2017. január 19., csütörtök

A karakterek különbözősége


Egy történet kialakításához nem csak a jó és izgalmas történet az elengedhetetlen. Ez önmagában nem elég. Az, hogy a történetbe teljesen bele tudja magát élni az olvasó, a szereplőkön múlik. Azok hitelességén és megformálásán, hogy mennyire képesek visszaadni a történet hangulatát, hogy képesek-e eljátszani az adott szerepüket a történethez méltóan. Mert ugye, az egy teljesen más dolog, hogy az író látja végig, mi történik előtte, mintha csak egy film pörögne le a fejében, de az már egy teljesen más megközelítése a dolognak, hogy ugyanígy képes-e az olvasó is maga elé képzelni az adott jelenetet. 


Főszereplő

Ő az, aki a történet középpontjában áll, s akivel az adott cselekmények (főleg) megtörténnek. Az ő párbeszédei, cselekedetei, gondolatai mozgatják a történet szálait, tőle (is) függ a sztori végkimenetele, éppen ezért fontos, hogy olyan főszereplővel élhesse át az olvasó az eseményeket, akit kedvel és akiben szívesen "él" az egész regény alatt. Olyan főszereplőt senki nem fog kedvelni és senki nem fogja a helyébe érezni magát, aki túlságosan tökéletes. Teszem azt... adott egy főszereplő, aki szép, csinos, okos, önkéntes minden sulis programban, minden pasi odáig van érte, a szülei sikeresek, stb. Sorolhatnám. Egy ilyen szereplőt senki sem kedvelne igazán és nem is tudna eggyé válni vele a történet során.Viszont, ha megmutatod, hogy egy látszólag tökéletesnek hitt főszereplő sebezhető, valamint gyenge is tud lenni, már más színben tünteti fel. Fontosak a kontrasztok.
Egy látszólag tökéletes életet élő személy mindennapjaiba pillantva kiderülhet, hogy mondjuk otthon családi problémái vannak vagy a tökéletesség álcája mögött valamilyen veszteség lapul, amelyet ezzel próbál kivédeni vagy leplezni. Máris szimpatikusabbá válik az olvasó számára, ha tud valamit róla, amit esetleg a körülötte lévő karakterek (még) nem.
Olvasás közben mindenki önmagát keresi. S mint mindenkinek, minden embernek vannak hibái. Egy olyan szereplőről van szó, akivel együtt tud érezni, akinek a testébe bújva összetalálkozik a saját gondolataival és érzéseivel. Mindenkinek szüksége van egy ilyen barátra a történetben, akiben önmagára ismerhet. Legyen ez a főszereplő vagy, akár egy fontosabb mellékszereplő. A lényeg, hogyha az olvasó nem találja a helyét a történetben és nem érzi úgy, hogy ő is a részévé válik valamelyik karakter által, akkor elveszítheti azt a fajta kíváncsiságot, amit az elején még érzett, valamint birtokolt. Persze ezzel nem azt mondom, hogy a szereplő legyen teljesen szürke és esetlen. Minden szereplőnek szüksége van olyan tulajdonságra vagy "képességre", amellyel kiemelkedik a mellékszereplők közül és éppen ezért szükségesek, hogy gyenge pontjai is legyenek. Kellenek ezek a tulajdonságok, amitől egyedivé válhat és amelyek sebezhetővé tehetik. Emberivé.

 

Mellékszereplő

Ahogy azt már korábban említettem a szereplők kapcsolatánál fontos, hogy a főszereplők és az azokhoz tartozó mellékszereplők - akik fontos szerepet játszanak mind a történet előremenetelében és mind a főszereplő felépítésében - kiegészítsék egymást. Viszont mellékszereplő és mellékszereplő között is van különbség. Már a történet elején jó eldönteni, hogy hány szereplőt tervezel a történetbe. Persze lehet, hogy ezt az elején még nem tudod biztosan, de nagyjából jó tisztában lenni vele, hogy mégis hány karakterrel kell majd dolgoznod és miképpen kell őket bevonnod a történetbe. Mi lesz a szerepe és vajon lesz-e annyira lényeges szereplő, hogy a történet végéig aktív résztvevő legyen? Vagy esetleg, ki kell majd idővel írnod?
A mellékszereplők fontosak a történetben. Színesebbé teszik és ők vannak hatással a főszereplőre. Annak gondolataira és döntéseire, éppen ezért nagyon precízen kell őket kidolgozni. Na de, itt a kérdés: mennyire kell egy mellékszereplőt részletezni? Mire kell kitérni vele kapcsolatban és mennyit kell tudnia róla az olvasónak?
Ebben a kérdésben a legjobban segít, ha már az elején fel tudod vázolni, hogy hány szereplőre van szükséged és nagyjából kinek mi lesz a szerepe. Ha nem szerepel huzamosabb ideig a történetben, csak pár fejezet erejéig, akkor nem szükséges részletesen kitérned az illető magánéletére. Elég csak annyit tudni róla, amennyi ahhoz a fejezethez és szituációhoz szükséges. Persze, hogy élő és hihető legyen a karaktere, őt is szükséges bizonyos jellemvonásokkal felruháznod, amelyek csak rá jellemzőek, még ha nem is lesz végig aktív szereplője a történetnek.

Ezekkel a kisebb karakterekkel szemben viszont, ott vannak azok a mellékszereplők, akik már a történet elejétől kezdve aktívan részt vesznek a cselekményben. Ők nagyobb kidolgozást igényelnek és ebből következik, hogy az olvasó szeret minél több mindent tudni róluk. Milyen kapcsolat fűzi össze a főszereplővel, mióta ismerik egymást? Ehhez néha szükséges pár múltbéli visszapillantás is, hogy érzékeltethesd ennek a mélységét és hitelességét. Nem muszáj térben és időben is visszatekintened, elég egy párbeszéd is, ami egy régebbi pillanathoz köthető. Ezeknek a mellékszereplőknek néha ajánlatos kitérni az életükre is. Mesélhetnek magukról, bepillantást engedhetsz az olvasóknak a  mindennapjaikba, de ezt is csak mértékkel, mert ha túl részletesen dolgozod ki, főszereplőkké nőnek és elvesztik mivoltukat, amit a történet elején képviseltek.

Mellékszereplőből lett főszereplő

Harmadik típusként azokat a szereplőket említeném még meg, akik a történet elején igaz, még nem szerepelnek, viszont lehet, hogy a történet közepétől megkívánja a cselekmény, hogy beleírd és végig színpadon tartsd őket. Ők azok a karakterek, akiket meg kell szerettetned az olvasókkal hiszen, akik már a történet elejétől adottak, azokkal tisztában van az olvasó, hogy fontosak az események szempontjából és rögtön szimpatizál velük. Ellenben, egy beugró szereplő mindig változást jelent a történetben és nem lehet tudni, hogy ez éppen pozitív, avagy negatív változást jelent majd. Ezért nagyon fontos az első benyomás, amit az olvasókra gyakorolnak. Ha pozitív irányú szerepet szánsz a karakternek a történetben és nem azért teremtetted meg, hogy a főszereplőd dolgát nehezítse, akkor ajánlatos már az első színre lépésnél olyan szituációban feltüntetni, amellyel rögtön belopja magát az olvasó szívébe és szívesen olvassa majd őt is a történet előremenetele során. Ilyen például egy szerelmi szál kapcsolása, amikor feltűnik a Nagy Ő a színen és nem csak a főszereplő szívét kell megdobogtatni, hanem az olvasóét is.
Ezzel ellentétben állnak a negatív szereplők, akik nem éppen baráti viszonyban lesznek a főszereplővel, de az ő jelenlétük is fontos. Ők keltik a konfliktusokat és a kisebb szócsatákat, amelyek izgalmat csempésznek a történetbe. Ezen karakterek szerepét így jó már az elején tisztáznod, hogy az olvasó tudja, mire számíthat tőlük... de persze hirtelen meglepetést is okozhatsz velük, ha mondjuk pont a végén derül ki, hogy az illető nem éppen a jók táborába tartozik. Ez már rajtad áll, hogy miképpen játszol a színészeiddel.

Remélem, hogy ez a bejegyzés is hasznos volt és segíthet az írói tevékenységedben! 
Köszönöm, hogy elolvastad! Ha kérdésed vagy hozzáfűznivalód lenne, írj kommentet!

Nincsenek megjegyzések: