2016. október 2., vasárnap

Nézzük több szemszögből!

Ha  hétvégén jártatok az oldalon, akkor láthattátok a tegnap felkerült gyakorlati feladatot, melynek témája nem éppen egyszerű. Először gondolkodtam a dolgon, hogy tényleg jó ötlet-e ezt hozni az oldalra gyakorlatként, de aztán úgy voltam vele, hogy miért ne? Szerintem nagyon izgalmas és abszolút kihívás maga a megoldása.
Hasonlóval próbálkoztam már én is, amikor az egyik történetem jelenetét alakítottam át. Teljesen más stílust és hangulatot kölcsönöztem neki, csak úgy a hecc kedvéért, mert a neten amúgy is találtam egy hasonló feladatot, mint amit én is adtam nektek. A végeredmény megdöbbentő volt, mulatságos is egyben, de roppant tanulságos. Jó volt látni, hogy a szereplőim nem egysíkúak és hogy több arcuk is van, aminek a megmutatása rajtam múlik. Az olvasó nem tudja elképzelni másmilyennek, csak akkor, ha én megmutatom. A jelenlegi gyakorlattal ezt a gondolatot szeretném erősíteni, hogy a karakterek - pontosabban a Ti karaktereitek -, bárkik lehetnek, ha van elég bátorságotok hozzá, hogy új irányokat adjatok nekik. S hogy miképpen is lehet ezt jól kivitelezni?


Nem könnyű másképp látni egy történetet, legfőképp akkor nem, ha a sajátunkról van szó. Kötődünk a szereplőkhöz, és akaratlanul is ragaszkodunk hozzájuk oly módon, hogy minden kisebb-nagyobb változtatásnál szinte összeszorítjuk a fogunkat - legalábbis én biztosan -, mert ha egyszer elképzelem a karakteremet, akkor olyannak szeretném látni a történet végéig, és ha az írás során át kell őt formálnom, akkor olyan, mintha elvesztené az eredeti jellegét, miattam. Pedig lehet, hogy jót tesz neki és még hozzá is ad jellemben, értékekben, de mégis nehezen teszem meg a lépést, hogy mássá változassam, mint ami kezdetekben volt. A változás jó, ahogy mondani szokták és ezen gyakorlat tekintetében is nagyon hasznosnak találom ezt a lehetőséget.

Ahhoz viszont, hogy ez működhessen, mondhanti el kell engedni a szereplők kezét. Egy karakter nem csak jó lehet... ahogy megvan mindennek az árnyoldala az életben, úgy a szereplők sem csak jók vagy rosszak. Összhangról van szó, amelyet gyakran nem emelünk ki eléggé. Persze, itt nem arra gondolok, hogy egy karakter akkor karakter, ha őszinte és önzetlen, utána pedig kétszínű vagy önző. Viszont kellemes csalódásként tudja érni az embert, ha a nyugodt, és visszahúzódó jellemű szereplő ki tud állni magáért, ha a helyzet úgy hozza. Tud bátor is lenni, ha szükséges. Megvan benne, tud róla az olvasó, de nem kell feltétlenül mindig elővennie azt az énjét, hiszen nem ilyennek ismertük meg vagy nem ettől szerethető. Mondhatnám úgy is, hogy olvasóként jó, ha tudunk az erősségeiről, azon tulajdonságairól és jellemvonásairól, amelyeket bár nem használ nap mint nap, viszont azok is a személyiségéhez tartoznak. Ebből szokott következni a jellemfejlődés. Amikor a történet elején adott egy karakter, aki a könyv végére olyan tulajdonságokat és értékeket vesz magához, amelyeket addig is birtokolt, viszont a cselekmény iránya és annak tartalma vezette ahhoz, hogy ezeket felismerje és használni kezdje.

Ahhoz, hogy ez a gyakorlatban is működhessen, kicsi dolgokkal kell kezdeni... akár egy bekezdésnyi szöveg is elég, hogy ugyanazon szereplőkkel több irányból is megmutathassuk. Olyan ez, mint amikor véget ér egy film és ezernyi más változatot el tudtunk volna még képzelni, csak ne ezt nem... "Mi lett volna, ha nem hal meg a főszereplő? Ha igent mond a lány és viszonozza a srác érzéseit? Ha sosem költözik el otthonról, és helyrehozza a házasságát? Ha akkor, abban a pillanatban nem fordít hátat annak, akit szeret?"
Íróként ez az egyik legnagyszerűbb az írásban: hogy mi kiaknázhatjuk ezeket az alternatív befejezési lehetőségeket, míg az olvasók csak elképzelhetik. Mi megteremthetjük, általunk pedig az olvasók is részesülhetnek ebben az élményben. A jelenlegi gyakorlati feladattal az alternatív befejezések helyett, én már az elején a kezetekbe adtam a változtatás lehetőségét, hiszen nem csak a történetek vége lesz más, hanem maga az egész cselekmény is azt leszámítva, hogy ugyanazon karakterekkel dolgoztok majd. Viszont, mivel változik a cselekmény és ezzel együtt a történetek kimenetele is, a szereplők jellemei is módosulhatnak, igazodva és alkalmazkodva a cselekmény irányához. Ha pedig nem nézzük a gyakorlatot, ezt akár a saját történetünk egy-egy jelenetével is megtehetjük, ha van időnk és affinitásunk elszórakozni ily' módon az írásunkkal. 

Ragadjatok ki egy hosszabb jelenetet, amelyben van párbeszéd, valamilyen konfliktus, továbbá megoldás is a végén, amely lezárja a párbeszédet és a pillanatnyi szituációt! Olvassátok át, tudatosítsátok magatokban a stílusát, majd próbáljátok meg átdolgozni egy teljesen más hangulatú jelenetté. A jelenetben szereplő karakterek szimpla emberek? Írjátok át őket természetfeletti lényekké! Ha az egyik karakteretek éppen dühös és pipa a másikra, személyesítsétek meg mondjuk vérfarkasként vagy vámpírként, ami jól igazodhat az eredeti jelenetben megjelenő érzelmekhez. Vagy tegyetek másképp... ne legyen se dühös, se ingerült... vegye könnyedén és legyen közömbös. Viselkedjen abszolút eltérően, mint ahogy olvasóként úgy gondolnánk, evidens lenne vagy ahogyan a jelenet amúgy megkívánná. Poénkodtam a gyakorlati feladatnál, hogy például adott egy pár, akik nemrég házasodtak össze. Mindenki örül a frigynek, és élvezik a közös életet. Na de... mi lenne, ha az anyós nem lenne kibékülve újdonsült menyével? Meddig képes elmenni, hogy szeretett fiát megmentse egy esetleges, rossznak vélt házasságtól? Viszont, a menyjelölt se most jött le a falvédőről, és ha ugyanolyan rendíthetetlenül ragaszkodik a sráchoz, mint a drága anyós, akkor akár láb alól is képes lenne eltenni őt? Nem hiába mondják, hogy egy háznak csak egy asszonya lehet...

Persze, kicsit sarkítottam és túloztam, de a szereplőkkel ki lehet hozni három merőben különböző történetet, amely egyszer lehet szívbemarkolóan megható, vagy cselszövéssel teli hadjárat a meny ellen, vagy véres leszámolás, csipetnyi humorral fűszerezve. Mindezzel csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy rengeteg lehetőségeket van. Játszadozzatok velük és használjátok ki az írói lehetőségeket! 

Remélem, tetszett nektek ez a bejegyzés is, és valamennyire tudtam vele segíteni a jelenlegi feladatot illetően! :)

Nincsenek megjegyzések: