2017. január 8., vasárnap

Vendégírónk, Meldoll gondolatai - Interjú



 Kedves Pennások!

Ezúttal egy interjút hoztam nektek! A legutóbbi gyakorlati feladat egyik nyertese Meldoll volt, akit most néhány kérdés megválaszolása által jobban megismerhettek! Olvassátok őt szeretettel!

Sz.: Mióta foglalkozol az írással? Mi motivált arra, hogy rendszeresen űzd ezt a tevékenységet?
M.: Valójában tizenkét éves kórom óta írok kisebb-nagyobb időmegszakításokkal. Egy fantasy könyv volt, ami nagyon nagy hatással volt rám.
Sz.: Volt olyan pillanat, ami meghatározó volt számodra ebben a dologban?
M.: Igazából már maga az a gondolat, hogy írhatok és magam előtt láthatom a saját belső gondolataim, már az maga fantasztikus és nagyon meghatározó bármikor kicsit istent játszhatok. Mert valójában minden író kicsit azt csinálja.
Sz.: Családod, barátaid miképpen fogadták, hogy írsz? 
M.: Nos, anyukám az, aki mindig is támogatott és támogat. Ő általában minden kreálmányom el szokta olvasni, és van jó pár olyan barátom, aki szintén ír. Sőt, az egyik legjobb barátom ajánlotta az oldalt.


Sz.: Mely stílusok, témák állnak legközelebb hozzád? Milyen jellegű történeteket alkotsz szívesen?
M.: Az a helyzet, hogy ahogyan lassan felnövök, egyre több valós dolgot szövök bele a történetekben. De általában mindig használok romantikus és varázslatos jegyeket. Úgy érzem egy jó sztorihoz ez a kettő elengedhetetlen.
Sz.: Szoktál írói pályázatokon részt venni? Ha igen, mik a tapasztalataid?
M.: Nem. Nem igazán. Félek az emberek negatív véleményétől.
Sz.:. Ha még nem vettél részt írói pályázaton, tervezed valamikor is a jövőben?
M.: Az a pályázattól függ. De igen, tervezem.
Sz.: Mi inspirál az írás során? Akár konkrét történetre gondolva vagy összességében, mi ad ihletet, hogy alkotni tudj?
M.: Valójában gyakran szeretek a történelemből kiragadni személyeket és őket párosítani közvetlen ismerősökkel.Viszont, ha helyszínleírást csinálok, csakis olyanról írok, ahol jártam már. Maga a történet pedig csak akkor alakul ki, mikor hozzákezdek.

Sz.: Ért már csalódás? Kaptál már kritikát, amit nehezebben fogadtál el? Mesélj erről!
M.: Az az igazság, hogy még senkitől nem kaptam negatív kritikát. Én önmagamban alkotok magamról egy külön véleményt, amiben folyamatosan ostorozom azt, amit csináltam és így marad nagyon sok kreálmányom a szekrény sötét részébe suvasztva.
Sz.: Milyen tapasztalataid vannak vélemények terén? Kiktől számíthatsz véleményre, tanácsra? 
M.: Természetesen anyukám véleményére és a barátaim véleményére. Anyukám kissé elfogultabb, viszont a barátaim tanácsa mindig reális és persze mérvadó.
Sz.: Mennyiben határozzák meg a téged ért vélemények az írói folyamatodat? Megszívleled mások meglátásait vagy igyekszel kizárni őket?
M.: Mikor elhangoznak, nagyon megszívlelem és képes vagyok órákig marcangolni önmagam. De mikor leülök írni, csak a megérzéseimre hallgatok.
Sz.: Mióta olvasod a Pennát? Mennyire tudtad/tudod hasznosítani az itt olvasható bejegyzések ötleteit, tanácsait?
M.: Hát olyan öt hónapja. Úgy gondolom, roppantul hasznosak az ott található bejegyzések.


Sz.: Van olyan barát, ismerős a környezetedben (akár személyes ismeretségből adódóan, akár interneten keresztül), aki szintén ír? Szoktatok az írásról beszélni, kérdéseket megvitatni? 
M.: Hát az egyik legjobb barátom ajánlotta az oldalt és ez az egyik fontos baráti összetartó erőnk. Az írás. Igen, elég sokszor beszélgetünk egymás írásairól.
Sz.: Van terved az írással a későbbiekre nézve? (pl.: könyvkiadás, blogvezetés, stb.) 
M.: Persze. Egyik nagy álmom ,hogy saját könyvet adhassak ki. Blogban még eddig nem gondolkodtam.
Sz.: Mi számodra a legfontosabb az írásban? Mi a célod vele?
M.: Az, hogy ha később visszaolvasom azt tudjam mondani, hogy "nahát ez nem is olyan rossz". A célom pedig az, hogy kiragadjam az embereket a hétköznapi szürkeségből, hogy ne csak kisgyermekként merjenek álmodni.

Nincsenek megjegyzések: