakter fogalmától és egyszerűen valami rosszra,  a főszereplőnket akadályozó dologra gondolunk, akkor példának ki tudom emelni Lisa Genova könyvét (Megmaradt Alice-nek címmel), amelyben nem valakivel kell megküzdenie a főszereplőnek, hanem valamivel. Ha nagyon meg akarom határozni, akkor mondhatnám azt is, hogy önmagával, de a cselekményt tekintve helytállóbb az a kifejezés, hogy egy nem várt betegséggel kell szembenéznie. 

Bárhogyan is nézzük, valaminek mindig lennie kell a történetben, ami megnehezíti a cselekmények történését, amely felzavarja a nyugodt vízfelszínt, ami konfliktust generál és ami egyszerűen, történetté formálja a történetet. Erre pedig kiváló megoldás, ha olyan antihősöket alkalmazunk, amelyek véghez viszik ezt a feladatot. Ami fölött sokan el szoktak siklani, hogy ezeket a szereplőket ugyanolyan tűpontossággal kidolgozzák, mint a főszereplőjüket. Pedig ugyanúgy fontosak, sőt... talán még lényegesebb a ténykedésük, hiszen újabb és újabb követ görgetnek a főszereplőnk útjába. Ebből pedig következik egy nagyon egyszerű kérdés: miért? Miért teszi? Mi az oka annak, hogy esetleg gyűlöli a főszereplőt? Mi készteti arra, hogy folyton folyvást borsot törjön az orra alá? Milyen okok magyarázzák a cselekedeteit?



Ne csak mondd... mutasd is!
Annyi nem elég, hogy gonosz, rosszat akar és ő a negatív szereplő a történetben... ok-okozatnak kell lennie a háttérben, és ennek kifejtése, valamint ismertetése a mi feladatunk. Próbálj nyitottan gondolni erre a szereplőre, aki mondhatni a gonosz szerepét tölti be a történetedben és mesélj róla, hogy milyen karakter is ő? Volt valaha jó? Mitől lett ilyen a jelleme, amilyen most? Esetleg jó viszonyt, barátságot ápolt a főszereplőddel? Mi okozta közöttük a törést? Mikor és miért határozta el, hogy a főszereplőd ellenfele lesz? Milyen céljai vannak, amelyeket a főszereplő jelenléte akadályozhat vagy meghiúsíthat? S ugyanez a kérdés érvényes lehet a főszereplőre is, hogy neki milyen kezdeményezései vannak a történet során, amely zavarhatja és cselekvésre késztetheti a gonosz karaktert? Ha kitérsz ezekre a részletkérdésekre, sokkal árnyaltabb és leírásban is gazdagabb bemutatást tudsz adni a karaktereidről!

Szeresd a karaktered!
Talán elsőre furcsa lehet a gondolat, viszont ahhoz, hogy átérezhető és hiteles legyen a gonosz karakter, szeretned kell ugyanúgy, mint a többi karakteredet. A történetírásra, és annak szereplőire úgy kell gondolni, mintha átvitt értelemben a gyermekeink lennének, akiknek mi adtunk életet. Mi álmodtuk és mi teremtettük meg őket. S bármilyen jellemű, temperamentumú vagy gondolkodású szereplőről is legyen szó, a mi kezünk alkotta. Íróként kötelességünk, hogy mindezt átérezve, átérezhetővé tegyük az olvasók számára is. 
Ha arra gondolok, hogy az én életemben kik azok, akik betöltik az antihős szerepét, be kell látnom - még akkor is, ha nehezemre esik -, hogy ők is voltak valaha jók vagy pontosabban, valamikor jelentett jót is a jelenlétük a mindennapjaimban. Voltak persze bizonyos események, amelyek ezen alakítottak és más irányba terelték a hozzájuk fűződő érzéseimet, de volt idő, amikor nem gondoltam rájuk rossz szívvel.
A történetben is meg kell találnod ezt az egyensúlyt vagy kettősséget, és szerethetővé kell tenned az olvasó számára akkor is, ha a főszereplőd nem igazán szimpatizál vele. Akkor is, ha a gonosz karakter őrült dolgokat tesz, de pont ezek az őrültségek teszik kedvelhetővé. Akkor is, ha képtelen a változásra, de megértjük a döntését. Ezáltal sokkal jobban át tudja majd érezni az olvasó a gondolatait, cselekedeteit és létezésének okát. 


Döntsd el, milyen legyen!
Vannak azok a karakterek, akik egyszerűen képtelenek a változásra. Ismerhetünk példát arra, amikor a rossz jó útra tér és olyat is, amikor nincs más megoldás, mint a karakterének kiírása a történetből, azaz a főszereplő legyőzi őt a cselekmény során. Mindkettő jó választás, viszont el kell döntened már a történet elején, hogy milyen sorsot is szánsz neki. Ha szeretnéd, hogy jellemfejlődésen essen át és a cselekmény előrehaladásával alakuljon jellemben, akkor ez ügyben konkrét lépéseket kell tenned, amelyek által az olvasónak is egyértelmű lesz, hogy van még helye jónak a szívében. Ellenben, ha nem szeretnél neki más megoldást adni és kimondottan ezen a sötét úton terelnéd tovább, akkor tarts ki az elhatározásod mellett! Talán ez a második lehetőség a legnehezebb, mert megpuhítani és a jó útra téríteni valakit egyszerűbb... ha lehet rá hatni meggyőzéssel és szeretettel, akkor előbb-utóbb beadja a derekát, és képes a jó cselekedetekre is. Olykor pálfordulással, egész más jellemű ember is válhat belőle. 
Viszont végig gonosznak meghagyni valakit, nagy feladat. Főleg úgy, hogy az olvasó számára ne hasson dacnak vagy "csak azért is bosszantom és aláteszek" jellegűnek minden cselekedete. Ezért fontos, amit már az első pontban is leírtam, hogy adj okot a létezésének és mutasd be a háttértörténetét! Akár menj vissza a gyerekkoráig vagy ragadj ki néhány fontosabb eseményt az életéből, és múltbéli események formájában írd bele a történetbe! Fontos, hogy ha az olvasód nem is ért egyet a döntéseivel - hiszen jobb esetben a főszereplőddel szimpatizál, és nem a gonosz karakterrel -, akkor is legalább megértse és elfogadja a gondolatait, továbbá az okait, amelyek arra késztetik, hogy megnehezítse a főszereplő életét. 

Adj neki szerepet!
A legjobb módja annak, hogy az olvasód eldönthesse, rokonszenves-e számára az antihős vagy egyetértve a főszereplővel, megpróbál minél kevesebbszer az útjába kerülni, biztosíts neki alkalmat a szereplésre a történetben! Ezzel persze nem azt mondom, hogy fejezetről fejezetre válts szemszöget - bár néha-néha jó megoldás lehet -, viszont, mint gonosz karakter, ne csak egy fogalom legyen, hanem hús-vér szereplő, aki jelen van, cselekszik és szóhoz jut. Néhány fejezetben egy-két hosszabb monológot vagy jelenetet nyugodtan átadhatsz neki, s így érvényesülhet minden ismertetés, jellembeli bemutatás, továbbá múltbéli eseményre való visszatérés, ami hozzá kapcsolódik. Úgymond példát hozol a miértekre és az okokra. 

Bármilyen megoldásokat is alkalmazol majd, szánj időt arra, hogy megismerd a gonosz karakteredet! Tárd fel az élettörténetét, a jellemét és minden vele kapcsolatos tényezőt, amely meghatározza őt! Ha részletekben gazdag szereplőt adsz az olvasóidnak, sokkal jobban fogják értékelni a történeted és magát a cselekményt is!

Remélem, tudtam segíteni ezzel a bejegyzéssel is! Köszönöm, ha elolvastad és ha lenne bármilyen észrevételed, hozzászólásod, írj kommentet!

4 megjegyzés:

Bogi ^^ írta...

Kedves Szatti!
Lehet, hogy ez csak az én beteg dolgom, de én kifejezetten szeretem a negatív karaktereket, jelenleg is egy "gonosz" fiú a főszereplőm. Szerintem teljesen más világításba helyezi a cselekményt, és egy idő után talán az olvasó úgy látja, hogy a "gonosz" igazából nem is gonosz, hanem a "jó" a gonosz. Na, érted. :D
Csak ennyit szerettem volna. :)
Ölel: Bogi

Szatti írta...

Nekem is vannak kimondottan kedvenc, "rossz" karaktereim, akiket azért kedvelek, mert olyanok, amilyenek... szerintem ahhoz hasonlít ez a dolog, mikor bejönnek a rosszfiús karakterek. Ők is veszélyesek, mások és emiatt valahogy vonzóbbá válnak. A gonosz karakterek is szerintem így működnek, hogy a másságuk teszik őket erős, jellegzetes és kedvelhető karakterré. :)
Úgyhogy egyetértek veled! :)

Köszönöm a véleményed, és hogy elolvastad a cikket!

Brukú Szürke írta...

Sziasztok,

Nálam az áttörést Cassandra Clare Valentinéje adta. Tetszett benne az, hogy úgy formálta a világot, ahogy csak akarta, hogy kimondta azt, amit mások nem mertek és csinált olyan dolgokat, amiktől kirázott a hideg miközben minden tettének meg volt a miértje. Akkor jöttem rá: a gonoszok nélkül nem igazán lennének izgalmasak a történetek.

Legjobbakat:
Brukú

Szatti írta...

Nagyon szépen köszönöm a véleményed, Brukú! Teljesen egyetértek veled! :)