Hogyan legyünk hitelesek az olvasók számára? - Pennát a kézbe! [ igenis írok, ha írni akarok]

2018. április 7., szombat

Hogyan legyünk hitelesek az olvasók számára?


Mikor nevezhető egy írás hitelesnek? Milyen eszközök szükségesek hozzá? A hitelesség mindenkinek más, vagy egy olyan íratlan szabályok alkotta egész, amelynek mindig érvényesülnie kell az írás során? Sok mindent ki lehet emelni egy könyv megalkotásának folyamatából. Legyen szó akár a karakteralkotásról, a cselekményvezetésről, vagy a szemszögváltások használatáról. Ezek mind-mind fontos kellékei a történetnek, viszont van még egy lényeges szempont, amely ha nem teljesül, érvényét veszti az egész könyv. Ez pedig a hitelesség. 

Ha egy történet nem hihető, nem átérezhető, teljesen mindegy, miképpen szerepelnek a karakterek vagy milyen eseményekre kerül sor. A történet érthetőségének szempontjából elsődleges, hogy az olvasó képes legyen magáénak érezni az olvasottakat, mintha csak neki íródott volna a könyv. Több pontra is ki fogok térni a bejegyzés során, viszont előzetesen egyetlen szót szeretnék kiemelni, amely meghatározza mind a bejegyzés témáját, mind pedig a feltett kérdésre adható választ. Ez pedig az egyensúly. Minden azon áll vagy bukik, hogy milyen balanszt építünk fel a történet írása során. Ha az eseményeknek sikerül úgy mozogniuk, hogy mindig kiegyenlítsék egymást, akkor a történet hitelessége is eredményesebb lehet.
Amikor karakteralkotásról van szó,  gyakran elhangzik az a gondolat, hogy a szereplőink ne papíralakok legyenek, hanem hús-vér emberek. Fontosak a tulajdonságok, az érzések, a jellemvonások, amelyek végül kerek egészt alkotva, összegyúrják a szereplőt egy komplex karakterré. Ezt az érzetet a történet egészénél is meg kell teremtenünk. Míg a szereplők esetében jellemvonásokkal dolgozunk a hitelesség eléréséért, addig a történetnél emlékekkel és eseményekkel. Ez alatt azt értem, hogy mi olvasók hiába egy adott pillanatban csöppenünk a dolgok közepébe, tőlünk függetlenül a történetnek van múltja. A legegyszerűbb példával élve, a főszereplő nem előttünk ismeri meg a szüleit vagy a barátait. Ő ennek, érthető módon, már tudatában van. Olvasóként, mi az első oldalakon találkozunk velük először, viszont az, hogy a főszereplőnek már van egy kialakult képe az őt körülvevő világról, továbbá megvannak a kapcsolatai, amelyek meghatározzák a helyét és szerepét a saját környezetében, olyan kapaszkodót jelent, amely minket, olvasókat is segít a könyv megismerésének folyamatában.

Mint ahogyan tudjuk, hogy a mindennapjainkban kivel vagyunk kapcsolatban (jó és rossz viszonyban egyaránt), mi az aznapi teendőnk és feladatunk, vagy miért ébreszt minket a telefonunk fél nyolckor, úgy ezt a realitás érzetet a történetben is meg kell teremtenünk. Hozzánk, s az életünkhöz hasonlóvá kell tennünk a történet ritmusát. Apró momentumok ezek, de annál lényegesebbek a hitelesség szempontjából. 
Gondolkodtál már azon, hogy az olvasó mennyire tud megbízni benned, mint íróban? Fordított helybetne, Te mennyire bízol meg benne, amikor olvasol egy könyvet? Minden, amit leírunk és amit ismertetünk, azt az olvasó biztosra veszi. Itt van, látom és olvasom, tehát valódi. Viszont, olykor a szavak mögött bújnak meg a valódi igazságok. Értem ezt például arra, hogy a történet háromnegyedében hiába olvasható az, hogy a főszereplő és a barátnője jó barátok, az író csavarhat a dolgon úgy, hogy a látszat ellenére a barátnője igenis az ellensége volt mindvégig, és a történet során ellene dolgozott a háttérben. Ez is egy lehetséges történés, viszont íróként rögtön meg kell tudnunk magunkat védeni és újra biztosítanunk kell az olvasót arról, hogy ennek ellenére is, mi végig őszinték voltunk. De hát félrevezette és mindvégig hazudott neki! -  mondhatná az olvasó, de ha alapos indokkal tudunk szolgálni és meg tudjuk neki mutatni, hogy melyek voltak azok az események, amelyeket valójában így és így kellett volna értelmezni, továbbá ennek tekintetében az olvasó is belátja, hogy "tényleg, hogyhogy nem vettem ezt észre?!", akkor máris sikerült meggyőznünk a hitelességünkről. Gyakran láthatunk erre filmekben is példát, vagy könyvek esetében is, amikor egy jó karakterről hirtelen kiderül, hogy mindvégig a rossz oldalon állt. Íróként abban kell döntenünk, hogy már a történet írása alatt bevonjuk-e az olvasót ebbe a folyamatba - tehát, hogy félrevezetjük a főszereplőt, de velünk együtt, az olvasó is tud róla -, avagy sem. Ha ez utóbbit alkalmazzuk, akkor elengedhetetlen, hogy utólagosan végig vezessük azokon a magyarázatokon, amelyekkel érthetővé válik számára, miért is került erre sor. 



Mondok egy példát: reggel van, s a főszereplő (nevezzük Annának) sietve készülődik. A kapkodásban hallja és tapasztalja, ahogyan valami apró koppanások kíséretében a padlóra esik, de a rohanásban nem bizonyosodik meg róla, hogy mi is volt az. Majd egy későbbi jelenetben Anna csalódottan tapasztalja, hogy nincs meg a karkötője. Hirtelen, ő még nincs tudatában, hogy hol veszíthette el, mi olvasók viszont kapcsolunk, hogy reggel talán az eshetett a padlóra. Egy másik variáció: Anna telefonon megbeszél egy találkozót, majd néhány oldallal és órával később, egy párbeszéd lezárásaként megerősíti ezt a gondolatot és felhívja a saját, valamint a beszélgetőpartnere figyelmét arra, hogy most indulnia kell, mert valakivel találkozik. Ezek kis dolgoknak tűnnek, de mindennek a lényege az ok és a miért kettőssége. Ha csak annyit ismertettem volna, hogy Anna elhagyta a karkötőjét, vagy a másik példára hivatkozva, Anna hirtelen félbeszakítja a beszélgetést, mert indulnia kell, akkor olvasóként jogosan tehetnénk fel a kérdést, hogy mindezekre mikor került sor, és mi célból? Ez főleg akkor probléma, ha már egy ideje tart a történet és figyelmetlen módon, nem tért ki erre az író. Nem adott rá magyarázatot, és nem vezette elő az eseményeket. Ha így van, akkor jó indokkal kell szolgálnia, hogy miért tette.

Az is kétségbe vonhatja egy történet hitelességét, ha a főszereplő mindig szerencsés vagy mindig mindent meg tud valósítani, amit célként kitűz maga elé. Nem azt mondom ezzel, hogy esetlen vagy mondhatni, szerencsétlen legyen, viszont egyensúlyban kell lennie a jó és rossz eseményeknek. Nem sikerülhet mindig minden jól, ahogyan az sem megoldás, ha sorra tragédiák sorozata éri a szereplőt. Ali Benjamin Suzy és a medúzák története kapcsán nagyon jól hozta az író ezt a megoldást. Minden spoiler és titok felfedése nélkül csak annyit szeretnék példaként kiemelni a könyvből, hogy Suzy megrögzötten szeretni találni egy olyan tudóst vagy szakértőt, aki ért a medúzákhoz. Ha ezt a célt az író már az első néhány fejezetben teljesítette volna, lehet hogy éppenséggel elhittem volna, viszont azzal, hogy körülbelül a könyv háromnegyedénél sikerült ezt megoldani megannyi kudarcba fulladt kísérlet és keresgélés után, sokkal hihetőbbé tette számomra a megvalósítást. 
Sarkított példa, de tegyük fel, hogy a szereplőnek egyetlen golyója maradt arra, hogy végezhessen az ellenségével. Messze van a célponttól, nem is mondható el róla, hogy gyakorlott lenne ebben a dologban, de mégis sikerül azzal ez egyetlen golyóval leterítenie a rosszakaróját. Lehet, hogy éppenséggel hihető, viszont ha így alakítjuk a cselekményt, hogy a kilőtt golyó nem talált, és más módszerhez kell folyamodnia, egyrészt hihetőbbé tesszük magát a történést, másrészt azzal, hogy a szereplő más alternatívához folyamodik, a leleményességéről is tanúbizonyságot tesz. Értékelni fogjuk benne azt, hogy a hirtelen jött kudarc ellenére is találékony, okos és képes megoldani a helyzetet.

Összegezve, íróként tudnunk kell, hogy milyen szabályokat alkalmazunk, hol vannak a történetünk határai, továbbá azt is, hogy mire képesek a szereplőink. Nem attól lesz jó egy történet, ha mindig pozitív vagy szerencsés dolgok történnek. Sokszor többet megmutat a karakterről az, hogy miképpen dolgoz fel egy kudarcot vagy egy félresikerült elképzelést, mintha elsőre elérte volna a célját. Fontos, hogy mindig a sorok mögött legyünk és biztos kézzel irányítsuk az eseményeket. Ne tegyünk hirtelen, meggondolatlan lépéseket, ám ha mégis, arra tudjuk felelni és magyarázatot adni!  


Gondolkodtál már rajta, hogy Te mennyire vagy hiteles a történeteid írása során? Amikor olvasol, mit vársz el egy-egy könyvtől, és annak írójától? Ha van olyan meglátásod amellyel szívesen kiegészítenéd a leírtakat, vagy reagálnál egy-egy gondolatra, szólj hozzá bátran a bejegyzéshez!

Nincsenek megjegyzések: