2016. november 26., szombat

Rémmesék éjszakája - Eredményhirdetés


Vendégírók

Dorothy Large - Keresztre feszített gonoszság

Egy újabb este közeledett, mikor Tod ismét a szabad ég alatt éjszakázott a tanyaház kellemes melege helyett. A késő októberi szellő csípte a bőrét, az ég rózsaszínes-narancssárgás színekbe takarózott, ahogy a Nap kezdett eltűnni a horizontról. A zsenge kukoricás között fel-alá járkálva Tod Jenkins csak messziről álmodozhatott a kandallóból kiszűrődő lángok forróságáról, ahogy árnyékokat vetnek a zöld tapétás falra, miközben apja jóízűen böfög a szokásos esti korsó söre elfogyasztása után. Szinte hallotta, ahogyan édesanyja rászól a férfira, hogy micsoda disznóság ilyet művelni társaságban, amit a apja csak egy dühös morgással nyugtázott volna. Ezt az éjszakát tölthette volna a saját ágyában is és az sem zavarta volna, hogy bátyja a szomszédos heverőn horkol, miután a sok bortól részeges álomba merült. Ehelyett hallgathatja a tehenek és disznók hangját a pajtából kiszűrődni, a kutya féktelen ugatását a kertben és persze azokat a rohadt madarakat. Ezek miatt a dögök miatt kellett Todnak kint éjszakáznia, már a héten harmadszorra, hiszen édesanyja új veteményeskertet ültetett és az apja is féltette a kukoricását. Habár a tizenéves fiú tisztában volt vele, hogy a madarak éjszaka nem élnek túlzott aktív életet, szülei biztosra szerettek volna menni, hogy a kert reggelig épségben marad. Tod azt viszont nem értette, hogy miért csak őt küldik ki az éjszakába, ahol bármilyen vadállat megtámadhatja ,hiszen szomszédjuk csupán egy hatalmas, sötét erdő, alig pár kilométerre a tanyaházuktól. William, a harmincéves vagy Jackson a huszonkét éves bátyja miért nem volnának jók erre a feladatra? [...]

Meldoll - A semmi közepén

Annyira elcsépelten hangozhat a történetem, túl tipikusan. Nem fog érdekelni senkit.... 
- Mit brummogsz magadban? - régi varjú barátom harmóniát hozva elmémre leszállt a vállamra. 
- Barátom -mosolyom őszinte.Varjú barátom üveghez hasonló szemei érdeklődve lestek engem. 
- Nem érdemes önmagadban monologizálnod. Itt vagyok veled,Rob. 
- Mint mindig.-sóhajom az egész mezőt körbe ölelte. A lágy őszi szellő egész kellemes volt. 
- Ez a tél nem lesz olyan hideg. 
- Nem - össze húztam a szemeimet. 
- Emberek jönnek! -károgott rémülten. 
- Csssss.Nyugodj meg kérlek. Nézd meg az arcukat. -suttogtam szelíden. 
Madár fejét jobbra balra ingatta és mikor észrevette kik azok fájdalmasan lehunyta szemeit. 
- Ne csináld ezt.-könyörgött halkan. 
- De boldoggá tesznek.. Ha csak meg pislanthatom őket. -a két kamasz formájú gyerek kissé megijedve kerülgették a kukorica szárokat. A fiú bátran és naiv ismeretlenséggel rohant felém, míg a lány félénken mint egy árnyék követte a fiút. És akkor lehunytam a szemeim és elképzeltem, hogy nem én vagyok.. Nem csak egy.. Madárijesztő...[...]

A teljes művek megtekinthetőek a Gyakorlati feladat menüpont, Mesék és ünnepek világa alcím alatt.

Gratulálok mindkét írónak! Alkotásotokkal elnyertétek a Vendégírói elismerést! Az ezzel járó teendőket és minden fontos információt emailben fogok Nektek továbbítani! Lebilincselő, különleges és egyedi műveket olvashattam tőletek, amelyek számomra kiemelkedőek voltak! Köszönöm a részvételeteket és, hogy jutalmazhattalak Titeket!

Mindemellett pedig, természetesen ugyanilyen örömmel gratulálok minden résztvevő írónak, aki alkotott a feladatra! Örülök, hogy sikeres és eredményes feladatot zárhattunk! A legújabb gyakorlatot már megtekinthetitek, amire remélem, ugyanilyen lelkesedéssel alkottok majd!

Nincsenek megjegyzések: