2017. június 10., szombat

Fantáziadús történetek - Eredményhirdetés

Homonyik András - Adria, a lebegő Égkő legendája

A mai kor emberéből hiányzik a hit. Hiányzik az, hogy tisztelje a múltat a jelenben. A történelemkönyvek telis tele vannak olyan történetekkel, - amit ma már a többség mesének tart - amiket nem véletlenül hívnak legendának. Most elmesélek nektek egy olyan történetet,  - egy legendát - amit átéltem. Ami megváltoztatott. Ami összetört. Amiből tanulhatna a modernkor embere.

A nevem Kutató, és ez itt a „Hihetetlen, de Igaz”  blog első, DE legfontosabb bejegyzése.

Az én életem is pont olyan (volt) kedves olvasó, mint a tiéd. Én a nagyvárostól távol élem mindennapjaimat, ahol nyugodtság lepi el az utcákat, a gépjárművek és a tömegközlekedési eszközök helyett. Ebben a kisvárosban ahol sok barátra tettem szert, majd egyszer csak a szerelem is rámtalált. A szerelem neve Adria volt, aki teljesen levett a lábamról mikor először megláttam. Barna szeme, a derékig érő természetes vörös haja, a csodás arca lángba borította szívemet. Ám-e csodálatos lényt a többség kiközösítette. Szeleburdi volt, nem tagadom, és az öltözködése is különcségét tükrözte. Képzelőereje, fantáziája, hitvilága még inkább elmélyítette érzelmeimet iránta. Állandó beszélgetéseink során kiderült számomra, hogy ő az a személy, akivel bármiről tudok társalogni. De leginkább a misztikumok világa volt számunkra a közös pont. Érdeklődési körünk metszéspontja. Attól fogva teljes mértékben elválaszthatatlanok lettünk.
Minden egyes embernek megvan a maga világa, a világról alkotott elképzelése, és látásmódja. Azt mondom, hogy ha megdolgozunk érte, bármi a miénk lehet. A kemény munka meghozza gyümölcsét. Adria azonban zárkózott a világgal szemben, nem nyit az emberek felé, nem kér és emiatt nem ad segítséget.[...]

Mecserik Vivien - Volt egy nyár

Volt egy nyár, még régen. Egyike azoknak a nyaraknak, amiket az ember csak úgy emleget: ,,Az volt a szép élet!”. Volt egy lány, a nyár hangulata magával ragadta, még fiatal, ugyan bántották már, de a szíve tiszta.
Nem egy tradicionális történet ez, ez maga a rideg valóság, a 21. század. Az interneten bóklászik, a kapcsolat sokszor a fiatal, tudatlan szívek gyilkos színjátéka. A lány és a fiú külön álmokkal, külön vágyakkal, mégis eggyé lesznek. Az internet végtelen univerzumában lassan beszippantja őket a másik, vagyis inkább mindkettőjüket az az üres tér, ami megtölti a szívüket. A vad éjjelek, amik nem szólnak másról, csupán a két kéz és a képzelet táncáról. Édesebb, mint bármikor, tudni azt, hogy a végtelen köti kettőjüket össze, nem tudnak vele betelni. Igen. Egy ideig. Aztán hiányzik a valóság, nem a virtuális lét, szinte kettős életet élnek, aztán megtörténik. Fiatalon eléri őket a végzet. Nem, nem illene így szólnom, hisz csak a lányt ismerem közelebbről. A fiút még sajnos nem láttam, úgy igazán. [...]

Fekete Gábor - A sötét trón

Hajnalodott. Teodora az álmosságtól enyhén émelyegve nyitott be lakása ajtaján. Behunyt szemmel állt hosszú percekig, és hallgatta a csöndet. Arra gondolt, hogy egy party díszvendégeként tündökölt, és most az egyetlen dolga kipihenni a csodásan sikerült éjszakát. Látta maga előtt a fényeket, a ruháját csillámok szőtték át, hallotta a jazzt, és érezte a fején a koronát, amelyet mint az est szépe kapott egyhangú szavazás alapján. A fürdőkádban a levendulaillatú hab feledtette vele a Domestos maró szagát. Ezt minden áldott reggel így csinálta. Sosem feküdt azzal a gondolattal, hogy ő egy éjszakai takarító. De minden hiába volt, az álmait még ő, az est királynője sem tudta uralni.

Újra az osztályteremben volt, tizenhárom évesen.

- Mennyi az idő, te rondaság? - kérdezte az a srác, az első és utolsó életében, aki valaha titkon tetszett neki.
Teodora nem értette, miért lenne ő ronda, hiszen neki otthon mindig azt mondták, gyönyörű, a legszebb az egész családban. Igaz, nem volt benne kacérság, nem voltak szép ruhái. Nem is válaszolt, csak bámult hitetlenkedve nagy zöld szemeivel. Ahogy a cápák a vérre, úgy mentek rá a fiúk, és onnantól ott csúfolták, ahol tudták. Teodora, az egykor vidám és jó tanuló lány szomorú lett és nem érdekelte többé semmi. Nem tudta, miért történik ez vele. Az utcán vadidegen fiúk sértegették. „Inkább a halállal csinálnám”- erre emlékezett a legjobban. Hazament, otthon mosolygott a szüleire, aztán bezárkózott a szobájába, és fuldokolva zokogott a paplan alatt órákig. Évek teltek el így. A szakmunkásképző után nem talált munkát. Naphosszat félhomályos szobájában ábrándozott egy másik életről, amelyben sikeres és szép és imádják őt. És amelyben bosszút áll mindenért. [...]

A teljes művek megtekinthetőek a Gyakorlati feladat menüpont, Alkotás képek alapján alcím alatt, Fantáziadús történetek feladatnál!

Gratulálok mindhárom Vendégírónak és természetesen, a további résztvevőknek is. Kiemelkedő alkotásokkal vettetek részt a feladaton, amit nagyon köszönök és hálás vagyok a munkátokért, a rászánt időért és hogy történeteitekkel hozzájárultatok a gyakorlat sikerességéhez!

Köszönöm! A Vendégírók számára emailben fogom továbbítani a feladatot, a hétvége során!

Nincsenek megjegyzések: