2016. november 24., csütörtök

Jó írónak lenni - A kritika elfogadása

Egy kedves penna-olvasóval emaileztem a minap, aminek a hatására megfogalmazódott bennem egy kérdés, majd rá a válasz is, hogy miképpen lehet egy kritikát, avagy véleményezést fogadni? Arról többször is esett már szó, hogy milyen egy jó kritikusi hozzáállás, valamint milyen megoldások léteznek arra, hogy a "mondani lehet, de nem mindegy, hogyan" elve érvényesüljön. 
Most ennek a másik oldalát közelíteném meg, miszerint milyen egy jó író, aki bírja a véleményezést, jól fogadja a kritikát, és miképpen tud ebből profitálni?

Bármilyen helyzetről is legyen szó, kritikát kapni sosem könnyű. Főleg akkor, ha tele van negatív megtapasztalásokkal és több a rossz kiemelése, mint a jó példák sora. Amikor régebben kaptam egy-két nehezebben emészhető levelet, hogy mennyire nem nyerte el az illető tetszését az alkotásom, eleinte mindig dühös lettem. Nem azért, mert nem tetszett neki, hiszen mindannyian más ízléssel rendelkezünk és ezt el is tudtam fogadni, ellenben a művem szétszedése, szidása és negatív lehúzása sértett, mégpedig amiatt, mert az írásom számomra nagyon is fontos volt. Sok munkám volt benne, szívvel-lélekkel írtam meg és mégis bántották. Eleinte ezt nagyon nehezen kezeltem és csak sokára sikerült túllépnem rajta azzal a tudattal, hogy ezekből ugyanúgy tanulhatok és általuk fejlődhetek. Kezdetben megsértődtem (még ha nem is érzékeltettem és egy smiley-val megtoldott, kedves mondatban visszaválaszoltam), és állandóan volt bennem egy megfelelési kényszer, hogy olyat írjak, amibe nem köthetnek bele.

Sokkal később jöttem rá, hogy ilyen művet írni vagy egyáltalán így írni, nem lehet. Nincs olyan dolog, amibe ne lehetne belekötni, akár kicsit is, és íróként mindezt vállalnunk kell, még ha néha keserű megtapasztalások sora is vár az emberre. Mai napig kapok negatív kritikákat. Néha az oldal miatt, néha egy-egy bejegyzéssel kapcsolatban vagy nem egyszer a véleményem miatt kaptam támadást, mert nem azt írtam vagy mondtam, amit a másik fél hallani szeretett volna. Mindig igyekszem úgy válaszolni az emailekben, ahogyan én szeretném, hogy nekem válaszoljanak. Így sem érek mindig célt, de lényegesen többször sikerül megegyezni vagy közös nevezőre jutni, esetleg elfogadni a nézőpont eltéréseket. 

Nem mondom, hogy ma már megfelelően kezelem a kritikákat. Biztosan lenne olyan vélemény, amire ugyanúgy ideges, sértődött vagy megbántott lennék. Viszont, sokkal jobban bírom már, mint mondjuk három évvel ezelőtt. Okosabban és toleránsabban tudom fogadni. Erre van leginkább szükség, arra a bizonyos "elszámolok háromig" módszerre, amivel kivédhető minden negatív gondolat és a rossz megtapasztalások után rögtön a kiemelhtő jóra tudunk összpontosítani. Bár nem a legbarátságosabb a minket ért kritika, mely szempontokra és ötletekre tudnál támaszkodni? A véleményező rossznak vagy netalán érthetetlennek találta az egyik párbeszédedet? Hogyan tudnád a tanácsai alapján átformálni? Miben lenne másabb, ha az elgondolása alapján cselekednél? Esetleg több vélemény is találkozik ebben a kérdésben? Ha nem csak egy, hanem esetleg több vélemény is egyetért abban, hogy valami nem a legjobb, akkor valószínűleg úgy van. Egyetlen véleményre nem mindig érdemes adni, de mindenképp fontos meghallgatni. Több vélemény találkozásánál pedig számba kell venni a lehetőségeket, hogy hogyan tudnád átformálni vagy korrigálni a hibát. 
Minden véleményből tanulhatsz, így fontos, hogy bátran viselj minden minősítést vagy megítélést. Sokan mindezt szeretik elkerülni, és inkább nem is publikálják az írásaikat, hogy ne érhesse őket rossz megtapasztalás és ugyanebbe a típusba tartoznak azok, akik nem vesznek részt semmilyen versenyen vagy kihíváson, mert nem szeretnének csalódni, elbukni vagy kudarcot vallani. Mindebben edződni kell, akárcsak az írásban, viszont vélemények nélkül nincs fejlődési lehetőség és előbbrejutás. Az írás már önmagában egyfajta kitárulkozás, és ahogyan egy jó könyvet is az olvasók tudnak életre kelteni, úgy a novellák, versek és egyéb történetek is akkor nyernek értelmet, ha van közönségük, olvasójuk, akinek a gondolataiban megfogalmazódik valami az olvasás hatására. Ha példaként veszek egy romantikus regényt, bármennyire szép és szívbe markoló a tartalom, csak akkor lesz igazi történet, ha sok-sok olvasó szívét dobogtatja meg. Mindegyikük másként esik majd szerelembe, másképp éli majd át az eseményeket és hozzáad valamit a lelkivilágukhoz, amitől gazdagabbak és teljesebbek lesznek. Minden történettől tanulhatunk valamit.
Nem szabad megfosztani őket ettől az érzéstől vagy létezéstől csak azért, mert félünk elfogadni a kritikát vagy a minket ért véleményeket.

Mindez egy hosszú folyamat, s egy út, amit be kell járni sok-sok akadály árán... de úgy hiszem, hogy mindenképp megéri a fáradságot, ha szeretnénk jobbak, bölcsebbek, alázatosabbak és tapasztaltabbak lenni. Ne úgy gondolj a kritikára, mint téged ért hatásra, hanem mint eszközre, amit a hasznodra fordíthatsz. :)

Remélem, hogy tudtam ezzel a bejegyzéssel is segíteni! Köszönöm előre is a hozzászólásokat, véleményeket!

Nincsenek megjegyzések: