2016. december 28., szerda

Sikeres blogíró, avagy hogyan vezessük az oldalunkat?


Számomra az a jó a Pennában, hogy mindig van újabb és újabb téma, amit meg lehet ragadni. Sok mindenről esett már szó az évek során, amelyet tükröz a Tartalom menüpont sokrétűsége is, viszont vannak kérdések, amelyekre érdemes visszatérni és egy másik megközelítéssel elemezni, majd ismertetni. Olyan, mintha önmaga által újra és újra tanulna az ember. 
Gyakran kapok kommenteket, hogy miképpen értem el ennyi rendszeres olvasói létszámot a Pennán, vagy minek köszönheti az oldal a sikerességét, miért támogat ennyi olvasó és látogató a jelenlétével? Sokféle kérdést kaptam már, de most szeretném bejegyzéssé gyúrni ezeket a gondolatokat és ötleteket adni, hogy Ti hogyan tehetitek sikeressé a munkátokat, a blogotokat, valamennyire a tartalomtól függetlenül. Tudom, hogy egy oldal elsődleges, pozitív ismérve az, hogy milyen az adott történet vagy a bejegyzések témája, viszont most inkább a blogíró oldaláról nézném a dolgokat, hogy ő mit tehet annak érdekében, hogy nézettsége legyen és olvasóközönsége?


Fontos a témaválasztás

Amikor Csili belevágott ebbe a blogba, majd meghívott engem is, mint társszerkesztőt, már akkor körvonalazódott bennünk, hogy itt bizony kialakul majd egy komoly olvasótábor. Nem önhittség vagy túlzott önbizalom mondatta ezt velünk, félreértés ne essék, de tudtuk, éreztük vagy éppen láttuk az olvasói létszám növekedéséből, hogy az írás igenis egy olyan közkedvelt téma, amelyhez számtalan ember fordul nap mint nap. Persze, vannak kivételek és nem általánosítható, hogy tömegesen művelik az írást, mert amikor valaki megkérdezi, hogy mivel foglalkozok a szabadidőmben és azt mondom, hogy "blogolok, blogot vezetek és írok", akkor vagy letudja egy "ahammal" vagy azzal, hogy "ez érdekes", és már tovább is lapoz az illető. Másokhoz képest mint írók, nagyon is kevesen vagyunk, viszont ha abból az irányból közelítem meg, hogy mennyien foglalkozunk írással - nézve mondjuk csak itt a Pennán -, úgy nagyon is sokan. 
Csilinek annak idején sikerült egy olyan közkedvelt vonalat megragadnia, amely idővel több érdeklődőt is bevonzott, s ezen gondolaton tovább haladva, valahol minden oldalnál ezt az irányt kell megtalálni: mi az, ami többeket is megmozgathat.
Ha másképp akarnám megfogalmazni, akkor úgy is mondhatnám, hogy rukkolj elő valamilyen egyedi témával, történettel vagy gondolattal, amely köré építeni tudod a blogod struktúráját!
Visszakaranyarodva a blogolás kérdéséhez, ami elsődleges szempont egy blog sikerességénél, az a téma. Legyen bármilyen az író, legyen akárhány olvasója vagy frissítse bármilyen időközönként az oldalát, a téma nagyon is meghatározó. S bár ez így van, még ez sem fedi teljesen a valóságot, hiszen aki blogolásba kezd, nem úgy ül a felület elé, hogy végig néz minden egyes jelenlévő témát, és akkor megpróbál ezektől függetlenül egy olyan témakört megragadni, amire még nem volt példa. Valljuk be, nagyon-nagyon kevés az, amiről még nem alkotott véleményt senki. Ha valaki történetírásba kezd, teljesen biztos, hogy egy olyan történet már keringeni fog az interneten.

Emlékszem, mikor írtam az egyik történetemet, pont beleakadtam egyik könyvbe, amely az enyémhez hasonlóan ugyanazt címet viselte. Én erre úgy begurultam, hogy azonnal megváltozattam. Nem mintha annyira fantáziadús lett volna a címválasztás és ne lettem volna tudatában, hogy esetleg más is használja majd, de szembetalálkozni vele olyan volt, mintha ellopták volna az ötletemet.
Másik példa, hogy a napokban beszélgettem egy íróval, aki mesélte, hogy talált egy könyvet, amely szinte ugyanazt a történetet dolgozza fel, mint az ő műve és még a cselekményben is vannak párhuzamok. Hagyja abba a történetét? Változtassa meg a történéseket, csak mert másnak már előbb eszébe jutott és megírta? Azt tanácsoltam, hogy inkább olvassa el a könyvet és próbálja olyan, az írásához kapcsolódó anyagnak tekinteni, ami segíthet az ő története megírásában. Átvehet ötleteket, a saját elképzeléseire szabva, vagy éppen beleütközhet egy olyan probléma, amit ő már tudatosan elkerülhet a saját írásánál. Mindenből tanulhatunk, ahogy mondani szokták.

Alázattal lenni az olvasóink iránt

Kezdőként próbálkozni valamivel, nem egyszerű. Egyrészt ott lebeg a fejünk fölött az a bizonyos kétségbeejtő gondolat, hogy lesz-e ennek egyáltalán sikere, másrészt pedig láthatunk más írókat, blogosokat, akiknek már bejött ez a dolog és akaratlanul is ráül a vállunkra a kisördög az irigység képében, s kissé sóvárogva nézegetjük a bejegyzéseket, posztokat azt ismételgetve, hogy lesz-e valaha ilyen oldalunk? Amikor blogolásba kezdtem, csodálkozva néztem mások oldalát, a megannyi kommentet, hozzászólást és számomra is izgalmas megtapasztalás volt az aktivitás jelenléte, mert bármennyire is próbálja úgy nézni az ember, hogy leginkább önmagáért blogol, a maga kedvére és örömére, azért nagyon is számít, hogy hány látogatót képes megragadni, valamint maradásra bírni. Van kinek és kiért írni? Amíg nem válik publikussá egy-egy művünk, talán még meg is őrizhetjük a titokzatosság varázsát, ellenben egy blog már önmagában megfogalmazza a publikusság jelentőségét, amihez hozzátartozik az is, hogy közönségre vágyunk.
Néha belebotlok egy-egy oldalba, ahol nagyon kevés a feliratkozott olvasó és még kevesebb a hozzászólások száma. Olykor a nullával egyenlő. Viszont, ott vannak azok a barátok, ismerősök, akik az író kedvéért benéztek, írtak néhány sornyi biztató szót, miszerint "Ne csüggedj... akkor is írj, ha nincsenek olvasóid". Persze, írni lehet anélkül is, hogy olvasnának minket, viszont a fejlődési lehetőség érdekében szükség van tanácsokra, véleményekre, meglátásokra és kritikára.

S itt kapcsolódna be a "történetbe" az alcímben is említett kifejezés: alázat. Mind az írás, mind az olvasás egy szabad dolog számomra, ami kötöttségek nélkül él és létezik. S akkor ott vannak azok a megoldások, amelyek szinte kényszerítik az olvasót arra, hogy olvasson, avagy támogassa a blog működését. Mit is értek ez alatt? Például, amikor egy író kommentszámhoz köti a következő fejezet közzétételét. Amikor dühös bejegyzésekben ad hangot az indulatainak, miszerint az olvasói feliratkozás ellenére egyetlen vélemény sem érkezett az aktuális fejezethez... és lehetne még jó pár alternatívát sorolni. Az olvasókat nem lehet szabályokkal és kritériumokkal megfogni vagy rávenni, hogy kövessék egy-egy oldal történéseit. Ha nincs önmaguktól késztetés erre, akkor magunkban kell keresni a hibát. Valamiért nem ért célt vagy nem ragadta meg a közönség figyelmét a mondanivalónk. S erről nem mindig csak a történet tehet. Nagyban számít az esztétikus megjelenés és minden egyéb strukturális jelleg, amely az oldal alapjait adja. Ha már itt elbukik a dolog, akkor az olvasó még csak a történetig sem fog eljutni. Túlságosan kusza a felépítés? Átláthatatlan a tartalom? Semmitmondó a kinézet? Nem ragadja meg semmi sem a figyelmet? Ha mindezek érvényesülnek, akkor nem számít, hogy mennyire jó az adott történet vagy mennyire érdekesek a feltett bejegyzések.
Az oldal sikeressége a munkánk eredményességén múlik. Megszerezni, megvenni vagy kritériumok által elérni nem lehet.

Kérdez, meghallgat és válaszol
 
A Pennánál már a kezdetektől fogva fontosnak éreztem azt, hogy meghallgassalak benneteket. Szerencsére, vannak is kérdések, amelyeket megválaszolhatok, de emellett örülök, hogy nem csak egyirányú az oldal vezetése - miszerint csak posztolok, és nincsenek reakciók -, hanem kétirányú. Ti is részt vesztek az életében, hozzászóltok a bejegyzésekhez, kérdéseket küldtök emailben és úgy gondolom, hogy ez jelenti az oldal egyik legnagyobb erősségét: együttműködünk. Lehet, hogy mindezt nem minden oldal teszi lehetővé vagy nem mindegyik oldalnál adottak ezek a lehetőségek, viszont ebben a témában nagyon is fontos az eszmecsere és a tapasztalatok megosztása. 
Legyen szó akár az oldalra beérkezett kommentekről, vagy akár az emailekről, mindig igyekszem a legtöbb türelemmel, megértéssel és segítőszándékkal kezelni ezeknek a megválaszolását, továbbá megoldását. Minden kérdés, minden író problémája különböző és mindegyikhez más megközelítéssel kell hozzáfogni. Más elgondolás szükséges és másfajta segítség. 
Ez a hozzáállás úgy gondolom, hogy nem kiváltságos tulajdonság a részemről, semmilyen különlegesség nincs benne. Ezt minden írónak birtokolnia és alkalmaznia kellene, hiszen az olvasókkal való törődés nem azt jelenti, hogy csak kapunk - várva a kommenteket és a véleményeket, mi pedig szépen learatva a babérokat, "táplálkozunk" belőlük -, hanem adunk is. Válaszolsz, kéréseket teljesítesz, egy-egy olvasó kedvére teszel, és a feléd tanúsított figyelmet, valamint időt megpróbálod maximálisan visszaadni. Ebből az összhangból születhet majd meg az az író-olvasó kapcsolat, amely működtetni tudja az oldalad, s ennek köszönhetően az olvasó is szívesebben látogat majd vissza hozzád, ha érzi, hogy kedvességgel és megértéssel fogadtad. Szeretetteljesebbé válik a blogolás, mint munka és az oldal légköre is megváltozik, ha ilyen formában ismered az olvasóközönséged. Kapcsolatot tartasz és ápolsz velük. Ez nagyon lényeges.

Ugyanebben a tekintetben fontos, hogy a kapott véleményeket és tanácsokat megszívleld. Fontos, hogy íróként magabiztosan vállald a blogvezetés feladatát, szem előtt tartva azt a tényt, hogy bár minden olvasó kívánságának, továbbá kérésnek nem kedvezhetsz, viszont nem szabad becsukott fülekkel sem tenni a dolgod, mert annak előbb-utóbb megvan az eredménye. Több szem többet lát elven, ha esetleg több vélemény is egyezik valamivel kapcsolatban, mégpedig negatív értelemben, olyankor érdemes elgondolkodni az ötleten vagy a meglátáson, s hogy mit tudnál tenni a változtatás érdekében. Mindig légy nyitott és tartsd fenn a változtatás lehetőségét! Ha nem próbálsz valami mást, valami tőled távol állót, mint ami az elgondolásod, sosem haladsz egyről a kettőre!

Légy naprakész!

Ami nálam fontos egy oldal sikeres működésénél, az a frissítés rendszeressége. Milyen gyakran érkeznek bejegyzések? Mennyire aktív maga az író? Milyen gyorsasággal válaszol a kérdésekre, kérésekre? Jelen van az oldalon? Persze, a mindennapok sodrása olykor megzavarhatja azt a rendszert, amelyet próbálunk felépíteni magunkban és amelyhez igyekszünk tartani magunkat. Nálam is volt már jó néhány elgondolás, hogy mely napokon szeretnék bejegyzéseket hozni, aztán valamiért mindig felborult ez a dolog és kuszasággá változott. Viszont az igyekezet már egy irány, amely segíthet bennünket nem letérni arról az útról, amin maradni szeretnénk. Ennek érdekében érdemes naptárt használni vagy jegyzetfüzettel társítva, akár napra pontosan feljegyezni, hogy mit mikor szeretnénk közzétenni. Melyek azok a napok, amikor jobban ráérsz az írásra? Hány bejegyzést szeretnél hozni egy héten? Ideálisabb számodra hétvégén előre megírni a fejezeteket, témákat, amelyeket hétköznap már csak közzé kell majd tenned, vagy inkább közvetlenül előtte írnád meg, amit szeretnél? Ehhez fontos, hogy átgondold a heted történéseit, a teendőid listáját, hogy mikor mennyi időd van arra, hogy a bloggal foglalkozz. Ha fel tudod építeni, és meg tudod kellően tervezni, akkor előbb-utóbb beépül az életedbe ez a tevékenység. Ragadj naptárt, jegyzetet és mindig mindent írj fel, hogy nyomon követhesd a terveidet! Ha rendszerességgel vezeted az oldalad, Te magad is, mint író, sokkal koncentráltabbnak és megbízhatóbbnak fogsz tűnni az olvasóid szemében és ez már is egy pozitívum, amellyel elnyerheted a figyelmüket!

Remélem, hogy ez a bejegyzés is elnyerte a tetszéseteket, továbbá hasznosnak találtátok! Biztosan lehetett volna még jó pár szempontot kiemelni, de nem szerettem volna a bejegyzést sem túlságosan hosszúra nyújtani, valamint ezeket találtam a legfontosabb meglátásoknak.

Ha szeretnétek még ezzel kapcsolatos bejegyzést olvasni, jelezzétek kommentben!
A hozzászólásokat előre is köszönöm!

2 megjegyzés:

Brukú Szürke írta...

Szia Szattim.

Nagyon tetszett a bejegyzés, és sokat segített is. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok apróság is van a blogolás téren, amire nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. Ha esetleg a jövőben hoznál még ilyen bejegyzéseket, én azt nagyon nagyon megköszönném. :)

Szeretettel
Brukú

Szatti írta...

Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásod, Brukú! :)
Szeretnék még ezzel kapcsolatban bejegyzést hozni a jövőben, mert lett volna még néhány meglátásom vagy tanácsom, amire érdemes odafigyelni, viszont a bejegyzés akkor túl hosszú lett volna. Inkább kevesebb dologra tértem ki és akkor egy második, folytatásos bejegyzésben leírom majd a továbbiakat.
Köszönöm még egyszer, hogy írtál! :) Puszi sokszor!