Pennát a kézbe! [ igenis írok, ha írni akarok]

2018. május 11., péntek

Az ismeretlen és idegen fogalma
10:38:001 Hozzászólás


Az írásnak alapvetően két típusa van, ha a történetiséget és a témát tekintjük. Vannak, akik olyan témát választanak, olyan helyzetet, karaktereket és cselekményt, amelyben jártasak. Ihletet az életükből merítenek, problémáikból, a velük történt eseményeket veszik alapul. A lényeg a valós alapon van és a tapasztalaton, amelyet önmagukból ásnak elő az ihletgyűjtés során. Ezekről a dolgokról mindig könnyű írni. Nem szó szerint, hiszen nehézségek adódhatnak, de ha a saját bőrünkön tapasztalunk meg valamit és azt öntjük szavakba, érezhető az olvasó számára a közelségünk, ott létünk a sorok között. 
Ez persze nem jelenti azt, hogy nem tudunk olyan dologról írni, amit nem éltünk át, hiszen erről szól az írás a legtöbb esetben. Vágyainkat, álmainkat - amelyek legtöbbször meg nem valósultak vagy éppen még váratnak magukra - reményeinket és kívánságainkat vetjük papírra, ahol a főszereplőink mögé bújunk és velük éljük át ezeket az eseményeket, mert ezáltal olyan, mintha velünk történne. A részesei leszünk és ha van elég képzelőerőnk, jó beleérző képességünk, akkor olyan dologról is írhatunk, olyan témában is alkothatunk, amelyet nem kell feltétlenül megélnünk és tapasztalnunk. Talán ez, a második kategória a legfőbb az írók körében. Vegyük csak alapul a misztikus történeteket, a halhatatlan szerelmeket, vagy éppen egy szürke személyiségnek tűnő lány hirtelen kitörését a mindennapokból. Bárkit és bármit meg tudunk valósítani az írás által. A téma ránk bízott és csak tőlünk függ, hogy happy endet írunk a történet végére, avagy sem. Bárkik lehetünk, bármit megtehetünk, bárhol lehetünk... a kérdés viszont, ekkor következik: ha nem élek meg valamit, hogyan írhatom le mégis úgy, mintha tényleg megtörtént volna velem? Mitől lesz elképzelhető és legfőképp, hihető az olvasó számára?


Ezzel a problémával sokszor találkozhattál már, akár mindennaposan az írás során. Ilyenkor nem tehetsz mást, minthogy kutató munkába fogsz és felfedezed azt a témát, amelyet megragadni szeretnél és amelyben életre akarod kelteni a szereplőidet. Lehet, hogy nem sikerül úgy kiismerned, mintha tényleg benne élnél, de ami hiányzik, azt pótolhatja a képzelőerőd. Az alapköveket, amelyekre építeni fogsz, a magadévá teheted, ha utána nézel, olvasol, érdeklődsz és kérdezel. A legjobb segítség - például egy foglalkozásról van szó, teszem azt orvosi pálya -, ha a baráti vagy ismeretségi körödben van ilyen személy, akitől kérdezhetsz, érdeklődhetsz. Biztosan szívesen segít a kérdéseid megválaszolásában, és korrigálja az esetleges, téves gondolataidat. Így sokkal érzékletesebben és hihetőbben tudod visszaadni az adott szereplőd szakmáját. Persze, alapvetően mindenkinek van elképzelése egy orvosi szakmáról, valamint a filmek, könyvek is rengeteget segítenek ebben, hogy vizuálisan még jobban láthassuk és elképzelhessük ezeket, ellenben ha akad segítség, aki bővebben és szakszerűbben tud erről mesélni, érdemes rákérdezni néhány dologra, hogy sehol ne bukj bele a saját történetedbe. Mert az olvasó talál rést és hibát, ha akar, még ha nem is rossz szándékkal, ezt ne feledd. Lehet, hogy Te elképzelsz valamit és jónak, helyesnek véled, de megeshet, hogy valahol sántít a dolog és az olvasó ezt első látásra kiszúrja. 


Ha nem foglalkozást veszünk példának, hanem mondjuk egy másik várost, országot, ahol még sosem jártál, ennek felderítésére megfelelő lehetőséget nyújt az internet. Remek lehetőség a személyes tapasztalatok hiányának kompenzálására. Rengeteg információt és leírást lehet olvasni egyes helyekről, szokásokról, hagyományokról, a képek és videók alapján pedig még jobban tájékozódhatsz, ha van elképzelésed is a helyet illetően. 
Arra viszont figyelj, hogy miért is fontos, hogy ezen a helyszínen játszódjon a történet. Valamiért kulcsfontosságú? Csak itt kerülhet sor az eseményekre? Mi történne, ha a történetedet áthelyeznéd Párizsból mondjuk Debrecenbe? Változtatna a történeten? Ha nem, akkor valószínűleg Párizsnak semmi jelentősége, és így akár teljesen más helyszínt is választhatsz, mondjuk ahol Te is élsz. Meríthetsz a saját városodból! Viszont az is lehet, hogy Párizs igenis, fontos helyszín. A történetben a férfi az Eiffel-torony tetején kéri meg a kedvese kezét? Ilyen esetben már van funkciója a város megválasztásának, és fontos, hogy körültekintően utánajárj a helyszínnek.
Ha egy érzésről van szó, amely egy eseményhez kapcsolódik - lehet ez szerelem, valamilyen veszteség, csalódás, bármilyen érzelem, amelyben még nem volt részed -, erről is érdemes lehet beszélned valakivel, vagy hasonló témájú filmek és könyvek után kutatnod. A könyvek által láthatod, ahogyan más író megformálta az adott jelenetet, ez is remek tapasztalatgyűjtés, de személy szerint jobban kedvelem a beszélgetéseket. Nagyon sok ihletet merítettem a barátaimmal való beszélgetésekből, azon tapasztalatokból, amelyeket ők átéltek, sok mindent fel tudtam használni az írásaimhoz. A másokkal történt események nagyon inspirálóan tudnak hatni. Mindig nyitott szemmel kell járni, és figyelni a világot, a benne élőket, a benne történő eseményeket, amelyek mind-mind alapjául szolgálhatnak valaminek. Lehet nem most. Lehet később, évek múltán, de minden apró mozzanat előbbre segíthet téged. 

Összegezve, nem kell feltétlen úgy gondolni egy könyvre, hogyha azt személyesen nem éltük át, nem is lehet hihető vagy valós. Ha tudatában is vagyunk annak, hogy nem reális és minden bizonnyal kitalált eseményekről, érzelmi kapcsolatokról van szó, akkor is úgy kell megalkotnunk, és úgy kell a magunkévá tennünk, hogy az olvasó azonosulni tudjon vele és ne legyen hiányérzete. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, olyan alapokra kell helyezni az adott szituációt, amelyet jól ismerünk. Mindig az ismertből indulj ki és ez alapján tágítsd az ismereteidet. Értem ezt olyan hasonlatosságra, mint például a tánc, amelyet lehet, sosem próbáltál, de talán van az életedben más elfoglaltság, amelyet ugyanilyen szenvedéllyel űzöl és művelsz. Ilyen vonatkozásban megragadhatod az érzést, ami ilyenkor átjár és általa egyszerűen tudod majd a táncot, vagy akármi mást is olyan szintre emelni gondolatban és érzésben, hogy az az olvasó számára is átérezhető, és megélhető legyen. 
Van a baráti körödben olyan, aki évek óta balettozik vagy táncol? Tarts vele és nézd meg egy óráján! Figyeld meg a mozdulatait, olvass az arcáról, az érzéseiben! Sokkal hihetőbben tudod majd mindezt visszaadni a történetedben!

Ha pedig nem vagy biztos abban, hogy amit leírtál, kérd ki valakinek a véleményét, hívd fel a figyelmét bizonyos részletekre, amelyeknek a hitelességére kíváncsi vagy, hiszen ahogy a mondás is tartja: több szem többet lát. Segítséget kérni pedig sosem gyengeség... inkább a kérés, mint az elvakult hit, hogy tévedhetetlenek vagyunk. 

Pennát a kézbe - Igenis írok, ha írni akarok

2018. május 6., vasárnap

Vendégírónk, Anniie gondolatai - Interjú
20:10:000 Hozzászólás

Az oldalon fontosnak tartom, hogy ne csak szakmailag, de kicsit személyesen is ismerjük egymást. A kérdések alapján - amelyek szorosan kapcsolódnak az íráshoz -, személyiségben is megismerhetjük az írót, a véleményét egy adott témáról, vagy a meglátásait és a tapasztalatait, amelyekből mindannyian meríthetünk. Jelenlegi interjúnkban Anniie-t ismerhetitek meg jobban, a feltett kérdésekre adott válaszai alapján. Olvassátok őt szeretettel!



- Mi indított el az írás útján? Mi motivált?
  • Nos, hogy őszintén bevalljam, legelőször a féltékenység. A nővérem kezdett el csak úgy írosgatni magának és jó volt, nagyon jó, ezért én is kipróbáltam, rajtam ragadt, rajta sajnos nem.

- Mit jelent számodra az írás? Miért tartod fontosnak, hogy műveld?

  • Amikor még épphogy elkezdtem írni, a nőverem nem sokkal ezután abbahagyta, de megtudtam, hogy a bátyám (aki sajnos már nincs közöttünk) hasonló vénákkal rendelkezett és nagyon szerette. És végül én is. :) Számomra azért fontos a művelése, hogy átadhassam a legmélyebb gondolataim, érzéseim és emlékeim. S természetesen az emberek miatt. Amikor kapok egy visszajelzést, egy szót, betűt vagy hangot.... a szívem nagyokat dobban, a levegő bennem szorul és az arcom mélyvörös lesz - mint egy szerelmes kislánynak. :)

Ez a fajta szenvedély nagyon fontos, szinte az egyik legmeghatározóbb tényezője az írásnak, hiszen ha lelkesedünk valamiért, sokkal eredményesebben is alkotunk. Milyen témában alkotsz amúgy szívesen? 
  • A megszemélyisített tárgyak, emlékek, érzetek és benyomások a kedvenceim. Az elvont dolgokat is szeretem, és a bonyolult érzelmi- és karakterfejlődéseket.

- Ilyet se mondott még senki, akinek feltettem ezt a kérdést. Általában előjön a romantikus vonal, vagy a krimi világa, viszont téged teljesen más ösztönöz, és ez szerintem különleges dolog. A történetekben leginkább a mélységet nehéz átadni, és sokan emiatt felületesebben is írnak, vagy kimondottan erre törekednek, mert félnek tőle. Félnek belenyúlni és általa alkotni. Örülök, hogy neked pont ez az érdeklődésed. Az alkotásaid során mi inspirál? Miből merítesz ihletet ahhoz, hogy alkotni tudj?
  • Igazából nagyon sok minden meg tud ihletni. Egy másik mű, egy felbukkanó emlék, a természet, egy kép, egy jól elhangzott szó, ami visszacseng a fülemben... Azt hiszem minden.

-  Az írás sikerességéhez vagy elsajátításához nagyon fontos, hogy olvassunk, inspirálódjunk. Te milyen témában olvasol szívesen? Az olvasott könyvekből szoktál meríteni az írásaidhoz?
  • Nos, fiatal lányka vagyok, szóval természetesen nagyon szeretem a romantikusokat. Ezen kívűl, a posztapokaliptikus, humoros, klasszikus regényeket is nagyon szeretem, valamint egy-egy komolyabb témát boncolgató, személyiségekről, emberekről szóló pszihológiai műveket is szeretem.

- Ismerőseid, barátaid tudják, hogy írással foglalkozol? Hogyan fogadták a hobbid?
  • Azt hiszem, egész sokan tudják. Az osztálytársaim, a családtagjaim, néhány tanárom. Kíváncsian, és elbűvölve néztek rám mindannyian, amikor először hallották ezt tőlem, és szinte mind azt mondta: "Oh, tényleg?"

- Vannak írótársaid, olyan barátaid, akikkel tudsz az írásról beszélgetni? Mennyiben tesz ez hozzá az írói folyamatodhoz?
  • Vannak, de sajnos már nem vagyunk olyan jóban. A verseimmel kapcsolatosan sok visszajezést kapok interneten is, és baráti körben is, ami nagy segítség, de hiányzik néha valaki, aki pöffeszkedés nélkül beszélget velem egy kávé mellett a novelláimról. Azt hiszem, ezért is írok több verset, és vagyok sokkal bizonytalanabb az írásaimmal kapcsolatban. 

- Facebookon is több olyan csoport létezik, ahol kimondottan írással foglalkoznak, viszont egy ismerősöm nagyon szereti Nádasi Krisz alkotói tevékenységét, aki időközönként skype beszélgetéseket is szervez írók számára. A beszélgetés során írói tanácsokat ad, átbeszélnek egy adott témát, valamint az írók aktuális írásaihoz is hozzászól, véleményt mond. Adok linket, amelyen utánanézhetsz. Az írótársakra visszatérve, mennyire látogatod mások oldalait? Vannak kedvenceid?
  • Régebben rendszeres látogató voltam néhány blogon, de az utóbbi pár évben a tanulás nagyon lefoglalt. Leginkább a kitartás tetszik bennük (ami bennem nincs meg sajnos) és a megkapó sztori tökéletes egyvelege a lebilincselő írói stílus miatt. A nyers humor, szarkasztika, a klisé és sztereotípia hiánya, a megnyerő cselekmény, szerintem mindenkinek ajánlatos kell legyen.

- Könyvek terén, olvastál valamit jelenleg vagy mostanság, amit szívesen ajánlanál másoknak is?
  • Jelenleg a kedvenc magyar írómtól, Böszörményi Gyulától olvasok. Nagyon szeretem a stílusát és a mostani sorozata ( az Abrózy báró esetei) olyan szinten beszippantott, hogy valóságos kín számomra letenni. Mindenkinek ajánlom, a cselekmény miatt eleve letehetetlen, de az író sajátos stílusával együtt lesz az a mű, amit még a legnagyobb szókincsű ember is csak úgy jellemez: húú. Aztán újrakezdi, mert hiányzik.

- Ha ki kellene emelned három fontos dolgot, ami fontos az írás és annak művelésében, mi lenne az?
  • Ismertetés, Művelődés, Szórakoztatás.

- Mi az, ami szerinted unalmassá tesz egy történetet? Miket érdemes elkerülni az írás során?
  • A tömeges leírás, a sótlan fogalmazás, a kesze-kusza értelmetlen cselekmény, a túlzott vulgaritás, felesleges szóismetlés, időben és térben való ugrálás (ami könnyen érthetetlenné teheti a soraid) és a befejezés összcsapása. Nagy vonalakban.

- Az írás számodra hobbi, vagy vannak ambícióid vele kapcsolatban? (könyvkiadás, stb)
  • Nos, számomra egyenlőre hobbi az írás, mert többre jelenleg nincs kapacitásom, de tervezem ezt a hibát kiküszöbölni az életemben. Habár egy novellám egy pályázat révén már megjelent egy magánkézben lévő kiadó antalógiájában, az ember mindig többre törekszik, hogy jusson valahova, szóval, szurkoljatok nekem, én is szurkolok mindenkinek, akár hobbi, akár komolyabb babérokra törő költő/író társam. Sose feledjétek, hogy megtorpanni jó, megállni felesleges, de jót tehet, viszont visszafordulni csak a gyávák szoktak.


Nagyon szépen köszönöm a gondolataidat, Anniie! Bár utaltál rá, hogy még fiatal vagy, én úgy vettem ki a szavaidból, hogy nagyon is éretten gondolkozol, konkrét véleményed van mindenről, ami szerintem mindenképp pozitív dolog! Köszönöm, hogy elfogadtad ezt a feladatot, és örülök, hogy megismerhettelek én is, és a többiek is az oldalon!
Pennát a kézbe - Igenis írok, ha írni akarok

2018. május 5., szombat

Vendégírónk, A. Andi bejegyzése - Fejlesszük önmagunkat!
8:08:000 Hozzászólás


Írunk. Néha elbizonytalanodunk. Próbálkozunk. Fejlődünk. Sokunkban megfogalmazódik a kérdés, hogy tényleg tehetségesek vagyunk-e vagy minden, amit az írásról gondoltunk tévhit csupán, hogy tényleg érdemes-e nekifutni egy-egy mondatnak újra és újra, folyamatosan csiszolni a történetünkön, új ötleteket papírra vetni, vagy éppen azt tartjuk valószínűtlennek, hogy mások is megtalálják az örömöt az irományunkban. S amikor végre megszületik a várva várt mondat, az a csodálatos novella vagy regény, akkor mosolyogva nézzük a művünket, és már kétségtelen, hogy minden megérte. Nem biztos, hogy tökéletes lett vagy mindenkinek tetszik, de az út, amit bejártunk olyasmit adott, amit semmi más nem tudott volna. Az írás ne legyen kényszerűen végrehajtott munka, lássuk meg a csodákat a fejlődés folyamatában, még akkor is, ha közben sok hibával kell szembesülnünk, rájönnünk, hogy, amit elsőnek jónak gondoltunk, arra még ráfér egy kis javítás. És ha kitartóak vagyunk, továbbmegyünk, fejlesszük önmagunkat, akkor annak meglesz a gyümölcse.
A hibáink először valószínűleg ádáz ellenségnek tűnnek, akit legszívesebben úgy, ahogy van kitörölnénk. De ha nem követtük volna el őket, mi világított volna rá arra a területre, ahol még fejlődnünk kell? Ha hibázunk, nem tudtunk tökéletesen megírni egy jelenetet vagy elcsúszott a karakerábrázolás, az egyben azt is jelenti, hogy próbálkoztunk, írtunk, és ezzel már nagy lépést tettünk meg. Idővel kevesebb hibánk lesz, igényesebb alkotások kerülnek ki a kezeink közül, többen felfigyelnek a történeteinkre. De ahhoz, hogy idáig eljussunk, nem szabad feladnunk. Úgyhogy a fejlődés és az írás folyamata, egyfajta lelki fejlődés is. A nehézségek, amikkel szembenézünk, akár az írás, akár a mindennapi élet terén, mind a javunkra válhatnak. Ki tudja, lehet, hogy a végén még megihletnek bennünket.
Azt mondják, olvassunk sokat, mert így bővül a szókincsünk, megfigyelhetjük a történet felépítését, a karakterek ábrázolását. Ugyanakkor, ha csak úgy faljuk a könyveket, mintha ott lebegne mellettünk egy időzítő, és  igazából azt sem tudjuk pontosan, mi volt a regény témája, amit az imént tettünk le, akkor ezzel nem biztos, hogy a kívánt eredményt fogjuk elérni. Nem baj, ha egy-egy könnyvvel lassabban haladunk, ha elmélkedünk kicsit bizonyos részein. A lényeg, hogy ha a végén becsukjuk, ne üres fejjel kapjunk a következő után. Biztos volt benne valami, ami hatott ránk, jól vagy rosszul, egy találó mondat, egy érdekes szereplő, egy jó megoldás. Még a rossz könyvekből is tanulhatunk. Nézzük meg, miért nyerte el egy történet a tetszésünket, vagy épp miért olvastuk szenvedve? Mi fogott meg a karakterekben vagy miért utáltuk, éreztük hiteltelennek őket? Ezek az apró dolgok, amikre felfigyelünk segíthetnek abban, hogy a saját történeteinkben is felismerjük, csiszoljunk rajtuk, ha kell, elkerüljük a logikai hibákat. Egész érdekes újraolvasni egy könyvet, mert olyan dolgokkal találkozhatnuk, amik felett először elsiklottunk, de hozzájárultak a regény teljességéhez. Készíthetünk jegyzeteket is, így még közelebb jutunk ahhoz, hogy a sorok között olvassunk. Ugyanakkor olvasás közben szórakozunk is.
A lírai művekből is sokat tanulhatunk. Rejtett utalásokkal találkozhatunk, és az ilyen elejtett információk jól jöhetnek egy-egy regényben vagy novellában is. Persze itt sem szabad átesnünk a ló túloldalára. Ezenkívül olyan költői képekkel találkozhatunk a versekben, amik a mi irományainkat is színesebbé tehetik, hisz egy-egy szimbólum, megszemélyesítés adhat valami pluszot a művünkbe.
Az írással kapcsolatos cikkek olvasása szintén segíthet, rávilágíthat dolgokra, amiket bár sejtettünk, senki sem beszélt konkrétan róluk. Ezek olvasása közben gyakran rájöhetünk, hogy mi hiányzik az írásunkból, mi az, ami még javításra szorul. Nem kell bemagolnunk a leírtakat, mert a végén még sziszifuszi harccá válhat, és elveheti a kedvünket az egésztől. Példákon keresztül  vagy a cikkek többszöri elolvasása után könnyen megtanulhatunk dolgokat.
Több műfajt kipróbálhatunk, olvasás és írás terén is, ez hozzájárulhat a fejlődésünkhöz. Érdekes élmény, és közben tágul a látóterünk, több ismeretet szerzünk, amire talán még szükségünk lesz. Így jobban megismerhetjük önmagunkat is. Rájövünk, hogy nekünk mi tetszik és mi nem. Persze mindenki az általa kedvelt műfajban szeretne minél többet nyújtani, és ezzel nincs is semmi gond. Megmutathatjuk az adott műfaj terén az erősségeinket, csiszolhatunk azon, amiben már viszonylag jók vagyunk, miközben a hibáinkon javítunk, hogy a végén csodás alkotások jöhessenek létre.
Számos kreatív feladatot adhatunk magunknak. Véletlenszerű címeket vagy meghatározásokat, amik alapján történeteket írhatunk. Ha fejlődni szeretnénk például karakterábrázolás terén, írhatunk olyan műveket, amikben konkrétan erre fektetjük a hangsúlyt. Vagy figyeljünk különösen az információadagolásra, a fogalmazásra, a leírásokra, a párbeszédekre, hogy végül mindezt egy műben csempészhessük. Kezdetben talán nehéz, de idővel tuni fogjuk, hogyan alakítsuk a feszéltségívet, mikor szólaljanak meg vagy éppen hallgassanak el a szereplőink. A lényeg, hogy merjünk írni. Előfordul, hogy első ránézésre egy feladat megoldhatatlannak tűnik, de ahogy nap mint nap foglalkozunk vele, úgy egyre jobban a szívünkhöz nőhet, és felfedezhetjük magunkban rejtett erősségeinket, amikre a későbbiekben építhetünk.
Mindig öröm, ha másokat is érdekelnek az alkotásaink. A pozitív visszajelzések megerősítenek, biztatnak, hogy jó úton járunk, de ugyanakkor meg kell tanulnunk azt is, hogyan fogadjuk a kritikát. Minden irományban találhatunk valami jót, már az is dícséretre méltó, hogy egyáltalán valaki időt és energiát szánt a megalkotásukra, mégis előfordul, hogy úgy érezzük csak negatív véleményeket kapunk. Ilyenkor hajlamosak vagyunk ezeken rágódni, holott ezekben is megtalálhatjuk azt, ami a fejlődésünkhöz vezet, ha elgondolkodunk rajta, vajon mi nem tetszett az olvasónak. Bizonyos esetekben pedig jobb az esetleges bántó hozzászólásokat figyelmen kívül hagyni. Ne adjuk fel azért, mert egy embernek nem tetszik, amit csinálunk.
Járjunk nyitott szemmel a világban! Valószínűleg nem fogja a szomszéd falon írni, hogy hogyan találjuk meg a jó címet a művünknek, de a fal tövében burjánzó növények, a mellette sompolygó fekete macska ötleteket adhat az íráshoz. Márpedig, egy jó íráshoz ötletekre van szükségünk. Néha megrémít, ha nem jut eszünkbe semmi, de ilyenkor csak nézzünk körül, lássuk meg a mindennapokban rejlő ötletmorzsákat, amikből a végén kerek történet születhet. Lehet, hogy nem fog mindenkinek tetszeni, de ez ne tántorítson el bennünket. Írjunk szívvel-lélkekkel, és az a szeretet, amit az írás iránt érzünk hozzásegít ahhoz, hogy a fejlődés útjára lépjünk. Mert minél közelebb kerülünk a történeteinkhez, annál inkább szeretnénk jól teljesíteni, fejlesztnei önmagunkat. S ahogy fejlesszük önmagunkat, feltárulnak előttünk az írás újabb és újabb csodái, amiért csak még jobban fogjuk szeretni.

Pennát a kézbe - Igenis írok, ha írni akarok

2018. május 3., csütörtök

Ha inspirációra vágysz - Írástechnika témájú könyvek
21:30:000 Hozzászólás

Bár az írás fejlesztése és elsajátítása rutinon alapul, kellő gyakorláson, s nem utolsó sorban könyvek olvasásán, mindemellett fontos, hogy olykor olyan témájú könyveket is tanulmányozzunk, amelyek kimondottan az írással foglalkoznak. Annak művelésével és gyakorlásával. Ahhoz hasonló folyamat ez, mint amikor egy tankönyvet fog kézbe az ember és próbálja megtanulni minden egyes szavát, csakhogy itt nem az elmélet megjegyzése, megtanulása kapja a fontos szerepet, hanem annak a gyakorlatban való alkalmazása. Ahogyan a Penna egyik jelmondata is arra hívja fel a figyelmet, hogy Írunk, de nem mindegy hogyan, úgy az írástechnikával foglalkozó könyvek is ezt célozzák meg: segíteni az írói folyamatunkat egy olyan irányba terelni, amellyel sikereket érhetünk el az alkotás során. Az oldalon számomra is lényeges, hogy ezt az üzenetet átadjam nektek, miszerint írni tudni egy dolog, viszont valahogyan írni és úgy, hogy az kivételes és sokak szívéhez elérjen, továbbá tartalmilag is sokrétű, sokat mondó és képzeletgazdag írás legyen, számomra ez az igazi írás. Írói munkát és alkotás tekintve is. 

Most hoztam számotokra néhány ajánlást ezzel kapcsolatban. Egyes könyveket ezek közül én is olvastam, viszont valamelyikkel csak most ismerkedem és van olyan könyv is, amelyet bár én (még) nem olvastam, de talán Ti igen és szívesen elmondanátok róla a véleményeteket! Örömmel látom a meglátásaitokat kommentben!

Fritz Gesing - Kreatív írás


Először azzal a könyvvel kezdeném a sort, amely számomra is az első volt, írástechnikai könyvek terén. Emlékszem, amikor foglalkozni kezdtem a Pennával, saját tapasztalatból merítettem a bejegyzésekhez, viszont ennek forrása egy idő után kimerült vagy eléggé használttá vált és már nem volt elég a saját gondolatvilágom. Merítkeznem és inspirálódnom kellett valamiből, ami választ adhat azokra a kérdéseimre, amelyekre én sem tudtam önmagamtól a választ, továbbá az olvasott könyvekből sem tudtam ellesni ezeket a dolgokat. Ekkor találkoztam ezzel a könyvvel, amelyre mai napig hálás szívvel tekintek. Eléggé megoszlanak a vélemények vele kapcsolatban, viszont számomra nagyon hasznos volt minden sora, sok mindent fel tudtam használni a Pennához, és a hozott bejegyzésekhez. Rengeteg ötletet tudtam gyűjteni a gyakorlati feladatokhoz, valamint remek példái és gyakorlatai vannak, amellyekkel fejleszthetjük önmagunkat!

Tartalom: A könyv azoknak a kezdőknek segít, akik szeretnék bedolgozni magukat az írás művészetébe, de számos értékes tanácsot és ösztönzést kínál tapasztaltaknak és „profiknak” is. Kreatív írás bevezet a regény- és történetírás technikáiba, alapszabályokat oszt meg az olvasóval, és beszédes példákkal támasztja alá ezeket a világirodalomból. Az írás kétségkívül mesterség és titok szimbiózisa… A titkok területén csak találgathatunk, a mesterség ezzel szemben tanulható…" Fritz Gesing klasszikussá vált alapműve, a Kreatív írás, bevezet a regény- és történetírás technikáiba, alapszabályokat oszt meg az olvasóval, és beszédes példákkal támasztja alá ezeket a világirodalomból. Emellett sok praktikus tanácsot, illetve ötletet ad az írási problémák megoldásához. Alkalmas lehet egyéni tanulmányokra, de írói kurzusok, tanfolyamok számára is tan- és munkakönyvként szolgálhat.

Nádasi Krisz - Hogyan írjunk könyvet?


Fritz Gesing könyve mellett ez a másik, ami számomra az írói kisokost jelenti. Emlékszem, amikor először olvastam, nagyon tetszett a közvetlen hangvétel, és az a stílus, amellyel hozzám, olvasóhoz szólt a sorok közül a könyv írója. Könnyű volt ráhangolódni a sorokra, s bár nem regényről vagy egyéb történetről volt szó, mégis vártam, mi a soron következő téma, most miről olvashatok vagy tudhatok meg még többet. Nagyon élvezetes volt és a mai napig szívesen veszem elő, ha valamire választ vagy segítséget keresek. A könyv további pozitívuma, hogy egy segédkönyv is társul hozzá, Írói jegyzetek címmel, amely kiegészítésként szerepel a könyv mellé. Érdemes a kettőt együtt beszerezni. Az biztos, hogyha egy történeten dolgozunk, nagyon nagy segítséget nyújthat abban, hogy a benne található kérdések és ötletek által átmehessen " a vizsgán", és teljes egészében minőségi, tartalmas és hibátlan alkotást adhassunk ki a kezünkből.
Tartalom: Az ​írást meg lehet tanulni? Igen! Kreatív írás, novellaírás, könyvírás, blogposzt, levél, iskolai fogalmazás, esszé írása – a kiadvány minden kérdésre válaszol. Ez az egyedülálló szakkönyv bevezeti az olvasót nemcsak a regényírás, hanem az általánosságban vett írás titkaiba is. Nádasi Krisz író, szerkesztő azt vallja, hogy a fogalmazás is egy olyan készség, ami gyakorlással és tanulással fejleszthető. Krisz megmutatja, hogyan nézzünk a műveinkre madártávlatból, mondandónkat hogyan tagoljuk részekre, majd elrepít bennünket a szavak, betűk világába is.
Nádasi Krisz író és szerkesztő. Írástechnikai, illetve irodalmi rovatot vezet különböző portálokon, tanácsadással, oktatással foglalkozik; intézményesített formában, állami ösztöndíjjal vesz részt fiatal írók mentorálásában. Írástechnikai blogjának olvasói 90%-ban visszatérő vendégek, korábbi e-szakkönyvei vezetik a tankönyv kategória eladási listáját. Jelent meg könyve hagyományos kiadásban és magánúton is. Hitvallása, hogy mindenki, aki szívesen ír, megérdemli a bátorítást és támogatást – és persze a tudást.

Alexander Steele - Kezdő Írók Kézikönyve


Az előző két könyv esetében is nagyon szerettem a gyakorlati példákat. Fritz Gesing könyvében többféle gyakorlatra is láthatunk példákat, míg Nádasi Krisz könyve konkrétan egy, alakulóban lévő mű megírásának folyamatát járja körbe. Alexander Steele könyve teljesen másképp ragadta meg a témát, és nagyon tetszett, hogy megannyi könyvpéldával, valamint kiragadott részlettel hangsúlyozza egy-egy elgondolását, javaslatát és meglátását. A fejezetek során többször is vannak gyakorlati példák, amikor rajtunk, olvasókon a sor és ezáltal, nemcsak olvashatunk a fejezetben felvetett témáról, hanem gyakorlatban ki is próbálhatjuk, hogy mi miképpen tudnánk megvalósítani. Ez a módszer nagyon tetszett. 

Tartalom: E ​kézikönyv az írás mesterségének fogásait gyakorlatiasan, közérthetően és szórakoztató módon tanítja meg az olvasóknak, akik maguk is írók, vagy legalábbis azzá szeretnének válni.
Kezdő írók kézikönyve
– részletesen elmagyarázza a prózaírás mesterségének alapvető fogásait: többek között a szereplők, a cselekmény és a nézőpont kezelését;
– nagyszerű művek segítségével világít rá a legfontosabb fogalmakra;
– tartalmazza a kortárs próza egyik gyöngyszemét, Raymond Carver „Katedrális” című elbeszélését, amit az egyes fejezetek különböző szempontokból elemeznek;
– feladatokat ad az olvasónak, aki rögtön kipróbálhatja a gyakorlatban is, amit elméletben elsajátított.
Ha végigolvasta a könyvet – és megcsinálta a feladatokat –, sikerült elsajátítania a prózaírás szakmai fogásait, melyeknek segítségével ötleteiből hatásos novellák és regények születhetnek…


Könyvek, amelyeket (még) nem olvastam

Varga Bea – A siker tintája


Kreatív ​írás alapmű a szórakoztató irodalomban. Formabontó szakmunka.
Írástechnika, szakmai alapok, sikerreceptek. Mi alapján döntenek a lektorok egy kézirat sorsáról? Melyek a leggyakoribb dramaturgiai hibák? Milyen írói eszköztárra van szükség a romantika, fantasy, sci-fi, krimi, kalandregény és horror írásához? Mitől jó egy young adult regény? Hogyan írjunk mesekönyvet? Szabotál a múzsa? Írói válság és lelki élet. Mikor okoz írói görcsöt külső hatás, és mikor belső probléma? Mit jelent más-más embernek a siker? Milyen kisiklások lehetnek az írói életút során? Interaktív, szórakoztató írói kalandkönyv.
Az izgalmas témák rendhagyó módon kerülnek terítékre, ugyanis ezt a könyvet nem elolvasni, hanem lapozgatni kell. Két nagyobb úton haladhatsz, az egyik a kezdő, másik a gyakorlott íróknak szól. Lapozz oda, ami kíváncsivá tesz!

Syd Field - Forgatókönyvírók kézikönyve


Syd Fieldnél senki sem tud többet a forgatókönyvírásról. A hollywoodi bennfentes a Forgatókönyv című bestsellere folytatásában most a forgatókönyvírók új nemzedékével osztja meg titkait… 
Syd Fieldnél senki sem tud többet a forgatókönyvírásról. A hollywoodi bennfentes a Forgatókönyv című bestsellere folytatásában most a forgatókönyvírók új nemzedékével osztja meg titkait, meglátásait, anekdotáit. A Forgatókönyvírók kézikönyve sok-sok hasznos példával illusztrálva mutatja be, hogyan zajlik a műhelymunka Syd Field világhírű workshopjain. A Forgatókönyvírók kézikönyvé-ből kiderül, hogy milyen a jó ötlet, milyen a profi szerkezet, megtudhatod, hogyan keltsd életre a karaktereket, hogyan írj párbeszédet, vagyis hogyan dolgozd fel ötletedet sikeres, profi forgatókönyvvé. Akár kezdő vagy, akár profi, ha követed Field tanácsait, végül a kezedben lesz egy kész, eladható forgatókönyv!

Vidi Rita - Írni bárki tud

Közkeletű ​tévhit, hogy sikeres író csak abból lehet, akit kivételes tehetséggel áldott meg az ég, és ráadásként naponta legalább ezerszer homlokon csókolja a múzsa is. A közfelfogás szerint a tehetséges írók már zsenge ifjú korukban kitűnnek kortársaik közül, és az sem árt, ha életük során jó sokat szenvednek is, mert annál érettebbé és teltebbé válnak az írásaik.
Vidi Rita, a jobb agyféltekés kreatív írás módszertan megalkotója ebben a könyvében nemcsak leszámol ezekkel a tévhitekkel, de nagyító alá vesz még sok, az írói létet érintő félresiklott információt, és közben rámutat arra, amit a nagy írók mindig is vallottak: az írás nem tehetség kérdése, sokkal inkább a szaktudásé. 
Írni bárki tud – aki megtanulja művelni ezt a mesterséget. Az út mindenki előtt nyitott, és mikor máskor lenne a legjobb alkalom írni kezdeni, mint most, amikor az Olvasóink alig egy kattintásnyira vannak tőlünk az Interneten. 
Írni bárki tud – Te is, és ezt ez a könyv és a jobb agyféltekés kreatív írás módszertana be is bizonyítja számodra.


Te melyik könyvet olvastad? Tetszett, vagy mégsem olyan volt, amire számítottál? 
Mondd el a véleményed! Ajánld másoknak is, ha tetszett!
Pennát a kézbe - Igenis írok, ha írni akarok

2018. április 30., hétfő

Kedves Pennások!
9:04:00 4 Hozzászólás

A napokban fellépett nálam egy probléma - amely valószínűleg, nálatok is -, miszerint az oldal (sajnos) néha tetszőlegesen, kedve szerint átvált egy másik oldalra, ahonnan a sablon származik. Ez előfordulhat bizonyos oldalak, menüpontok betöltésénél, valamint kommentelésnél is. Ha megfrissítem az oldalt, és újra belépek, megoldódik a probléma, de néha ok nélkül megtörténik a baj, ami persze egy idő után rettenetesen zavaró. Ennek javításán és megoldásán dolgozom, igyekszem a napokban zökkenőmentessé tenni az oldal látogathatóságát, hogy senki ne ütközzön ilyen hibába és kellemetlenségbe a továbbiakban!

Köszönöm a türelmeteket, és a megértéseteket!
Pennát a kézbe - Igenis írok, ha írni akarok

Flickr Images