2017. április 13., csütörtök

Lelkesedés, kitartás és motiváció


Az írói blokkot általában ahhoz kötjük, hogy mennyire van ihletünk a történetünk írásához. Ez talán a legáltalánosabb probléma, amely minden írót érint kisebb-nagyobb időközönként. Viszont, az ihlet mellett (legalábbis számomra) van egy másik példa is, ami gátat szabhat az alkotásnak: mégpedig a lelkesedés. 
Bármennyire is vagyunk telve ötletekkel, olykor az inspirációtól függetlenül sincs kedvünk alkotni vagy folytatni, amit elkezdtünk. Félbehagyjuk, kitöröljük, elmentjük a gépünkön, de vagy sokára, vagy éppen soha nem nyitjuk meg újra. Nekem is számtalan megkezdett írás van a gépemen, amelyeket nagy hévvel elkezdtem megírni, és mégsem fejeztem be. Azóta sem, vagy csak nagyon sokára, esetleg évekkel később. Mi lehet ennek az oka?

Leginkább ahhoz tudom kötni, hogy felkészületlenül és meggondolatlanul fogtam az adott történet megírásába. Nem hiába szoktam hangsúlyozni, hogy írni nem lehet előzetes tervezés nélkül. Lehet... igazából lehetséges, viszont nem biztos, hogy valóban eredményes vagy sikeres lesz. Van spontán írás, amikor anélkül születnek zseniális ötletek, hogy különösebben megerőltetnénk magunkat, de ezek ritka kivételek. Ahogyan egy növény virágzásához is rengeteg törődés szükséges, úgy a történetek megírásához, életben tartásához is sok energia és odafigyelés kell. S pontosan ehhez nincs az embernek elég kitartása. A ráfordított energiához. A történet nem írja meg önmagát. S bár gazdagodunk a történettel mi, valamint azok az olvasók, akik majd olvasás után részesülnek az élményében, mégis olyan számomra a folyamat megélése, mintha fokozatosan elszivárogna belőlem valami. Az írás igenis, kivesz az emberből, mégha az alkotás maga örömteli tevékenység is, s ezt tudván, olykor csak ímmel-ámmal fogunk bele valaminek a megalkotásába. S ez a legfőbb hiba. Nem lehet valamit csak úgy elkezdeni, félig-meddig vagy bizonytalan alapokra támaszkodva, mert akkor az írás előbb-utóbb összeomlik, szétesik és formátlanul, alaktalanul porosodik majd a gépünk egyik rejtett szegletében. 


Én is hibázok. Sokszor fogtam már valaminek a megírásába úgy, hogy konkrét terveim nem voltak, csak egyetlen fejezetre való gondolat. Pár részlet, egy-egy párbeszéd, egy komplett jelenet két elképzelt szereplő között, viszont folyamata nem volt a fejemben. Nem tudtam, merre vihetem tovább a történetet, kik lehetnének a további mellékszereplők és azt sem, hogy végső soron mi a célom a történettel. Elgondoltam, de tervek nélkül... s ezek a történetfoszlányok még mindig ott lebegnek a gondolataim között. Őrzöm őket, viszont nem tudom, hogy jobban fogok-e valaha is foglalkozni velük. Ezzel a bejegyzéssel most Nektek szeretnék segíteni! Szeretném, ha nem esnétek az én hibámba és remélem, hogy akár ezzel a néhány tanáccsal, ötlettel, valamint meglátással elkerülhetitek, hogy a történetetek befejezetlen maradjon.

Hallgass zenét írás közben!
Tudom... van, akit kimondottan idegesít, ha írás közben zene szól a háttérben, viszont én nagyon hasznosnak találom, mégpedig abban a formában, hogy ne a legutóbbi kedvenceidből összeállított listát hallgasd, hanem készíts kimondottan a történetedhez egy lejátszási listát! Olyan zenéket válogass össze, amelyeket a történetedhez tudsz kötni, vagy kimondottan annak egy jelenetéhez. Nagyon sokat tud segíteni, mert így abszolút rá tudsz hangolódni arra a párbeszédre vagy aktuális történésre. Idővel szinte a történet részévé válnak ezek a zenék, és már nem a zene fog a jelenethez kapcsolódni, hanem a zene fogja kifejezni a jelenet történéseit, a szereplők érzelmeit, továbbá a főszereplőd esetleges gondolatait. Szerintem, kifejezetten hasznos. Így olyan, mintha saját tracklistája lenne a történetednek, akárcsak a filmekben felcsendülő zenékhez hasonlóan.
Ezt a gondolatot folytatva, a karaktereidhez is kereshetsz zenéket! Így nem csak egy adott jelenetet fejezhet ki a zene, hanem egy szereplőt is. Így Te is könnyebben ráhangolódsz az írásra, ha éppen az ő szemszögén keresztül ismerteted az eseményeket.


Keress képeket a szereplőidhez!
Ezt a lehetőséget sokan szeretik és alkalmazzák is, tekintve jó néhány blogot és történetes oldalt, ahol az író külön menüpontot szentel annak, hogy bemutassa az általa elképzelt karakterek hasonmásait (színészek, énekesek fotói, stb.). Nekem annyira nem szimpatikus ez a megoldás, mert jobb szeretem magam elképzelni a karaktereimet, de másokat kifejezetten segít az írásban, ha konkrét személyhez tudja kötni a szereplője megalkotását. A tanácsom talán annyi lenne ezzel kapcsolatban, hogy először is Te képzeld el a szereplőidet, s csak utána kezdj keresésbe! Alkosd meg fejben, ruházd fel olyan külső vonásokkal, amelyek Neked szimpatikusak, s ezeket akár jegyzeteld is le! Ha sikerült megalkotnod a karaktered, utána nyugodt szívvel vágj bele a felderítésbe, hogy esetleg ki az a színész, vagy híresebb személy, aki hasonlít rá és akiről több képet is össze tudnál válogatni ahhoz, hogy megszemélyesíthesse a szereplődet. 
Ha fordítva történik, miszerint előbb keresel egy közismert személyt, akire építeni szeretnéd a történeted, sosem lesz igazán a saját karaktered. Nem tudsz majd elvonatkoztatni a valós mivoltától és akaratlanul is olyannak fogod elképzelni, amilyen információkat tudsz róla ahelyett, hogy a saját elgondolásaid alapján alakítanád szereplővé. 

Kutass hasonló könyvek után!
Ezzel kapcsolatban csak annyit szeretnék előzetesen megemlíteni, hogy más a kutatómunka és más az átvett információ fogalma. Nyugodt szívvel lehet inspirálódni más könyvekből, viszont adott eseményeket, történéseket és szituációkat átemelni, nem érdemes és nem is szabad. Értem ezt például arra, ha az egyik karakterednek ugyanazt a nevet adod, amit az általad olvasott könyv írója is használt, vagy hasonló tulajdonságokkal ruházod fel, ahogyan ő is tette. (Például, a férfi főszereplőd vámpír és csillog a napon... rögtön levágja az olvasó, hogy valószínűleg az Alkonyat c. könyv alapján inspirálódtál). Ezzel nem azt mondom, hogy nem lehet ugyanaz az ötleted vagy elképzelésed, mint más írónak, de ha már szembetalálkozol egy olyan megoldással, amit más felhasznált előtted, próbáld meg elkerülni vagy olyan módon átformálni, hogy az ne hasonlítson más elképzelésére, és megvalósított ötletére. Kis változtatással is lehet újat alkotni, ami nem hozható más könyv cselekményével összefüggésbe.

A történetünkhöz hasonló könyvek viszont, nagyon is hasznosak tudnak lenni, hiszen hasonló hangulatuknak, témájuknak köszönhetően útmutatást jelenthetnek az írásban. Olyan, mintha végig követnénk egy párhuzamos szálat a történetünk mellett, amely bár hasonlít a miénkhez, mégis van különbség. Viszont a hasonlóságok rengeteg kérdést megvilágíthatnak, amelyekre talán így, nem kell eredmény nélkül keresnünk a válaszokat. 
Kövesd végig fejben, hogy milyen jellegű a történeted, mi a fő cselekménye és keress hasonló témájú, továbbá tartalmú könyveket, amelyekből elleshetsz egy-két ötletet, tapasztalatot szerezhetsz és láthatod, más mit hozott ki egy, a Te történetedhez hasonló alapanyagból.

Írni sosem muszáj!
Sokan úgy ülnek legtöbbször gép elé, hogy írnia kell... ha törik, ha szakad. Volt olyan, hogy beszélgettem egy írótársammal és kiakadt, amiért én hetek óta egyszer sem foglalkoztam a történetemmel. Nem írtál ma egyetlen sort sem? Hogy tudod megállni? Nincs lelkiismerefurdalásod? Hogy fogod így folytatni? Így nem halad a történeted! Sokszor felhívtam már arra a figyelmet, hogy a nagyobb kihagyás bizony félbe tudja szakítani az írás folyamatát, főleg akkor, ha folytatásos írásról van szó (regény, hosszabb novella, stb.) Viszont, nem mindig érzi magát ihletettnek az ember vagy éppen mondhatnám úgy is, "ma nem vagyok írós kedvemben". Van ez így és szerintem, azzal tehet legtöbbet az ember, ha ezt elfogadja. Ha állandóan ítélkeznék magam felett, mert ma egyetlen sort sem írtam, valószínűleg előbb-utóbb nyűggé és teherré válna az írás. Ezt pedig szerintem, mindenki szeretné elkerülni. Legalábbis én, mindenképp. Sosem tudnám feladatnak tekinteni vagy elvárásnak, amelyhez minden nap tartanom kell magam, mert... mert csak
Az írást nem lehet előkapni, akármelyik pillanatban és bizony van olyan nap, amikor jobb pihentetni, mint erőltetve kézbe venni csak azért, hogy ne hagyjam ki az adott napot az alkotás folyamatából. Néha, sokkal többet és jobbat tesz az írással, ha kicsit hanyagoljuk és távolságot tartunk, hiszen attól, hogy nem gépelünk le ténylegesen sorokat, fejben nagyon is folyhat az alkotás. Akár tudatosan, akár tudat alatt, de alkothatunk... olyan ez, mint amikor sokáig tanulunk valamit és kell néhány nap, hogy beérjen és leülepedjen bennünk a megannyi információ. Az írás is hasonlóképp működik. 
Sose érezd magad hibásnak, amiért ma vagy éppen néhány napja mondjuk egyetlen mondatot sem írtál. Olyan munkatempóhoz tartsd magad, ami neked kényelmes és írj akkor, amikor úgy érzed, van is mit elmondanod! Ha az íráshoz nincs kedved, de mégis foglalkoznál a történeteddel, vedd elő az eddig megírt fejezeteket és böngészd át őket! Kövesd figyelemmel a cselekményt, ellenőrizd a helyesírásod, és/vagy nézd át tartalmilag is a történeted érthetőségét! Lehet, hogy felfigyelsz egy-két dologra, amelyen változtatnál vagy az is lehet, hogy teljesen új megvilágításba kerül valami, amelyet inkább más irányba terelnél. 

Apró tippek, amik tovább segíthetnek

- Nagyobb munka közepette inni is elfelejt az ember. Amikor írsz, mindig legyen melletted folyadék!
- Készítsd egy csésze kávét vagy egy jó bögre teát... az utóbbi engem mindig ráhangol az alkotásra!
- Kapcsold ki a telefonod vagy állítsd némára! Ne figyeld az értesítéseket és ne engedd, hogy elkalandozzon a figyelmed! A Facebook megvár!
- Sose kezdj fáradtan az alkotásba! Fontos, hogy friss legyél, kipihent és semmiképp se kimerült, mert az az írásodon is meglátszik majd! Felületes, helyesírásilag és tartalmilag is pontatlan lehetsz, a végén pedig elégedetlen leszel magaddal, hiszen tudod: több is telne tőled!
- Válassz olyan netes felületet, amivel szeretsz dolgozni! Fontos a program megválasztása, hiszen ez is nagyban hozzájárul az írás folyamatához! (szerkesztés, formálás egyszerűsége)
- Jegyzetelj! A fontosabb ötleteket, amelyeket később felhasználnál, érdemes leírni és nem csak fejben tárolni!
- Alkoss olyan környezetben, ami jól esik a lelkednek! Nagyban hozzá tud járulni az írás eredményességéhez, ha olyan helyen alkotsz, ahol jól is érzed magad! Néha pedig nem árt a változatosság sem. Itt a jó idő... ülj ki a laptopoddal a kertbe, telepedj le a parkban az egyik asztalnál, vagy ülj be egy kávézóba és folytasd ott a történeted! Olykor, ilyenkor is remek ötletekkel lehet gazdagodni!
- Időnként, olvasd el hangosan is, amit leírtál! Sokat jelent, ha nem csak leírva látod, hanem hallod is, amit legépeltél! Pláne, ha párbeszédről van szó. A szavak összecsengése, a mondatok hangzása is sokat tud segíteni, hogy még kifejezőbb lehessen az, amit elmondani szeretnél!

Köszönöm, hogy elolvastad! Remélem, hogy hasznosnak találtad ezt a bejegyzést is! Minden hozzászólást, véleményt szívesen fogadok! Ha úgy érzed, kiegészítenéd valamivel a bejegyzés tartalmát vagy elmondanád a leírtakkal kapcsolatosan a véleményed, írj kommentet! 

4 megjegyzés:

Dóra Kaprinyák írta...

Nagyon tetszett a cikked, szépen és érthetően írtad le a tippjeidet, amik biztosra veszem, hogy segíteni fognak. Az utóbbi időben a suli miatt kcisit kiesetem a rutinból, de nagyon szeretném folytatni az írást, így jól jött most ez a cikk. :D
Néhány dolgot már eddig is csináltam, de nem voltam biztos benne, hogy jó dolog e, így most kaptam egy kis megerősítést.
Köszönöm a segítséget. ^^

Szatti írta...

Kedves Dóra!
Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést és örülök, hogy tetszett is! Hálás vagyok a véleményedért és remélem, hogy hamarosan vissza tudsz majd zökkenni az írásba... lassan itt a nyár, közeleg a szünidő és talán több időd lesz az írással foglalkozni. :)
Még egyszer köszönöm! :)

BlingBling írta...

Nagyon inspiráló volt számomra most ez a cikk, mert már hetek óta én is ebben a bizonyos írói blokkban ragadtam - legalábbis ami az egyik történetemet illeti. Vannak hozzá ötleteim, de a tényleges íráshoz már nem tudtam eljutni az utóbbi időben, kiestem a ritmusból, és ez a cikk segített, hogy kicsit visszarázódjak. Hogy miként fogom folytatni, azt még mindig nem tudom, az is igaz, de talán az majd segít, ha olvasgatok néhány könyvet a témában. ^^ Ezt még nem próbáltam.
Köszönet a cikkért! ^^

Szatti írta...

Köszönöm a hozzászólásod, BlingBling!
Örülök, hogy tetszett a cikk és remélem, hogy sikerül túljutnod az írói blokkon, hogy folytatni tudd a történeted!
Jó alkotást és további kellemes hétvégét kívánok! :)