2017. január 28., szombat

Meghatározott gondolatok - Eredményhirdetés


Vendégírók



Lilla - Többet ne légy ott

Napok óta súlyos szürke felhők uralják az eget, az eső szünet nélkül ömlik, talán soha el nem áll és én ülök lábam felhúzva az autó kopott ülésén, a színház parkolójánál és zokogok. Hogy tehettem meg, hogy vehettem rá magam erre a bűnös undorra, de hiába már az önvád, az ostorozás, elbuktam, s most úgy érzem, végleg elpusztulok. Fájdalmas kín gyötör és a tettem még meg kell vallanom, sőt mi több az eddig unottnak tartott kedvesemtől végleg el kell búcsúznom.

Drága az ár mit a röpke, vélt örömért fizettem, de csalt a hiú kígyó és én szinte futva mentem. Csodás férfi volt ki hónapokon át hitegetett, ha vele ágyba bújok és neki adom mindenem, ő elválik és örökre az enyém lehet. A komor kapcsolatom hajítva dobtam el, fejvesztve rohantam a titkos ismeretlenbe, mely a remélt gyönyör kapujában majd aléltan átölel.
Barátnőmtől lakása kulcsáért félve esedeztem, de meglepetésemre kérésemtől a szeme egy percre se rebbent. Tán érezte életemben a változást mielőbb meg kell tennem, mert folyton csak nyavalygok, ez már nem szerelem Péter és köztem. Otthonát szívesen engedte át a légyottra, míg ő férjével a színi előadást látogatja, s cseppet éreztette, hogy ez neki áldozat. [...]



La ra - Lángok voltunk, hamuvá lettünk

Bakancsom alatt ropogva süppedt be a hó, ahogy komótosan másztam meg a meredek dombot. Hűvös esti szél sikoltott a fülembe. Vagy a fülem sikoltott a hidegtől. Már magam sem tudtam. A felkavarodott hófüggöny mögül előbukkant a kilátó robusztus alakja. A legelső helyünk. És az utolsó állomásunk. Mély sóhajtás hagyta el az ajkamat. Sötét volt. Kezdtem ostobán abban reménykedni, hogy csak egy túlságosan valósághű álom volt az egész. De aztán észrevettem. A halvány derengést. A fel-fel lobbanó narancsos ragyogást. Káromkodhattam volna, de mégsem tettem. Mit ér az egész? Semmit, már az égvilágon semmit. Gépies, lassú vánszorgásom közben elmerengtem.

Nyár volt és a viharfelhők egyre jobban integettek felénk, hogy itt hamarosan óriási nagy zuhé lesz. Nem figyeltünk rájuk. Ők meg valószínűleg erre borzasztóan megsértődtek, mert a következő pillanatban üvöltözni kezdtek és hideg esőt permeteztek ránk. De te csak nevettél, én meg a robajt túlkiabálva mondtam a magamét. Hogy megfázunk. Hogy menjünk valami fedett helyre. Hogy legszívesebben bele löktelek volna egy pocsolyába. És nevettél. Magadhoz vontál majd a tipikus laza mozdulatoddal a domb felé fordítottál, miközben a kilátó felé mutogattál. Nézd csak, Pöttöm, ne idegeskedj, menjünk be oda. Pöttöm. Egy fejjel alacsonyabb voltam hozzád képest, és te folyton így hívtál. Pöttöm. Aztán a következő pillanatban már szaladtál is felfelé a dombon. Méltatlankodva szóltam utánad, hogy így aztán lőttek a romantikus "esőben együtt rohanunk kézen fogva" pillanatunknak. [...]


Jagadics Eszter - Fedőneve, Fantom


Az eső úgy szakadt mintha dézsából öntenék. Harry Wallas rettentően utálta az ilyen időt, azonban októberben az ember nem várhatott sokat még az olyan mediterrán helyen sem, mint a spanyolországi Madrid.
Wallas még három lépést tett mielőtt belépett a lépcsőházba, lerázta esernyőjéről és kalapjáról az esőt és a postaládákhoz sietett. Napi rutin volt pillantást vetni a ládájára, na, nem mintha nagyon várt volna bármit is.
Most azonban egy kisméretű, fehér boríték hevert ott magányosan rajta a nevével. Wallas kivette és gyorsan körbepillantott, de rajta kívül senki nem tartózkodott az előtérben. Feltépte a borítékot, nem lepődött meg azon, amit benne talált, csupán egyetlen egy kulcs volt. Sóhajtva visszacsúsztatta a kulcsot a borítékba és felsétált a legfelső emeletre, ahol három éve bérelt egy elfogadható lakást.
Miután kiteregette száradni elázott ruháját, töltött magának egy italt, leült az ablak melletti fotelbe, megint a kezébe vette a borítékot, hogy alaposabban átnézze. Határozottan jól tette, a borítékban hevert még egy kisebb cetli is, rajta egy címmel és egy dátummal. 

„Plaza de Isabel II Teatro Real” Október 15. 24:00. 

Több információt nem tartalmazott a cetli, Wallas mégis értette. Titkos találkozóra invitálja a tartótisztje és a kulcs magát a feladatot rejti. Nem lett izgatott, megszokott módja volt annak, hogy így kapta meg a feladatait.
Wallas felállt és kinézett az ablakon, hogy megállapítsa, nem figyeli-e valaki a házat, de a kihalt utcán senkit sem látott. [...]
 
A teljes művek megtekinthetőek a Gyakorlati feladat menüpont, Mesék és ünnepek világa alcím alatt.

Gratulálok mindhárom írónak! Alkotásotokkal elnyertétek a Vendégírói elismerést! Az ezzel járó teendőket és minden fontos információt emailben fogok Nektek továbbítani! Lebilincselő, különleges és egyedi műveket olvashattam tőletek, amelyek számomra kiemelkedőek voltak! Köszönöm a részvételeteket és, hogy jutalmazhattalak Titeket!

Mindemellett pedig, természetesen ugyanilyen örömmel gratulálok minden résztvevő írónak, aki alkotott a feladatra! Örülök, hogy sikeres és eredményes feladatot zárhattunk! 

A legújabb gyakorlatot már megtekinthetitek, amire remélem, ugyanilyen lelkesedéssel alkottok majd!

Nincsenek megjegyzések: