2017. május 5., péntek

Vendégírónk, Fehér Fanni gondolatai - Mit ne tegyen egy író soha?

Véleményem szerint, bárki, aki alkot valamit, legyen szó prózáról, festményről, zenéről, akármiről, ha még az elején nem is, de később különbözővé és egyedivé válik valamilyen módon másoktól és lesz a műveiben valami, ami rá jellemző,de ehhez kitartásra és időre van szükség. Azonban pontosan e folyamat miatt gondolom azt, hogy nem létezik egységes megoldás arra, hogy valaki jól csináljon valamit, nem mellesleg pedig az ember a hibáiból tanul és építkezik, így tulajdonképpen jó is, ha rosszul csinálunk néhány dolgot alkalmanként, ezzel is fejlesztve magunkat.
Persze lehetnek tanácsok, alapok vagy ehhez hasonlók, de ezek sem működnek minden esetben mindenkinél. Őszintén szólva, én sem gondolnám, hogy megtaláltam már teljesen a saját utam, sőt, de van néhány tapasztalatom, illetve gondolatom, hogy mik azok, amiket át lehetne gondolni, ha követekezőnek neki ülünk írni.



1. Ne írj muszájból!
Amit én talán a legfontosabb “ne csinálj”-nak tartok az az, hogy ne írj akkor, amikor csak muszájból vagy nem igazán kedvvel teszed. Gyakran volt/van velem olyan, hogy tudom, hogy szeretnék írni egy adott témáról, de az egészből csak annyi van meg, hogy akarok, ami egy részben elég is, de közel sem teljesen. Ahhoz, hogy valami olyat sikerüljön létrehozni és átadni más emberek számára (vagy akár csak saját magunk számára), ami érthető és értékes szükség van egy olyan hangulatra, amikor képesek vagyunk írni. Ha a sorokért csak szenvedni kell és nem jön magától a történet szála vagy egy gondolatmenet, akkor talán megéri még próbálkozni egy keveset, de végül én úgy gondolom hasznosabb félretenni, és hagyni kicsit. Nem kell mindenáron kicsikarni a mondatokat, amiknek még nem jött el az ideje vagy amik csupán muszájból jönnének létre, ugyanis azokon ez valószínűleg érződni is fog. Így én azt mondanám, hogy egy másik alkalommal, tiszta fejjel üljünk neki és olvassuk el az írásunkat. Így talán olyan meglátásaink lesznek, amik előzőleg eszünkbe sem jutottak volna, vagy rájövünk, mennyire nem tetszik, amit írtunk. A lényeg azonban: más, hatékonyabb perspektívából láthatjuk majd a munkánkat, ami nagy segítség lehet és egy összeszedettebb, igényesebb munkához vezethet.

2. Ne ragaszkodj a közhelyekhez!
A következő dolog amit megemlítenék, hogy ne próbáljunk meg mindenáron a közhelyekre, megszokásokra törekedni vagy próbálni követni másokat. Természetesen nem arra gondolok, hogy ne lehetne olyan témában alkotni, amiben mások is vagy esetleg hasonló nézettel rendelkezni, mint más írók, költők, csupán azt gondolom, hogy sokkal értékesebb és jobb is egy mű, ha az ember saját magát teszi bele. Hasznos megpróbálni megfogalmazni mindazt, amit gondolunk, ahogy érezzük magunkat, mert az őszinte lesz és ha valami őszinte akkor az sokkal inkább átérezhető egy olvasó számára is, legalábbis véleményem szerint. Tehát, ne próbáljunk mások lenni, annál is inkább a saját hangunk megtalálására igyekezzünk! 

3. Ne csak a felszínt súrold!
Azt hiszem az előző ponthoz kapcsolódik még egy dolog még pedig, hogy próbáljunk valósághűen írni. Ezt úgy értem, hogy ha belekezdünk egy történetbe vagy bármilyen irományba, akkor sokkal hitelesebb tud lenni, ha a valóságnak megfelelően fogalmazzuk meg a tényeket, ezért úgy gondolom, hogy ha valamiről írni szeretnénk, akkor annak nézzünk utána és ne csak súroljuk a felszínt. Például, ha egy zárt közösséget szeretnénk bemutatni és annak hétköznapi életét, akkor kutassuk fel azt a környezetet és tegyük magunkat és az írásunkat hitelessé azzal, hogy nem csupán a híreszteléseknek és a feltételezéseknek megfelelően írunk.

4. Ne siess! 
Más, azonban nálam szintén fontos, hogy ne sietessük az írást. Az, ha valami nem készül el arra az időre, amikorra számoltuk, vagy nem jön úgy, ahogy azt elterveztük, akkor sem szabad görcsösen igyekezni, mert abból igazán jó írás nem lesz. Ehhez kapcsolható az is, ha határidőre ír az ember, aminél azt hiszem a legjobb az, ha beosztjuk az időnket így, ha nem jönnek azonnal a megfelelő sorok, akkor sincs gond és van idő az ellenőrzésre. Azonban vannak azok az emberek akiknek tipikusan az válik be, ha az utolsó pillanatra hagyják az adott teendőt,persze ez is lehet egy megoldás, de így talán elszalaszthatunk dolgokat, amik hosszabb idő alatt értek volna meg bennünk.


5. Ne hagyd ki az önellenőrzést!
Ha már az ellenőrzésről is szó esett, azt is nagyon fontosnak gondolom, hogy ha egy pályázatra, vagy bármilyen egyéb helyre írunk ne adjunk be semmit rögtön azután, hogy megírtuk. Hagyjunk időt arra, hogy egy másik alkalommal újból elolvassuk, ugyanis az önellenőrzés hasznos tud lenni. Látni a saját hibáinkat vagy azt, hogy újra olvasva is épp olyan jónak ítéljünk meg a munkánkat, mint előtte tanulságos lehet. Ha hibázunk, akkor azért, mert látjuk mit kellett volna másképp, ha pedig jónak érzünk valamit, akkor érdemes alkalmazni később is.

6. Ne hagyatkozz minden esetben a külső véleményre!
Az írás folyamatához hozzátartozik gyakran, hogy kikérjük kívülállók véleményét, ami hasznos is hiszen más szemmel látják az írásainkat és egyébként is fontos a visszajelzés, azonban azt gondolom, hogy ennek akkor van helye, ha már mi elég jónak vagy befejezettnek érzünk egy írást. Így véleményem szerint, amíg megfogalmazzuk az irományunkat nem kellene más emberek véleményére hagyatkozni. Pontosabban inkább megpróbálni megvalósítani azt, amit mi igyekszünk átadni, ugyanis ha hajlamosak vagyunk nagy mértékben (ilyen értelemben) másokra támaszkodni fennállhat a veszélye, hogy elveszünk az írásunkból. Az, hogy valaki nem érzi az írásunkat éppen jónak közel sem azt jelenti, hogy nem jó, ezért is fontos nem másokra hagyatkozva bízni magunkba, mert ellenkező esetben talán elveszíthetünk valamit, ami talán értekes volt. Továbbbá, ha később vagy egyáltalán mégis kikérjük mások véleményét, semmiképpen ne vegyük azt úgy, hogy akkor most minden újra és elölről. Az, ha valakinek van meglátása és véleménye az írásunkkal kapcsolatban jó, és mint már említettem hasznos is lehet, azonban mindenképpen mérlegeljük a meglátást és próbáljuk meg ennek megfelelően beépíteni az írásunkba.

7. Ne vessz el a részletekben!
Néha az, ha nem részletezünk valamit túl, hanem csak lényegretörően megfogalmazzuk amit mondani szeretnénk többet adhat, mint ha nagy részletességgel körülírjuk az adott témát, mert meglátásom szerint a sok körítéssel meg van az esély arra, hogy elveszik maga a lényeg vagy épp az olavsó figyelme. Persze vannak esetek, amikor szükséges a részletezés, azonban meg kell próbálni felismerni, hogy mi az,ami már sok. Az is segíthet, ha megpróbálunk két lépést hátrébb lépni és az írásunkat úgy olvasni, mintha nem a sajátunk lenne, úgy értem,mintha nem tudnánk azt, amit tudunk, mintha olvasók lennénk, ezáltal talán jobban érzékeljük, hogy melyek azok a sorok, amik feleslegesek.

8. Ne légy érthetetlen/ túl kézenfekvő!
Vannak esetek, amikor jó az, ha nem fogalmazunk teljesen egyértelműen, sőt ez lehetséges, hogy sokszor élvezhetőbb is, ugyanis így még inkább magáénak érzi az olvasó az írást, hiszen azt lát benne, amit szeretne, azonban ezzel azt gondolom megéri óvatosan bánni és nem átesni a másik oldalra. Hiszen, ha az ember huzamosabb ideig nem ért egy történetet, az gyakran a figyelem elvesztését vagy érdektelenséget eredményezhet. Azonban az, ha túl egyértelműek vagyunk, az sem célra vezető, ugyanis ez sem tartja fenn hosszan az olvasó figyelmét, hiszen már úgy érzi a poén "le van lőve", de például ha folyamatosan elszórunk kisebb darabokat az olvasónak a történet szálát illetően, így azt az érzést kelthetjük, hogy ő maga jön rá a történet rejtelmeire, lényegére, csattanójára.

Lezárásképpen pedig annyit mondanék, hogy a fent említettek ellenére azt gondolom, a legjobb, ha mi magunk érezzük meg azt, hogy mi az, amit nem kellene többet csinálnunk vagy legalábbis másként. Az írást be lehet tenni szigorú szabályok közé, de szerintem attól lesz igazán jó egy írás, ha ezektől a szabályoktól néha elrugaszkodunk.

Nincsenek megjegyzések: