2017. január 7., szombat

Pennát le, Ünnepre fel! - Eredményhirdetés


Vendégírók


Zaveczky Lénárt - Gyertyák a szélben

- A dísz…jaj, az, amelyikben egy kis házikó volt a közepén egy mélyedésben? Világoskék volt-felelte az asszony, messze révedő tekintettel.
Látta maga előtt, ahogy mentek az ötéves fiával a szakadó hóesésben, és egész úton arról beszéltek, hogy a dísz még ott lesz, egészen biztosan ott lesz. És milyen boldogok voltak, mert valóban ott találták, az eladónő még mondta is, hogy az utolsó darabot sikerült megcsípniük, mert igen népszerű volt ez a fajta dísz. Istenem – gondolta – bár ilyen dolgok miatt aggódna éjszaka a fiam…

Beszélgettek még a régi időkről, az asszony az újakról is, mert annyira hitte, hogy meg fog gyógyulni. Egyik napról a másikra lett jobban, pedig az állapota folyamatosan romlott hónapok óta. Tüdejét és hörgőit daganatok lepték el, a szíve is leállt már kétszer, újra kellett éleszteni. Sovány volt és sápadt, színes turbánjával a fején volt csak hajlandó mutatkozni, ami különlegessé tette. Olyan volt, akár egy agg színésznő, pedig alig múlt ötven éves. Arthur lassan indulni készült.
- Fiam, a gyertyákat vedd elő! Szerintem karácsonyra talán haza is engednek egy kicsit, látni akarom a gyertyákat majd! És kérek majd…mikor is jössz legközelebb?
- Holnapután, kétnaponta jövök, ahogy eddig is. Mit kérsz majd?
- Egy karton…nem is, két karton ásványvizet, sok vizet akarok inni, attól még jobban fogok gyógyulni! – mondta az asszony, beesett zöld szemei csillogtak. Arthur elköszönt, megígérte az ásványvizet, és nehéz szívvel búcsúzott. [...]

Norah Newman - Láthatatlan fiú és a Csillagszóró kommandó

– Paige! – sikoltotta a nővérem panaszosan. Vártam. Az első sikoly mindig a nemtetszésé, ezzel nem feltétlenül kell foglalkozni. Ha megismétli, lehet, hogy tényleg gondja van.
– Paige! Paige, süket vagy? – Három. Ennek a fele se tréfa. Kihajoltam a monitor mögül, és feltoltam a szemüveget az orrom hegyéről.
– Mi a baj? – kérdeztem ártatlanul. Közben a suliújság aznapra esedékes tördelésével kínlódtam, és a szám szélét harapdálva igyekeztem beilleszteni egy túl nagy képet egy túl kicsi helyre.
– Ez! Ez a baj! – Piper elém tipegett, egy kézzel írott levelet lóbálva. A mutató ujjával bökdöste, mintha valami gusztustalan élősködő lenne, és közben bosszantóan sűrűn pislogott. Mindig ezt csinálta, ha ideges volt.
– Az egy levél, Piper. Azt kérted, rendszerezzem a leveleket. Rendszereztem őket.
– Ezeket rögtön ki kell dobni! Nem tudok mit kezdeni az öngyilkos-jelöltekkel, vili? Karácsonyi angyalkák vagyunk – itt gyorsan megfordult, és megrebegtette a karjaira bújtatott műszárnyakat –, nem pedig lelkisegély-szolgálat! Örömet viszünk, kívánságokat teljesítünk. Ezeknek pszichológus kell! Vagy egy beutaló a pszichiátriára. Ezen nem tudok segíteni.
Lecsapta elém a levelet, és megkocogtatta a műkörmével, amire ezúttal hópelyheket pingált a tél tiszteletére. Kivételesen ez nem sikerült olyan közönségesre, mint a szokásos kreációi.
– Paige, hahó! Koncentrálj! – Leragadtam a körmeinél, úgyhogy az orrom előtt csettintgetve próbálta felhívni a figyelmemet a mondandójára. – Elmegyünk a csajokkal, begyűjtjük az újabb leveleket. Te meg szedd ki a kupacból az ilyeneket. Értve?
Biccentettem. Piper elégedetten elmosolyodott, és közelebb csúsztatta a katasztrófát kiváltó irományt.
– Ezt itt hagyom példának. Kösz, kistesó. Te vagy a legjobb. Tudod, hogy te vagy, ugye? – Megpaskolta a fejem, mintha még mindig ötéves lennék, aztán visszatipegett az iskolaújság szerkesztőségének abba a felébe, amit a karácsonyi angyalkáival kisajátítottak maguknak.
– Gyerünk, csajok! Tegyük boldoggá a népet! – Az egyforma, hosszú combú, szőke angyalkák Piperrel az élen kivonultak a folyosóra. Csak a tollpihék maradtak utánuk, amik kipotyogtak a rossz minőségű műszárnyacskákból.
– Ajtó! – kiabáltam az utolsó után, teljesen feleslegesen. Sóhajtva feltápászkodtam, hogy becsukjam mögöttük. Miközben felálltam, lesodortam a levelet. Felvettem, és az ajtó felé menet olvasni kezdtem. A levélben nem volt megszólítás, és a ferde sorokon látszott, mennyire kapkodva, talán titokban írták. [...]

A teljes művek megtekinthetőek a Gyakorlati feladat menüpont, Mesék és ünnepek világa alcím alatt.

Gratulálok mindkét írónak! Alkotásotokkal elnyertétek a Vendégírói elismerést! Az ezzel járó teendőket és minden fontos információt emailben fogok Nektek továbbítani! Lebilincselő, különleges és egyedi műveket olvashattam tőletek, amelyek számomra kiemelkedőek voltak! Köszönöm a részvételeteket és, hogy jutalmazhattalak Titeket!

Mindemellett pedig, természetesen ugyanilyen örömmel gratulálok minden résztvevő írónak, aki alkotott a feladatra! Örülök, hogy sikeres és eredményes feladatot zárhattunk! A legújabb gyakorlatot már megtekinthetitek, amire remélem, ugyanilyen lelkesedéssel alkottok majd!

Nincsenek megjegyzések: