2017. február 9., csütörtök

Vendégírónk, Dorothy Large gondolatai - Interjú


A Rémmesék éjszakája gyakorlati feladat egyik Vendégírója Dorothy Large volt, aki interjú formájában válaszolt néhány kérdésre az írással kapcsolatban! Olvassátok szeretettel a meglátásait!

Szatti: Mióta foglalkozol az írással? Mi motivált arra, hogy rendszeresen űzd ezt a tevékenységet?
Dorothy: Körülbelül kilenc éves lehettem, mikor először el kezdett foglalkoztatni a saját történeteim – amiket a fejemben találtam ki – papírra vetése. A meghatározott pont ebben a témában 2012 októberében jött el, mikor megnyitottam az első komolyabbnak gondolt blogomat, amit azóta is szerkesztgetek, kisebb-nagyobb kihagyásokkal. Nem éreztem semmit, ami úgy különösebben motivált volna erre, egyszerűen csak szerettem írni, ezért írtam.

Sz.: Mely stílusok, témák állnak legközelebb hozzád? Milyen jellegű történeteket alkotsz szívesen?
D.: Személy szerint én a horrort részesítem előnyben, ahol egy vagy több szereplő mentális problémákkal küzd. Szeretek saját világokat is kitalálni, de sajnos elég nehéz egy új rendszert és új hagyományokat kitalálni a saját világaimban, szóval ezzel még csak kísérletezgetek. Szeretek romantikus történeteket is írni, ahol a szereplők nem tökéletesek (sőt!), de mégis egymásba szeretnek. Szívesen írok erőszakos megnyilvánulásokról, illetve gyilkosságról is.

Sz.:
Volt olyan pillanat, ami meghatározó volt számodra ebben a dologban?
D.:
Igen, 2013-ban nyitottam egy új blogot, ahová már nem novellákat és verseket töltöttem fel, hanem egy keres „kisregény” fejezeteit. Nagyon jó érzés volt, hogy egyre többen kezdték megismerni a nevemet és, hogy elég nagy sikere lett a történetnek. 

Sz.: Családod, barátaid miképpen fogadták, hogy írsz?
D.: Anyukám nagyon szívesen elolvas mindent, amit elé rakok, nagyon szereti az írásaimat, csak annak nem örül, hogy általában komor hangulatú történeteket írok, amik az erőszaktól sem mentesek. A barátaim unalmas pillanataikban fellépnek a blogomra és olvasgatják az írásaimat, elmondják róluk a véleményüket, ami nagyon sokat jelent számomra.

Sz.: Szoktál írói pályázatokon részt venni? Ha igen, mik a tapasztalataid? 
D.: Komolyabb pályázaton még nem igazán vettem részt, nem tartom olyan jónak az írásaimat, hogy elküldjem őket ilyen helyekre. De a blogos világban rendezett pályázatokon nagyon szívesen részt veszek és eddig csak jó tapasztalataim voltak, a „zsűrik” mindig elmondták, hogy az írásommal mi a probléma, amit igyekeztem javítani. Tervezek komolyabb pályázatokra is jelentkezni, de majd csak idővel. Úgy érzem, hogy ehhez még fejlődnöm kell.
 
Sz.: Mi inspirál az írás során? Akár konkrét történetre gondolva vagy összességében, mi ad ihletet, hogy alkotni tudj? 
D.: Egy kép, egy mondatfoszlány, egy idézet, egy zeneszám tud számomra ihletet adni, amit rögtön továbbgondolok és már kész is van egy történet, már csak meg kell írnom.

Sz.:Milyen tapasztalataid vannak vélemények terén? Kiktől számíthatsz véleményre, tanácsra? 
D.: Anyukámra mindig számíthatok őszinte véleményre, ahogy a barátaimtól is, szóval néha elolvastatom velük az adott irományt, mielőtt közzétenném azt. Vannak hű olvasóim is, akik mindig visszatérnek, hogy megírják a véleményüket és szerencsére csak jó tapasztalataim vannak ezen a téren, hiszen mindig kulturált formában írnak nekem. 

Sz.: Mennyiben határozzák meg a téged ért vélemények az írói folyamatodat? Megszívleled mások meglátásait vagy igyekszel kizárni őket? 
D.: Csak annyiban határozzák meg, hogy ha kapok egy őszinte, segítő céllal írt meglátást, azt próbálom megfogadni, igyekszem kiküszöbölni a hibákat. 

Sz.: Mióta olvasod a Pennát? Mennyire tudtad/tudod hasznosítani az itt olvasható bejegyzések ötleteit, tanácsait? 
D.: Azt hiszem 2013-ban küldtem be az első novellámat és azóta olvasom a blogot, ami rengeteg tanáccsal látott el engem az évek során, a gyakorlati feladatokkal pedig nagyon sokat tudtam gyakorolni, tehát a fejlődésemben a blognak a Pennának mindig is nagy szerepe volt.

 

Sz.: Van terved az írással a későbbiekre nézve? 
D.: Szerintem szinte minden fiatal írópalántának vannak ehhez hasonló tervei - gondolok itt a könyvkiadásra -, tehát egyértelmű, hogy nekem is. Azonban tudom, hogy ehhez rengeteget kell még dolgoznom az írásaimon, ami évek kérdése, de az is lehet, hogy évtizedeké. A bakancslistámon az egyik tétel, hogy legalább egy könyvet, vagy egy verses kötetet megjelentessek.

Sz.: Mióta vezeted az oldalad? Miért vágtál bele, mi késztetett arra, hogy blogolni kezdj? 
D.: 2012. október 12-én nyitottam meg. Először, mikor felfedeztem a blogvilágot, még csak olvasó voltam, de ahogy egyre több időt töltöttem mások oldalain és egyre több blogot ismertem meg, én is kedvet kaptam az egészhez. 

Sz.: Amióta oldalt vezetsz, mik a tapasztalataid? Meg tudtad valósítani, amit elképzeltél? 
D.: Nem képzeltem el semmit a bloggal kapcsolatban, hacsak nem azt, hogy sokan olvassák és másoknak tetsszen azt, amit közzéteszek. Szerintem ezt kisebb-nagyobb sikerrel tudtam teljesíteni, tehát elégedett vagyok az eredménnyel. 

Sz.: Mit jelent számodra az írás? Mi a célod vele? 
D.: Az írás nekem az, hogy az érzéseimet, amiket nem tudok elmondani, nem tudok kifejezni, azt papírra tudom vetni. Tehát egyfajta nyugtató céllal szolgál nekem az írás, amivel helyre tudom tenni a lelki békémet. 

Sz.: Van olyan stílus vagy műfaj, ami úgy érzed távol áll tőled? Próbálkoztál vele, de nem igazán jött be? Mit gondolsz, miért árt vele kudarc? 
D.: Krimit még olvasni sem igazán szeretem, s habár próbálkoztam vele, kudarc lett a vége. Ilyen még a fanfiction, amit sosem kedveltem, de ezzel viszont nem is próbálkoztam soha és valószínűleg nem is fogok. 

Sz.:. Mint blogíró, milyen a kapcsolatod az olvasóiddal? Megvan a kialakult olvasói köröd, akik mindig kommentelnek vagy mindez változó, hogy mikor ki ír vagy reagál a műveidre? 
D.: Az olvasóim gyakran felveszik velem a kapcsolatot Facebook-on, ami nagyon sokat jelent számomra. Természetesen nekem is vannak visszatérő olvasóim, ahogy szerintem mindenkinek, aki már huzamosabb ideje ír a nagyvilágnak. Vannak olyanok, akik szinte minden irományom alá írnak rövidebb véleményeket, de vannak olyanok is, akik félévente egyszer írnak nekem, de akkor viszont több oldalakat. 

Sz.: Visszatekintve, ahol jelenleg vagy az írásban és nézve az eltelt hónapokat, éveket... miben változtál? Miben jutottál előrébb az írással? Megvalósítottad, elérted, amit szerettél volna? Mik a további terveid? 
D.: Sajnos eléggé elhanyagoltam mostanában az írást, az okát sajnos nem tudom. Nincs ihletem, erőltetni meg szerintem nincs értelme. Természetesen változtam az elmúlt időben, habár az utóbbi hónapokban nem fejlődtem, egyáltalán. A további terveim, hogy sokkal többet foglalkozzak az írással, sokkal többet olvassak, hogy fejlődni tudjak. 

Utólag is köszönöm Dorothy, hogy elfogadtad a lehetőséget! A többiek nevében pedig remélem, hogy mindenki számára hasznosak voltak a meglátásai és tanácsai!  

Itt olvashattok többet tőle: http://lelek-vandor.blogspot.hu/

Nincsenek megjegyzések: