2016. október 6., csütörtök

Miket érdemes elkerülni egy történet írása során?

Hasonló témával jelentkeznék, mint amikor arról írtam, hogy milyen okok késztettek arra, hogy abbahagyjam egy könyv olvasását, viszont most a másik oldalról közelíteném meg a dolgot, mégpedig abból az irányból, hogy milyen tipikus hibákat érdemes elkerülni a történetírás során.
Történetet írni nem könnyű feladat, bár ezzel nem mondtam újat. Elkezdeni talán a legkönnyebb, viszont befejezni... nos, nekem talán ezzel van leggyakrabban problémám. Megragadni egy ötletet és néhány fejezetnyi írást összehozni, könnyen lehetséges, hiszen eleinte még magával ragadhat az ihlet varázsa, az újdonság motiváló ereje, de amint elfogynak a tartalékaink és a kezdeti ötleteink, már nem olyan könnyű hasonló hangulatú és töltetű fejezeteket összehozni. Jön mondhatni az agyalás rész, amikor már elő kell állítani és meg kell teremteni az ötleteket, mert maguktól nem (mindig) kattannak be. S ilyenkor sajnos megesik, hogy téves ötletekbe bocsátkozunk, amelyek elrontják a történetünket vagy sablonossá, és érdektelenné teszik az olvasó számára. Most megosztanám azokat a tényeket, amelyek szerintem elronthatnak egy regény.

1. Kiszámíthatóság
Sok történet esetében talán ez a legnagyobb kritikus pont, amikor az író nem tudja úgy felépíteni a művet, hogy az titokzatos, ötletes és érdekes legyen. Ha az olvasó már az elején tudja, hogy ki kibe fog beleszeretni és hogy mi is lesz ennek a történetnek a vége, akkor unottan és kíváncsiság nélkül fogva végig olvasni a sorokat... vagy éppen, végig sem olvassa, mert miért lenne kíváncsi a végére, ha már tudja magától is? Íróként az a feladatunk, hogy sorozatosan meglepetéseket rejtsünk el a történetben. Persze, a meglepetés szó alatt nem azt értem, hogy a harmadik fejezet után puff, nyírjuk ki a főszereplőt, mert ez aztán váratlan fordulat lesz. Nem... nem kell ennyire drasztikusan értelmezni a meglepetés szót, viszont minden egyes fejezet során arra kell törekedni, hogy az olvasót lekösse az, amit olvas. Ilyen egyszerű... mármint, egyszerűnek hangzik, viszont tudom, hogy íróként ezt nagyon nehéz megteremteni.
Ehhez fontos, hogy már a történet első fejezete előtt végig gondold a cselekményt. Nem szabad spontán módon belevágni az írásba, mert akkor érződni fog, hogy Te magad sem tudod, merre tartasz és minden fejezeted egy hosszúra nyúlt, "Se eleje, se vége", cselekménytelen írásnak fog tűnni, amelyet az olvasónak kedve sem lesz végigolvasni. Mielőtt belekezdesz a történet írásába, vedd sorra, hogy melyik fejezetbe milyen történést szánsz. Az első fejezet mindig a főszereplő bemutatásáról szól. Bemutatjuk a családi háttért, a történet kiindulási pontját, felvezetjük a történéseket és meginvitáljuk az olvasót a történetbe. A második-harmadik fejezet környékén szokott sor kerülni a fordulatra, konfliktusra vagy arra az eseményre, ami beindítja a történet cselekményét. Lehet ez valamilyen történés vagy egy új szereplő felbukkanása, ami/aki felzavarja az addigi nyugodt vízfelszínt. S szándékosan használtam a felszín szót, mivel a történet írása nem csak a felszínen játszódik... muszáj, hogy beengedd az olvasót a színfalak mögé. Értem ezt a karakterek részletes bemutatására, a főszereplő meg-és kiismerésére, a mellékszereplőkre fektetett hangsúlyra, a szereplők közötti kapcsolatokra, az ok-okozati összefüggésekre, amelyek működtetik a történeted. Mélyre kell ásni ahhoz, hogy a történet történet lehessen és ne csak egy felszínes írás, amelyben minden szereplő, minden hely és cselekmény papírból van.

2. Minden tökéletes
Nem egy könyvet olvastam már, ahol az első fejezetben az író bemutatta a tökéletes főszereplő, tökéletes életét, amelyben ő is boldog, mindenki boldog és látszólag, egy tökéletesnek vélt világban mozog a történet. Na ez az egyik legnagyobb baklövés, amit el lehet követni, mert... az olvasók izgalomra vágynak, fordulatra és ha arról olvasnak, hogy a főszereplő mennyire boldog és elégedett az életében mindennel, akkor felteszi majd a kérdést - méghozzá jogosan -, hogy akkor: miről is fog szólni ez a történet? Mi fogja mozgatni? Mitől fog beindulni? Már a történet elején meg kell adnod azt a fő kiindulópontot, amelyből kibontakozik majd a történetet. Ettől függetlenül élhet boldog családi életet, jóban lehet a szüleivel, a barátaival... nem attól lesz jó egy történet, vagy annak a cselekménye, ha mindenkivel rosszban van és dühös az egész világra. Lehetnek benne tökéletes dolgok, de már az első fejezetben meg kell mutatkoznia annak, ami végülis az egész történetet körülöleli majd az írás során.
Például: adott egy női karakter, nevezzük Annának. Anna boldog családi körben él. Jó a kapcsolata a húgával, az édesanyjával és annak férjével is, akik néhány éve házasodtak össze. Jön a közös baba is néhány hónap múlva. 

Látszólag, jónak és szépnek tűnik minden, de...
- Mi történt a vérszerinti apával? Esetleg meghalt, vagy válásról van szó? Ha az előbbi, hogyan sikerül(t) feldolgozni a gyászt? Ha az utóbbi, milyen a kapcsolatuk?
- Anna hogyan jön ki az édesanyja férjével? Mennyire engedi be az életébe? Miképpen tölti be az életében az új apa szerepét?
- Anna hogyan barátkozik meg a gondolattal, hogy új testvére születik?
- Az édesanyja ugyanúgy törődik a gyerekeivel, mint azelőtt vagy lefoglalja az új kapcsolata, az új házassága?
- Annának milyen a húvágal fenntartott testvéri kapcsolat? Összetartóbbak lettek vagy nagyobb lett a távolság?
- Összességében: miképpen változott meg az élete? Miben rosszabb, miben jobb?

Sok kérdés feltehető, és ebből a szemszögből már nem is tűnik annyira tökéletesnek a főszereplő élete... vannak benne szép dolgok, viszont az olvasó számára egyértelművé válik, hogy mi a fő koncepciója a történetnek, mi köré épül a cselekmény és mit szeretne megfogalmazni, illetve feldolgozni. Emellett persze beleférnek további cselekményt színesítő történések, mint a baráti társaság, a szerelem megjelenése, az iskolai légkör, stb. 
Lehet úgy is tökéletes dolgokat közölni, hogy közben érezhető a küzdelem. Van egy látszat, de az olvasó mögé tud pillantani, és a történet olvasásával arra kell lehetőséget biztosítani, hogy ezeket fel tudja fedezni!

3. Nem tart semmi sem örökké
A másik tipikus probléma, amikor egy-egy könyv esetében úgy vannak tálalva a dolgok, mintha örökre szólnának. Pedig az életben sincs így... minden múlandó. Egyik napról a másikra elveszíthetjük egy szerettünket, véget érhet egy kapcsolat vagy búcsút inthetünk az állásunkat. Az élet tele van megpróbáltatásokkal és bár az ember nem ezekre gondol elsősorban, láthatatlanul mégis is a fejünk fölött lebegnek a dolgok, mondhatni szavatossági ideje. Az olvasóban is tudatosítanod kell ezt az érzést, hiszen ha nem rejted el és titkon nem sugallod, akkor egyáltalán nem fog izgulni vagy szorítani például egy pár szerelméért. Nem fogja megmozgatni egy bűnügyi eset, ahol a nyomozónak elő kell keríteni a tettest, különben az állása a tét. Mindennek van eleje és vége, s ha ezeket nem konkretizálod, érezteted legalább csak annyival, hogy végződhet rosszul is, akkor tét nélküli marad a történet. S egy olvasónak ez az egyik legfontosabb: hogy tudja, bármikor bármi megtörténhet.


4. Mint a rétestészta
A gyakorlati feladatoknál is gyakran ki szoktam hangsúlyozni, hogy mennyire fontos egy jól felépített, tartalmas párbeszéd. A falat tudom kaparni, amikor egy-egy blog olvasásánál annyi beszélegtésre kerül sor, hogy:
- Szia Niki!
- Szia Anita! Hogy vagy?
- Köszi jól, és te?
- Jól, kösz. 

Lehetséges, hogy túloztam, de talán annyira mégsem. Ennyire nem szabad fantáziátlannak lenni, ha már a párbeszédet alkalmazza az ember. Mondani szokták, hogy Ha csinálod, akkor csináld jól! Fontos, hogy minden egyes szituációnak értelme, helye és célja legyen... a tartalmatlan, céltalan párbeszéd untatni fogja az olvasót és inkább átugorja majd, mert úgy érzi, hogy semmit sem tesz hozzá a cselekményhez, továbbá semmi fontosat nem tud meg belőle. El kell érned, hogy a karakterek közötti párbeszédek kulcsfontosságúak legyenek, még akkor is, ha nem történik semmi drámai pillanat, vagy fordulat. Oka legyen, amiért használod! Még az is tartalmasnak és lényegesnek nevezhető, ha például két szereplő között az egyik az életéről mesél valamit... ebből már is megtudhat az olvasó néhány háttérinformációt az adott karakterről és elkerülheted vele a hosszadalmas, ismertető leírást. A cselekmény részévé tetted, párbeszéd által!

Biztosan vannak még olyan szempontok, amelyek lényegesek, de számomra ezek a legnagyobb buktatók! Remélem, tudtam ezzel a bejegyzéssel segíteni és hálásan köszönök előre is minden hozzászólást, valamint véleményt!

2 megjegyzés:

Berry Appleblues írta...

Szia :)

Igazából teljesen egyetértek veled. Tényleg idegesítő, ha egy történet kiszámítható, minden tökéletes benne és még sorolhatnám... Engem leginkább az szokott idegesíteni, ha egy úgymond klisés dolgot tesznek bele, vagy valami teljesen hirtelen fordulatot, ami nem is passzol a történethez. Mondjuk halad a történet,minden jól megy, aztán az egyik részről a másikra terhes lesz a főszereplő. Nem tudom, sikerült-e érthetően fogalmaznom :)
Egyébként hasznos cikk volt! Bár eddig is tudtam, hogy ezeket azért kerülnöm kell a közeledő történetemnél, azért könnyebb átlátni, hogy itt össze van szedve :D

xoxo
Berry (Appleblues)

Szatti írta...

Nagyon szépen köszönöm a véleményed, és hogy hozzászóltál a témához! :)