Pennát a kézbe! [ igenis írok, ha írni akarok]

2018. szeptember 11., kedd

A szókincs és az írói kifejezések fejlesztése
22:49:000 Hozzászólás

A nyelv és a szavak összessége az az eszköz, amivel az író ki akar és ki tud fejezni valamit, amit az olvasó befogad, képekké, elképzelésekké és érzésekké alakít. A nyelvben bontakozik ki az írói képesség és tehetség. A nyelvi formálás és a szavakkal való bánásmód árulja el az íróról, hogy van-e érzéke az íráshoz, avagy sem. Éppen ezért döntő fontosságú, hogy törekedjetek a megfelelő nyelvi megformálásra. 
Egy rossz könyv ismérve lehet az unalmas cselekményvezetés mellett, ha szegényes a nyelvezet, a kifejezések használata és bármennyire részletes az ábrázolásmód, mégsem jön át a szavakon az az érzés, amelyet minden bizonnyal, szeretett volna megfogalmazni az író. Tehát, ha nincs megfelelő szókincs és kifejezőkészség birtokában, ez a törekvés kevés marad.

Példakép

Biztosan van mindenkinek írói példaképe vagy akire felnéz. Tanulmányozzátok ezeknek az írói példaképeknek a technikáit, figyeljétek meg, ők hogyan formálnak meg egy mondatot, jelenetet, szituációt! Fordítsatok különös figyelmet a nyelv ritmusára, a képválasztásra, metaforákra, megszemélyesítésekre! Próbáljátok meg a magatokévá tenni a nyelvezetüket és felhasználni azokat a dolgokat, amelyeket közel éreztek magatokhoz! Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy egy az egyben próbáljátok átvenni azt a stílust, amellyel az író dolgozik, mert mindenkinek meg kell találnia a saját írói kifejezésmódját, de minden írót formált valaki, mindenki felnőtt valakinek a könyvein és ezek mind adtak valami pluszt ahhoz, akivé később vált. 

Légy nyitott!

Ne csak kedvenc írókat olvassatok, mert akkor benne ragadtok egy olyan világban, amelyben igaz, otthonosan mozogtok, de nem hagytok elég teret arra, hogy a személyiségetek és írói tehetségetek fejlődjön! Olvassatok más klasszikusokat olyan íróktól is, akiket egyáltalán nem ismertek! Biztosan van mindenkinek otthon a nappaliban vagy a nagyszülőknél egy régi, kopott könyvektől roskadozó könyvespolc, amihez talán még soha nem nyúltatok. Nos, ajánlani tudom, hogy vegyetek le spontán egy könyvet, találomra lapozzátok fel valahol és kezdjetek olvasni, majd próbáljátok értelmezni. Ebben az az érdekes, hogy megfigyelhetitek, milyen választékosan írtak teszem azt negyven évvel ezelőtt, mennyire figyeltek a nyelvi stílusra és kifejezésre. Sajnos, ez valamilyen módon eltűnt már a mai világból, amely persze nem hátrány, hiszen fontos tered adni a kortársíróknak vagy az utóbbi néhány évek, évtizedek nagy alkotóinak, de a régieket, a Nagyokat sem szabad hagyni, hogy a feledésbe merüljenek. Korunk nagy írói az ő könyveiken nőttek fel!

Ismerd meg az ismeretlent!

Biztosan vannak olyan szavak, amelyeket hallotok, olvastok és felugrik a szemöldökötök, hogy ez mégis mi a frászt jelenthet? Ilyenkor, ezeket az ismeretlen szavakat írjátok fel vagy csak jegyezzétek meg és amint van rá lehetőségetek, nézzétek meg egy értelmező szótárban! Ugyanez a helyzet az ismeretlenebb beszédfordulatokkal, hasonlatokkal. Azon szövegkörnyezetekkel kapcsolatban, amelyekben nem mozogtok biztosan vagy esetleg ismeretlen kifejezések fordulnak elő, mint amit megszoktatok, készítsetek listát és böngésszetek utána! Ezáltal bővül a szaknyelvi ismeretetek és nem fogtok mindig ugyanazokkal a mondatokkal dolgozni. Nincs annál jobb, de tényleg, amikor írtok egy mondatot és rájöttök, hogy ezt múltkor hogyan fogalmaztátok meg és ehhez képest most, mennyivel választékosabb és ízlésesebb a jelenlegi megoldás. 

Viszont ez is egy olyan téma, amit nem szabad túlzásba vinni, mert ha a mondatotok csupa eddig ismeretlen szinonimákból áll, nemhogy az olvasók, de ti magatok sem fogjátok felfogni, és végképp nem érzitek majd a sajátotoknak. A változás és fejlődés megengedett, de mindig maradjatok önmagatok és soha ne mesterkéltek, mert ezt az olvasó is megérzi. Kapcsolatot kell teremteni az írói és a hétköznapi nyelv között. Bár valamilyen módon különböző az a nyelvhasználat, melyet mondjuk baráti körben alkalmazunk, vagy amit az írás során, ellenben kell valamilyen áthidalás, mely összeköti a kettőt. Egy pont, ahol ez a kettő találkozik, s amelytől írói, de mégis egyedien közvetlen és természetes lesz az írásunk.

Mondd másképp!

Amikor írtok, biztosan vannak szavak, amelyeknél ti is érzitek, hogy folyamatosan ismétlik önmagukat és idegesítő, hogy nem tudjátok másképpen megfogalmazni, annak ellenére, hogy illik a szövegkörnyezetbe. Viszont mégis, érzitek... kéne valami más. Ilyenkor érdemes egy szinonimaszótárt használni és bővíteni a szókincseteket, így ezáltal sokkal színesebb és érdekesebb mondatokat tudtok alkotni, az olvasónak pedig nem kell újra és újra ugyanazokkal a szófordulatokkal találkoznia. Higgyétek el, nagyon unalmassá tudja tenni az amúgy éppen izgalmas és fordulatos jelenetet. 

Gyűjts információkat!

Mondani szokták, hogy másokat megbámulni nem illik. Én mégis azt mondom (ha nem feltűnően csináljátok azt), figyeljétek meg az embereket egy átlagos beszélgetésnél. Amikor éppen a buszra vagy vonatra vártok, az egyik üzletben vásároltok, vagy csak sétáltok az utcán. Hallgassátok őket és figyeljétek meg a párbeszéd menetét, a reagálásokat, az ironikus felhangokat, ezeknek hatását a párbeszéd másik résztvevőjére, tanulmányozzátok a beszélgető partnerek mimikáját és gesztikulációját! Ezáltal sokkal élethűbben tudjátok majd leírni a saját szereplőitek között történő párbeszédeket és kevésbé lesznek erőltetettek.

Közelítsd meg több irányból!

Ami még jó gyakorlat lehet, ha egy gondolatot megpróbáltok többféleképpen megfogalmazni. Ha vesszük például azt a mondatot, hogy "A lány szomorúságát az időjárás is tükrözte... az esőcseppek, mint könnyek csorogtak végig az ablaküvegen." Ez egy lehetőség arra, hogy érzékeltessük a lány érzelmeit. Írjatok hasonló mondatokat, amelyek ugyancsak a szomorúságot fejezik ki, de más szóösszetételek, hasonlatok alkalmazásával. Próbáljátok minél szélesebb körben ugyanazt az érzést körüljárni és ha több variációt is születik, az a legjobb... ha szerteágazóan tudtok gondolkodni egy dologról, az írásotok is színesebbé válik. Persze, ez csak egy példa volt, az érzés tekintetében, de ugyanígy érdemes a szomorúság megfogalmazása helyett akár egy boldog pillanatot is megragadni és ahhoz hasonlatokat társítani.

Az utolsó tanácsom pedig, hogy írjatok annyiszor és annyit, amennyit csak tudtok, hiszen igaz a mondás: A gyakorlat teszi a mester!

Pennát a kézbe - Igenis írok, ha írni akarok

2018. szeptember 1., szombat

A kevesebb néha több - Gyakorlati feladat
14:15:000 Hozzászólás

Ha szeptember, akkor ismét Penna feladat! Régebben volt már példa erre a típusú gyakorlatra, amelyet akkor is nagyon szerettetek és többen is alkottatok rá. Most ismét a kezetekbe adnám a lehetőséget, hogy kipróbáljátok általa a kreativitásotokat, s hogy próbára tehessétek a fantáziátokat. Elöljáróban mondanék néhány dolgot, hogy vázoljam számotokra a feladat lényegét, a típus témáját, továbbá a benne rejlő leehtőségeket.
Amikor történetet írunk, igyekszünk a lehető legrészletesebben visszaadni azt, amit elképzelünk. Egymást követik az események, szépen építkezik egymásra minden kisebb-nagyobb történés, majd végül megszületik A mű, az a bizonyos alkotás, amelyet végre késznek és lezártnak érzünk. Ez lehet akár regény, de akár novella is. A lényeg a kész alkotáson van. 
Lehetséges, hogy ezzel kapcsolatban szükséges összegeznetek a leírtakat. Egy pályázatra szeretnétek benyújtani vagy leírásnak szánjátok a blogotokra, és ilyenkor bizony muszáj mindössze néhány mondatban ismertetnetek a történetet. Meg kell ragadnotok azokat a kulcsfontosságú gondolatokat, amelyek magukba foglalják a történet témáját, lényegét, fő mondanivalóját, azt az alapkoncepciót, amelyre épül és ami meghozza az olvasók kedvét is a megismeréséhez. Egyazon történet, mégis különbözik a terjedelem. Az egyik teljes, a másik csak egy átfogó összegzés, viszont ez utóbbi sem lehet kevesebb sőt, talán még több energiát igényel a megírása, hiszen a tökéletes szavakat kell megtalálnunk ahhoz, hogy a teljes mű egész hangulatát visszaadhassuk, továbbá általa felkeltsük az olvasók érdeklődését. Minden az időzítésen és a megfelelően körülírt mondatokon múlik. 


A feladat leírása

A gyakorlat fő kritériuma, hogy válassz az alábbi címek közül egy számodra tetszőleges lehetőséget, és alkoss hozzá történetet! Bármelyikre eshet a választásod és bárhogyan értelmezheted! Rád bízott a cselekmény, a szereplők megválasztása, az ő kapcsulatuk kialakítása, a helyszín és minden további cselekményelem megformálása. 

Választható címek

1. Kóbor szellemek
2. Rejtélyes magnószalag
3. A másik oldalon
4. Tükörkép
5. Mondj igent!
6. Nem várt hívás
7. Csokiba fojtott bánat
8. Bárcsak ismernélek
9. Megkésett születésnap
10. Elmúlunk a nyárral

Ha kiválasztottad a címet és megvan a fejedben a lehetséges történet is, három különböző módon alkosd meg:

1. Alkoss a választott címhez egy 2, azaz két oldal terjedelmű történetet! Ábrázold az eseményeket, ismertesd a karaktereket, kerüljön sor valamilyen fordulatra, majd következzen a lezárás, avagy megoldás és varrj el minden szálat! Ez a megszokott útvonal, amin haladni szoktatok. Győzödj meg róla, hogy mindenre választ adtál a történetben, amire kitértél akár rövid időre is, legyen mondanivalója, tanulsága a leírtaknak, stb. 

2.  Ha az első ponttal készen vagy, próbáld meg a kész történetet rövidebb terjedelemben, mindössze fél oldalban elmesélni. Lehetetlen feladatnak tűnik? Nem az, hidd el. Az első pontban volt kellő időd és helyed ismertetni az eseményeket, tudom, itt pedig okosan kell bánni a párbeszédek használatával és a leírásokkal is, de ez a feladat egyik legérdekesebb része. Mit érdemes elvenni? Mi az, amire nincs feltétlen szükség a történetben? Mi az, amit semmiképp nem vehetsz el a karakterből, valamint az események sorozatából? Rövidebb úton kell elérned a célt, és következetesen kell kiválasztanod azokat a lépéseket, amelyekre ebben a fél oldalban ugyanúgy sor kerül, mint az első pont kritériuma szerint vázolt történetben. Próbáld megragadni a lényeget és csak a legfontosabb eseményeket ábrázolni úgy, hogy a történet ne veszítsen a hangulatából, mondanivalójából!

3. Ha egyetlen gondolat állna a rendelkezésedre, hogy megragadd a történeted témáját, hogyan tennéd? Ebben a harmadik pontban még rövidebbé válik az idő, s még kevesebb terjedelem áll rendelkezésedre. Összesen 3, azaz három mondatra van lehetőséged, amelyben összegezheted az alkotásod fő mondanivalóját és üzenetét. Biztos, hogy szükséged lesz a főszereplődre és arra a bizonyos fordulópontra, amely meghatározta az első pont lehetőségei szerint megalkotott történeted. Ami fontos, hogy a három mondat visszaadja a teljes műved hangulatát, érzésvilágát, továbbá megmutassa azokat a lehetőségeket, amelyeket már az első pont szerint kibontakoztattál a történetben - azaz előrevetítse, felidézze, és magába foglalja.

A feladat célja, hogy két oldalról lásd az alkotásod: részletekben és lényeget kiemelve. Minél több a hely, annál hajlamosabbak vagyunk elveszni a gondolatok sűrűjében, viszont a "kevesebb néha több" elvét alkalmazva, három mondat is lehet épp oly ütős, mint egy többoldalas történet. Persze, mindez csak egy gyakorlat és nem ösztönzés arra, hogy minél rövidebb alkotásokat adjatok ki a kezetek közül. Ezzel a játékkal mindössze a lehetőséget szeretném kiemelni nektek, hogy nem mindig attól jó egy történet, ha minél hosszabban ismertetjük a történéseket. A tömör és lényegretörő írás is lehet éppoly tartalmas, beszédes és lebilincselő!


  
Összegezve

- Válassz egy címet a lehetőségek közül
- Alkoss hozzá történetet két oldalban
- Formáld át a megírt történeted féloldalas alkotássá
- Összegezd a történeted három mondatban

Kíváncsian várom az írásaitokat!



Fontos tudnivalók!


Az elküldött írásokra egy vissza-emailben mindig reagálok, hogy megkaptam és megérkezett hozzám. Innentől kezdve, miután elolvastam, néhány nap múlva válaszolok, hogy mik az észrevételeim, milyennek találtam, mennyire tetszett, értékelem mind tartalmilag, mind helyesírásilag, illetve, hogy megfelelt-e a feladat kritériumainak. Ha tökéletesnek és késznek érzem a művet, akkor összegzem a meglátásaimat, és elfogadottnak tekintem. Viszont, ha hibákat vélek felfedezni, avagy hiányosnak találom, esetleg félkésznek érzem akár tartalmilag, akár kivitelezés terén, akkor elmondom a vele kapcsolatos meglátásaimat, tanácsaimat és így lehetőség van a javításra, átírásra a határidő lejártáig.

Az újra visszaküldött írást ismét átolvasom és csak abban az esetben fogadom el résztvevő alkotásként, ha azt megfelelőnek és a feladat szempontjából is késznek érzem. Ezzel azt szeretném erősíteni minden íróban, hogy a maximumot hozza ki magából és ne csak "letudja" a feladatot. Célom, hogy a vendégírói lehetőség elnyerése mellett, rendszeressé tegye az írói tevékenységet, továbbá egy-egy gyakorlat alkalmával igényes és tartalmas alkotások születhessenek, melyek gazdagabbá tehetik minden író repertoárját!

Ha nem reagálnék egy napon belül az üzenetedre, kérlek emailezz újra vagy írj ehhez a bejegyzéshez kommentet, hogy megoldhassuk a problémát!

Elküldési lehetőség: pennatakezbe@gmail.com
Alkotás formája: novella
Terjedelem: a feladat leírásában ismertettem
Formátum: csatolt word dokumentum, esetleg emailként mellékelt szöveg

Kérlek, pontosan szerepeljen az emailben:
- írói név (amellyel feltüntethetem a műved az oldalon)
- választott cím megnevezése

Beküldési határidő:  szeptember 27. (csütörtök)
Beérkezett alkotások közzététele: szeptember 28. (péntek)
Eredményhirdetés: szeptember 29. (szombat)

Ha valamire nem kaptál választ, írj kommentet vagy keress meg emailben!

Sok sikert kívánok és előre is köszönöm a részvételt!


Pennát a kézbe - Igenis írok, ha írni akarok

2018. augusztus 26., vasárnap

Írás... ami néha hobbi, máskor kényszer, avagy mi is a helyzet az irodalom órával?
9:33:00 2 Hozzászólás


Az írás nem más, mint önmagunk kifejezése, gondolatainknak megfogalmazása. A mindennapi életünkben egyfajta kikapcsolódást jelent, amikor kiszakadhatunk a valóságból és egy olyan világban alkothatunk, amely csak a miénk és el nem veheti senki. Szerintem egyikőtök sem nevezné az írást bonyolultnak vagy nehéznek, hiszen amit szeretünk csinálni, azzal könnyen boldogulunk, szívesen töltjük vele az időt és egyáltalán nem érezzük tehernek. Persze, néha vannak ihlethiányos időszakok, viszont ettől eltekintve soha nem érezzük kényszernek az írást. De mi zajlik a valóságban, amikor nem a képzelet alkotta világban írunk? 
Miért is olyan nehéz mondjuk irodalomból egy esszé összehozása, miért jönnek olyan nehezen a szavak, amikor máskor képesek vagyunk a gépen órákig írni és írni, mintha csak mellettünk ülne valaki, felolvasná a szavakat, a kezünk pedig automatikusan rögzítené mindazt? Habár, már túl vagyok pár éve az irodalom órákon, saját tapasztalatból tudom, hogy bármennyire is szerettem, mégis nehézséget okozott, hogy megírjak egy fogalmazást, egy értekezést, bármit. Olyankor úgy éreztem, mintha kifacsarták volna az agyam és képtelen lennék bármit is írni, pedig tudtam, hogy ez otthon mennyivel könnyebben menne... majd később rájöttem a trükkjére és onnantól kezdve már nem okozott semmi problémát, hogy írjak és írjak ott is, egy olyan témáról, ami igaz, nem áll hozzám közel, ellenben tudtam, hogy meg kell vele birkóznom és teljesítenem kell.


Kötelező dolgok? Csak akkor, ha annak érezzük!

Az olvasással szeretném ezt példázni nektek. Szerettek olvasni, igaz? Ez talán nem is kérdés. Képesek vagytok órákig belemerülni és el nem szakadni tőle, még akkor sem, amikor már a sötétben kuporogtok az ágyon és erőltetitek a szemeteket, mégsem veszitek észre, hogy a Nap már rég lenyugodott? Ez talán sokakkal megesett már. Na, de ehhez is el kell valahogy jutni, hogy ennyire lekössön az olvasás. Ezt saját tapasztalatból tudom, mert én régebben egyáltalán nem szerettem olvasni, szégyen ide vagy oda. Utáltam minden könyvet, ami vastag kötésű és baromi hosszú. Már akkor elment tőle a kedvem, mert csak az járt a fejemben, hogy mikor fogok a végére érni. Majd olyan tizenkét évesen jött egy fordulópont az életemben. Ajándékba kaptam egy könyvet, amely végre nem kötelező volt. Eleinte fanyalogtam, és húztam a szám... könyv, már megint. Végül csak belevágtam és kezdtem megérteni, hogy az olvasás talán nem is olyan rémes, ha valami olyan akad a kezembe, amit nem erőltettek rám és én akarom elolvasni. Nincs külső haszna, hogy olvasónaplót írjak belőle vagy dolgozat formájában beszámoljak róla. Nincs számonkérés, feleltetés vagy bármilyen kockázat. Csak annyi volt a lényege, hogy elolvassam és élvezzem. Majd az első ajándékba kapott könyvet még több könyv követte és lassan minden különleges alkalomra - mint a szülinapok, névnapok, karácsonyok, de ma már különleges napokon kívül is - könyvet kaptam/vettem és az évek elteltével egész szép kis magánkönyvtárra tettem szert. 


Találd meg önmagad és bátran vállald fel!

S miért meséltem el ezt nektek? Mint nálam is, változott az olvasás iránti hozzáállásom, és ugyanígy lehet változtatni azon, hogy az irodalom órákon való írás ne kényszernek és feladatnak tűnjön, hanem hálás feladatnak. Tudom, sokszor olyan témát kaptok, ami egyáltalán nem érdekel benneteket vagy távol áll tőletek, és legszívesebben hagynátok az egészet, mert fogalmatok sincs, mit is lehetne erről három oldal terjedelemben írni?! Én úgy próbáltam ezen a nehézségen túllépni, hogy végig a saját világomra gondoltam írás közben. Tudtam, hogy a szavak bennem vannak és képes vagyok leírni, még akkor is, ha nem a történetemet írom, hanem egy teljesen, tőlem idegen esszét vagy érvelést. Az a baj, hogy nem engeditek, hogy önmagatok érvényesüljön. Rögtön eldöntitek fejben, hogy ez nem megy és nem is fog, mert nem arról kell írnotok, amiről szeretnétek. Viszont, ha szabadságot adtok magatoknak, hogy a saját hangotok megszólaljon a sorokban, az a hang, amit blogírásnál vagy történetalkotásnál használtok, akkor menni fog. Egyéniségek vagytok, és habár nem lehet teljes mértékben elrugaszkodni a valóságtól - hiszen ezen múlik a jegyetek és az órai teljesítményetek - mégis azt mondom, hogy adjatok az íráshoz önmagatokból. Amikor én itt írok nektek és hozok egy bejegyzést, ne gondoljátok, hogy nem nehéz. Hiszen itt én sem a saját történetemet írom, a saját világomat és mindig figyelnem kell arra, hogy hogyan fogalmazom meg a dolgokat, mit írok le nektek – vegyük csak például azt, amikor emailben kerestek meg egy-egy kérdéssel, hogy hozzak bejegyzést bővebben egy adott témáról, s lehetséges, hogy ez a téma tőlem távol áll, mégis fel kell dolgoznom és körül kell járnom. Persze nem lehet összehasonlítani egy irodalom órával, viszont valamilyen formában nekem itt kell teljesítenem, nap mint nap és amikor nehezen jönnek a szavak, veszek egy nagy levegőt és nem gondolkodom. Csak írom, ahogy érzem és gondolom, s közben megpróbálom végig önmagamat adni, a tapasztalataimmal és véleményeimmel alátámasztva. 

Ezt azt érzést kell megtalálnotok akkor is, ha egy olyan feladatot kaptok, amit nem ti választottatok. El kell attól vonatkoztatni, hogy ez egy kötelező dolog és meg kell próbálnotok azt az egyéni hangot átvinni a leírt sorokba, amely blogírásnál is előjön bennetek, mert ott van és képesek vagytok rá, hogy alkossatok akkor is, amikor muszáj. Hasonló ez a művelet a gyakorlati feladatokhoz. Az is egyfajta "irodalmi esszé", nem? Igaz, más persze, de ez is egy feladat, ahol kaptok egy képet, zenét, vagy leírást a feladattal kapcsolatban, s annak ellenére, hogy eleinte biztosan semmi nem jut eszetekbe és úgy érzitek, nincs ihlet, végül mégis sikerül valami csodálatosat és lenyűgözőt alkotnotok.


Összegzés

Írjatok egy olyan témáról, ami távolabb áll tőletek! Ne kapcsolódjon az érdeklődésetekhez, amelyben otthonosan mozogtok és amiről bő véleményt tudtok formálni! Ha kell, járjon kutatással és utánajárással, viszont a végére próbáljatok egy olyan összegzést írni, ami egyrészt tanít nektek valami újat, másrészt gyakorlatiasabbá teszi az irodalom órákon lévő esszéírás folyamatát is! Ha ezt beépítitek az életetekbe, valamint az írói munkátokba, akkor az órákon is jobban tudtok majd teljesíteni!
Ne feladatként tekints rá, legyen kihívás! Ha pozitív gondolatokkal próbálod átlátni, megérteni és teljesíteni, akkor kevésbé lesz "nyögvenyelős" és szenvedéssel teli folyamat a megírása. Tudom, hogy nem könnyű, de elsősorban a hozzáálláson múlik, és ha megvan a kellő motiváció, akkor a feladat teljesítése is sikeresebb lehet!
Próbáld a tapasztalataid alapján megközelíteni! Ha idegenebb is a téma számodra, biztosan van róla véleményed vagy valamennyi információd, amire támaszkodni tudsz. Ebből indulj el, ez legyen a kapaszkodód! A saját gondolatokkal ellátott íráson pedig sokkal jobban érződik majd, hogy az írója "mögötte" volt, és valóban érti is, amiről beszél, továbbá véleményt formál!
S egy személyes ötlet: akár alkoss itt, a Pennát a kézbe oldalán található, havonta megjelenő gyakorlati feladatokra! Persze, bármilyen más pályázat megfelel erre a célra. A lényeg, hogy gyakorolj és írj, minél változatosabb témákban!

Bízom benne, hogy hasznos volt ez a bejegyzés is és kíváncsian várom a hozzászólásokat, véleményeket!

Pennát a kézbe - Igenis írok, ha írni akarok

2018. július 24., kedd

Szövegformálás, figyelemfelhívás és kiemelés kérdése
22:13:000 Hozzászólás
Legyen szó akár bejegyzésről, akár egy konkrét novelláról, mely felkerül az oldalra, a tartalom mellett nagyon fontos a külső megjelenés, amelyre nem mindig figyelünk vagy nem mindenki minden esetben. Viszont, itt nem olyan külső megjelenésre gondolok, ami az egész szövegre vonatkozik, hanem inkább a szövegen belüli formálásra, mely magát a történetet és annak cselekményét is befolyásolja.
Apróságokról van szó, amelyek talán nem is annyira lényegesek, de mindenképp színesebbé és igényesebb munkává tehetik az írásunkat, hiszen nem mindegy, hogy valamit hogyan is adunk ki a kezünkből. Ezzel kapcsolatban már volt szó olyanról, hogy hogyan is érdemes a bekezdésekkel tagolni a szöveget, valamint mire érdemes figyelni egy-egy párbeszéd megírásánál és ezek egymás utáni következésénél. Ellenben, vannak olyan jelentéktelennek tűnő momentumok is, amelyek igenis, változtatnak a szövegen és hangulatot adnak neki.


Múlt és jelen, jelen és jelen megjelenése

A történetek írása során gyakran használjuk ezt a módszert, amikor is múltbéli visszapillantásokat illesztünk a szövegbe, amellyel érthetőbbé tesszük az adott helyzetet, vagy magyarázatot adunk egy későbbi történésre, amelyre még nem derült fény, de sejtetjük a lehetséges megoldást. Nagyszerű  lehetőségnek tartom ezt az írás során, mert érdekesebbé teszi a tartalmat, és izgalmat csempész a történetbe. Olyan, mintha mi magunk megengednénk az olvasóknak, hogy benézhessenek a munkálatokba. Kézen fogva, végig vezetjük őket egy bizonyos jeleneten, megszabott kereteken belül, ahol esetleg választ kaphatnak a kérdéseikre. Nagyszerű időutazásnak tartom, nekünk íróknak pedig mindenképp gondolkodtató feladat. Ezeknek a részleteknek a szövegbe való beillesztése viszont nem mindegy. Amikor jelen időben írunk, értelemszerűen a megszokott betűtípussal írunk, mint például ez a jelenlegi is nálam. A lényeg ebből az egyenes, nem dőlt betűvel való írásmód. Ezzel is érzékeltetjük, hogy a jelenben vagyunk és a jelen pillanatot éljük meg. Viszont, amikor egy másik időre kerül sor, legyen az egy olyan visszatekintés, ami nem évekre, csak napokra tekint vissza, érdemes más betűtípust választani. A legközkedveltebb a dőlt betűtípus, amellyel ezt érzékeltethetjük, de más lehetőségek is adódnak. Ilyen például a színválasztás. Más színű betűkkel való írás, de konkrét jelzés tis tehetünk arra, hogy visszamentünk az időben. Erre is gyakran látni példát a könyvek által, amikor bizonyos részeknél olvashatunk egy dátumot, vagy egy olyat, hogy "néhány nappal ezelőtt" vagy "két héttel a tragédia előtt". Ezekkel már is eláruljuk, hogy mikorra is tehető a következő esemény, de akár bele is rejthetjük a mondatokba, és nem kell feltétlen elárulni. Persze, ez csak akkor tehető meg, ha az olvasó magától is rá tud jönni, egyszerűen, hogy mikor is történik a cselekmény, mire is számíthat.

Egy másik példa pedig, amely talán nem annyira megszokott, de mégis előforduló, amikor egyes könyvekben két párhuzamos idő fut egymás mellett, két különböző helyen. Ezek lehet, hogy majd a könyv során összetalálkoznak cselekményben, vagy szereplők által, de a lényeg, hogy egyazon történet, két oldalon történik, amelyeket érdemes megkülönböztetve kiemelni. Erre nagyon jó példa, amelyet szerintem mindenki ismer vagy legalább is többen, Peter Freund-tól a Laura sorozat, ahol létezik Aventerra és a mi világunk. Két különböző színnel van írva a történet, amelynél így első ránézésre tudhattam, mint olvasó, hogy mi is lesz a következő rész, hol fog játszódni, rá tudtam fejben hangolódni a szereplőkre, hogy kire kell majd figyelnem, és milyen tájakra, helyszínekre kalauzol el az író. Ez nagyon fontos és habár apró dolognak tűnik, rájöttök majd, hogy nagyon meghatározó tud lenni az olvasás során.



Dátumok, idézetek, hangulatteremtő információk alkalmazása

Ezekkel a dolgokkal mindig ellentmondásosan vagyok, mert van, amikor sikerül egy írónak jól eltalálni, néha pedig túlságosan zavaró, ha ezek a fejezetcím alatt feltüntetett információk inkább megzavarnak, mintsem kiegészítik a cselekményt. Sok olyan történet van, ahol az író szükségét érzi, hogy érzékeltesse éppen a napszakot, az időpontot, amikor játszódik az adott jelenet vagy éppen naplószerűen végigvezeti, dátumpontosan a napokat és heteket, amíg a történet zajlik. Ezzel nincs is probléma, de olvastam már olyan könyvet, amelyben nagyon is felesleges volt ezt feltüntetni a fejezet kezdetén, hiszen a fejezetben az író kitért leírással erre. Akár tájfestéssel, akár csak annyival, hogy a főszereplő az órájára pillantott. Az első sokkal színesebben és hangulatosabban érzékelteti a napszakot, a második variáció pedig csak futólag említi, de mégis megjegyezhető és észrevehető momentum, amitől már el is tudjuk képzelni, hogy éppen sötétedik vagy most kel a nap a történetben. Ehhez képest, feleslegessé válik előtte, szinte rábélyegezni a fejezetre, hogy mikor is történik az adott jelenet. Viszont, ha erre nem igazán térünk ki a fejezetben, nincs vele probléma, de a kettősség felesleges és érdemes odafigyelni az elkerülésére. 

Hasonló jelzés lehet egy-egy idézet alkalmazása, vagy valamilyen belső gondolat kiírása. Ezekről igazából nem tudok negatívat mondani, mert mindenképp hangulatot adnak az elkövetkezendő résznek, mintha egy nyitó akkordként csendülne fel és már is színt varázsol elénk, amelybe beleilleszkedik az adott fejezet. Ennél inkább olyan apróságra kell figyelni, hogyha használunk egy ilyen rendszeresen feltüntetett idézet-vagy gondolathalmazt a fejezetek előtt, akkor azok tényleg, szervesen illeszkedjenek a történethez vagy külön-külön a fejezetekhez. Amikor teljesen különálló a dolog és az idézet mondanivalójának nincs köze a fejezet tartalmához, felesleges szépségkeltés. Akkor a fejezet anélkül is megállja a helyét, nem igaz? 
Sokféle lehetőség van, hogy már a fejezetek előtt egy kivételes, egyedi hangulatot adjunk a történetnek, melyek az előzőek alapján lehetnek instrukciók az idő vezetésére, de lehetnek akár a szereplők gondolatai is, amiket a fejezetek előtt röviden odatűzünk. Ez egyfajta célzás is lehet mondjuk, hogy az a fejezet most főleg, annak a szereplőnek a történeti szálával fog foglalkozni, jobban szerepet kap, mint eddig és így, szinte felvezethetjük, hogy kire fókuszál majd az olvasó az olvasás során. Mindemellett ezekkel a belső gondolatokkal megelőzően, adhatunk egy halvány, de érzékletes képet a karakter jelleméről, az ő meghatározó szerepéről a történetben. 


 Várom a véleményeket, tapasztalatokat, akár saját írások vagy olvasott könyvek által, tippeket és ötleteket! :)

Pennát a kézbe - Igenis írok, ha írni akarok

2018. június 9., szombat

Az üveghegyen is túl... - Eredményhirdetés
19:19:000 Hozzászólás


Immár, eltelt egy újabb hónap és véget ért a májusi gyakorlati feladat, ezennel pedig elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, hogy bejelentsem: szeptemberig szünetel ez az alkotási lehetőség az oldalon. Mint azt megszokhattátok, ilyenkor nyári szünetre megy az oldal, és igyekszem ebben a 2-3 hónapban feltöltődni, kikapcsolódni. Szeptember első hetében természetesen visszatér és folytatódik ez a bejegyzés sorozat, újabb és még érdekesebb gyakorlatokkal.
A jelenlegi feladattal kapcsolatban, talán soha nem volt még ilyenre példa, de egyetlen egy alkotás érkezett, beküldött írásként. Lehetséges, hogy ennek oka az év vége, hiszen javarészt tanulók, növendékek vagytok, tehát el vagytok foglalva a záróvizsgákkal, érettségivel, esetleges felvételivel és emiatt nem igazán volt alkalmatok írni az aktuális gyakorlatra. A feladaton A. Andi vett részt, akinek a művét közzétettem a Résztvevők alkotásai című bejegyzésben, viszont vendégírót nem hirdetnék, mivel egyetlen író vett részt a gyakorlaton és így nincs viszonyítási alap, írás és írás között. Így a jelenlegi gyakorlatot csak befejezettnek tekintem, vendégírói lehetőség nélkül. A. Andinak nagyon szépen köszönöm az aktivitását! Hálás vagyok, hogy írtál a feladatra, s hogy foglalkoztál a témával!
A nyár folyamán, természetesen lesznek írói bejegyzések, igyekszem rendszeresen frissíteni a tartalmat, legközelebbi gyakorlatra viszont, csak szeptemberben kerül majd sor! Megértéseteket köszönöm! Mindenkinek remek nyarat kívánok, legyen részetek sok élményben, pihenésben és kikapcsolódásban!

Pennát a kézbe - Igenis írok, ha írni akarok

Flickr Images