2017. január 14., szombat

Vendégírónk, Norah Newman gondolatai - Interjú


A legutóbbi feladat egyik vendégírója Norah Newman volt, aki most interjú formájában választ ad néhány személyes- és írással kapcsolatos kérdésre! Ezáltal jobban megismerhetitek őt, továbbá azt is, hogy miképpen vélekedik az írásról! Olvassátok szeretettel!


1. Mióta foglalkozol az írással? Mi ösztönzött, hogy tollat és papírt ragadj, továbbá írásba kezdj?
Nagyjából, amióta írni és olvasni tudok, ugyanis már óvodában kitaláltam, hogy történetekkel akarok foglalkozni. Később, tizenhárom évesen olvastam két – különböző szempontból – nagyon meghatározó könyvet. Az egyik a Jane Eyre volt, aminek valószínűleg a felét sem értettem akkor, de nagyon megragadott. Jane annyira érdekes, erőteljes hősnő volt, és úgy megérintett a története, egyből elhatároztam, egyszer elérem, hogy én is képes legyek ilyen érzéseket kiváltani. A Harry Potter pedig (most jön majd a tojásdobálás a fanok részéről…), bosszantott, mert úgy éreztem, nem érdemli meg azt a figyelmet, ami övezi. Szóval ez volt a másik mozgatórugó: csinálni valami összetettebbet, jobbat, ami kiérdemli az olvasók szeretetét.

2. Mit jelent számodra az írás? Mi a legfőbb célod vele?
Talán furcsán fog hangzani, de nem a népszerűség vagy az ismertség, hanem a közösségi élmény. A célom megismertetni a világaimat, a karaktereimet az olvasókkal, és miután nekik adtam őket, figyelni, mit kezdenek velük, milyen kérdéseket vetnek fel bennük, mi okoz örömet, elégedettséget, netalán katartikus élményt, vagy mi az, ami nem tetszik nekik, amitől elégedetlenek.




3. Szerinted mi az a három dolog, amire egy írónak feltétlen szüksége van ahhoz, hogy sikeres lehessen?
Rendszeresség, alázat és rendületlen hit önmagában.

4. Milyen tanácsokat tudnál adni a kezdő íróknak?
Mivel én is csupán kisebb publikációkat tudhatok magaménak (gyűjteményes kötetekben, sajátokkal csak most próbálkozom), ilyen szempontból én is kezdőnek számítok. Ellenben, ha azt nézzük, hány éve foglalkoztat ez a csodálatos szakma, akkor talán van némi előnyöm azokhoz képest, akik most kezdik. Szóval íme, az én tanácsaim:
- Vedd komolyan, akkor is, ha mindenki csodabogárnak néz miatta (nem számít, csak csináld!)
- Próbálj rendszerességet vinni bele (határozz meg napi szószámot, vagy időtartamot, amit írásra szánsz)
- Tanuld meg emelt fővel viselni a kritikát (olvasd el, dühöngj, tedd félre, aztán néhány óra múlva olvasd újra – meg fogsz lepődni).

5. Milyen műfajok, stílusok állnak közel hozzád?
Mindenképpen gyermek- és ifjúsági irodalom, tehát vagy a mesekönyv, vagy a Young Adult az én asztalom. Legutóbb egy steampunk kalandregény készült, most egy időutazós sztorit tervezek, és persze ott van a „Nagy Regény”, amit évek óta rakosgatok, mert dramaturgia tekintetében rengeteget kell még fejlődnöm – ez mágusokról szóló fantasy lesz, térképekkel, kitalált nyelvekkel és történelemmel.

6. Van-e írói példaképed, akinek felnézel a munkásságára vagy aki ihletet ad az íráshoz?
A klasszikusok közül Charlotte Brontë-t említeném, nem csak a Jane Eyre, de később a Mina Laury, vagy a Shirley is meghatározó könyvélmények voltak. Kortársak közül abszolút felnézek Maggie Stiefvater-re, bár olykor csapongó, és nehezen követhető, de zseniálisan alkot karaktereket, épít rejtélyeket, és helyenként olyan líraiak a leírásai, hogy tátom a szám, mennyire gyönyörű. Akkor is, ha épp nem szól semmiről. Ó, és Rainbow Rowell! Mindenképp! Őt is zseniálisnak tartom, bár inkább az elevensége, a friss hangja miatt, hiszen az ő történetei kevésbé csavarosak.




7. Az előzőhöz kapcsolódva, van-e olyan könyv, ami sokat tedd hozzád, vagy ami a mai napig meghatározó a számodra?
Ha egy könyvet kéne kiemelnem, akkor Rainbow Rowelltől a Fangirl volt az, a korábban már említett műveken túl. Az nagyon jókor, nagyon pontosan talált szíven. Újra és újra visszatérek hozzá inspirációért.

8. Gépelős vagy kézzel írós típus vagy? Melyiket kedveled jobban, és miért?
Határozottan gépelős. Azon egyszerű okból, mert így a kezem jobban tudja követni a gondolataimat, gyorsabb vagyok, tehát nem mulasztok el semmit.

9. Valakinek a párbeszédalkotás, másnak a karakterábrázolás okoz nehézséget. Neked mi a gyenge pontod az írásban?  
Az összeszedettség, a dramaturgia. Nehéz tartanom a fókuszt, és erős konfliktusokra következetesen építkeznem. Néha szimplán elvisz a mesélési vágy. Jobban kézben kell tartanom a gyeplőt.

10. Mit tartasz abszolút erősségednek, amiről tudod, hogy mindig sikerül megvalósítanod?
A karakterek általában jól sikerülnek, illetve a humoros jeleneteket sem szoktam elbaltázni. Megesik, hogy a leírások kisebb arányban vannak jelen a kelleténél, viszont ahová kerülnek, ott általában elég erős, egyedi képeket sikerül alkotni.


11. Kik olvasnak téged? Milyen véleményeket, kritikákat kapsz az írásaidat illetően?
Elég vegyes. Egyelőre nem túl széles az olvasóközönség, akik pedig véleményeznek, többnyire bétakereső csoportból való önként jelentkezők. Leginkább pozitív visszajelzéseket kaptam, vagy korrekt negatívakat.


12. Mit gondolsz, mennyire viseled jól a téged ért véleményeket? Könnyen elfogadod, ha negatív jellemzést adnak a művedről?
Attól függ, milyen formában kapom. Ha érvekkel, példákkal szembesítenek, el szoktam fogadni. Ahogy azt is, ha valakinek egyszerűen csak nem tetszik, nem ragadta meg. Egyedül a foghegyről odavetett, nem megfelelő stílusú kritikákon kapom fel a vizet, de szerencsére ilyen nem sokszor fordult elő.


13. Az írásaidat a képzeletedre építed vagy a mindennapjaidból is veszel át ötleteket?
Mindkettő. Vannak dolgok, amik abszolút a képzeletem szüleményei, de vannak megélt dolgok, általam ismert személyek, amik beszivárognak a történeteimbe. Ezek egyébként nem feltétlenül tudatosak. Sokszor utólag szembesülök velük.




14. Szoktál részt venni írói pályázatokon?
Igen, akadt már néhány. Az egyikkel sikerült kötetbe kerülni, tavaly pedig a Könyvmolyképző Aranymosás versenyén a Rakéta Projektig jutott a mesekönyvem. Ezek voltak a jelentősebbek, és mindegyik pozitív élmény volt.


15. Íróként mennyire kell ebben aktívnak lenni?
Azt hiszem, sokat segít, mert megtanít elhelyezni magad valahol. Egy fejlettségi szinten. Továbbá kapsz egy képet arról, mennyit kell fejlődnöd ahhoz, hogy „szintet léphess”.



16. Mit gondolsz, mitől író az író?
Attól, hogy képes különös, már-már misztikus módon az olvasók köré varázsolni egy olyan világot, ami néhány órára megváltoztatja őket. Mások bőrébe bújhatnak, másképp láthatnak, érezhetnek, és mikor kilépnek ebből a bűvkörből, megoszthatják egymással a tapasztalataikat.


17. Vezetsz blogot? Mik a tapasztalataid?
Igen, de a visszajelzések hiánya sajnos lustává és nemtörődömmé tesz. A reakciók nagyon tudnának motiválni, nélkülük sötétben tapogatózom.


18. Mi motivált ebben a dologban? Mi a célod a blogolással?
Az, ami általában véve az írással. Megint csak a közösségi élmény – de közösség nélkül ezt nehéz kivitelezni. Ebben – vagy ebben is – van még hová fejlődni.


19. Vannak hosszabb terveid is az írással?
Igen, abszolút! Mint említettem, tavaly indultam az Aranymosáson – első próbálkozásból az utolsó körig jutottam, és remek szerkesztői útmutatást kaptam az átdolgozáshoz. Idén a steampunk regényemmel próbálkozom, nagyon klassz lenne megjelenésig jutni. De ha idén sem, akkor majd jövőre! Egyszer úgyis beadják a derekukat! 
*    *    *

Én nagyon élvezetesnek találtam Norah minden egyes válaszát! Tartalmasan és okosan válaszolt meg minden egyes kérdést, amelyből én is tanultam és remélem, ti is tudtok inspirálódni, továbbá meríteni! Akinek felkeltette az érdeklődését a legutóbbi gyakorlatra beérkezett írása, és szívesen olvasgatna még tőle, továbbá megismerné a munkáit, az itt találja Norah oldalát:


Norah, neked nagyon szépen köszönöm az interjú lehetőségét, hogy ennyire összeszedett tapasztalatokat osztottál meg velünk! Köszönöm a részvételed és az aktivitásod, a továbbiakban pedig a legjobbakat kívánom az írásban, és az életben is!

Nincsenek megjegyzések: