Az ismeretlen és idegen fogalma - Pennát a kézbe! [ igenis írok, ha írni akarok]

2018. május 11., péntek

Az ismeretlen és idegen fogalma



Az írásnak alapvetően két típusa van, ha a történetiséget és a témát tekintjük. Vannak, akik olyan témát választanak, olyan helyzetet, karaktereket és cselekményt, amelyben jártasak. Ihletet az életükből merítenek, problémáikból, a velük történt eseményeket veszik alapul. A lényeg a valós alapon van és a tapasztalaton, amelyet önmagukból ásnak elő az ihletgyűjtés során. Ezekről a dolgokról mindig könnyű írni. Nem szó szerint, hiszen nehézségek adódhatnak, de ha a saját bőrünkön tapasztalunk meg valamit és azt öntjük szavakba, érezhető az olvasó számára a közelségünk, ott létünk a sorok között. 
Ez persze nem jelenti azt, hogy nem tudunk olyan dologról írni, amit nem éltünk át, hiszen erről szól az írás a legtöbb esetben. Vágyainkat, álmainkat - amelyek legtöbbször meg nem valósultak vagy éppen még váratnak magukra - reményeinket és kívánságainkat vetjük papírra, ahol a főszereplőink mögé bújunk és velük éljük át ezeket az eseményeket, mert ezáltal olyan, mintha velünk történne. A részesei leszünk és ha van elég képzelőerőnk, jó beleérző képességünk, akkor olyan dologról is írhatunk, olyan témában is alkothatunk, amelyet nem kell feltétlenül megélnünk és tapasztalnunk. Talán ez, a második kategória a legfőbb az írók körében. Vegyük csak alapul a misztikus történeteket, a halhatatlan szerelmeket, vagy éppen egy szürke személyiségnek tűnő lány hirtelen kitörését a mindennapokból. Bárkit és bármit meg tudunk valósítani az írás által. A téma ránk bízott és csak tőlünk függ, hogy happy endet írunk a történet végére, avagy sem. Bárkik lehetünk, bármit megtehetünk, bárhol lehetünk... a kérdés viszont, ekkor következik: ha nem élek meg valamit, hogyan írhatom le mégis úgy, mintha tényleg megtörtént volna velem? Mitől lesz elképzelhető és legfőképp, hihető az olvasó számára?


Ezzel a problémával sokszor találkozhattál már, akár mindennaposan az írás során. Ilyenkor nem tehetsz mást, minthogy kutató munkába fogsz és felfedezed azt a témát, amelyet megragadni szeretnél és amelyben életre akarod kelteni a szereplőidet. Lehet, hogy nem sikerül úgy kiismerned, mintha tényleg benne élnél, de ami hiányzik, azt pótolhatja a képzelőerőd. Az alapköveket, amelyekre építeni fogsz, a magadévá teheted, ha utána nézel, olvasol, érdeklődsz és kérdezel. A legjobb segítség - például egy foglalkozásról van szó, teszem azt orvosi pálya -, ha a baráti vagy ismeretségi körödben van ilyen személy, akitől kérdezhetsz, érdeklődhetsz. Biztosan szívesen segít a kérdéseid megválaszolásában, és korrigálja az esetleges, téves gondolataidat. Így sokkal érzékletesebben és hihetőbben tudod visszaadni az adott szereplőd szakmáját. Persze, alapvetően mindenkinek van elképzelése egy orvosi szakmáról, valamint a filmek, könyvek is rengeteget segítenek ebben, hogy vizuálisan még jobban láthassuk és elképzelhessük ezeket, ellenben ha akad segítség, aki bővebben és szakszerűbben tud erről mesélni, érdemes rákérdezni néhány dologra, hogy sehol ne bukj bele a saját történetedbe. Mert az olvasó talál rést és hibát, ha akar, még ha nem is rossz szándékkal, ezt ne feledd. Lehet, hogy Te elképzelsz valamit és jónak, helyesnek véled, de megeshet, hogy valahol sántít a dolog és az olvasó ezt első látásra kiszúrja. 


Ha nem foglalkozást veszünk példának, hanem mondjuk egy másik várost, országot, ahol még sosem jártál, ennek felderítésére megfelelő lehetőséget nyújt az internet. Remek lehetőség a személyes tapasztalatok hiányának kompenzálására. Rengeteg információt és leírást lehet olvasni egyes helyekről, szokásokról, hagyományokról, a képek és videók alapján pedig még jobban tájékozódhatsz, ha van elképzelésed is a helyet illetően. 
Arra viszont figyelj, hogy miért is fontos, hogy ezen a helyszínen játszódjon a történet. Valamiért kulcsfontosságú? Csak itt kerülhet sor az eseményekre? Mi történne, ha a történetedet áthelyeznéd Párizsból mondjuk Debrecenbe? Változtatna a történeten? Ha nem, akkor valószínűleg Párizsnak semmi jelentősége, és így akár teljesen más helyszínt is választhatsz, mondjuk ahol Te is élsz. Meríthetsz a saját városodból! Viszont az is lehet, hogy Párizs igenis, fontos helyszín. A történetben a férfi az Eiffel-torony tetején kéri meg a kedvese kezét? Ilyen esetben már van funkciója a város megválasztásának, és fontos, hogy körültekintően utánajárj a helyszínnek.
Ha egy érzésről van szó, amely egy eseményhez kapcsolódik - lehet ez szerelem, valamilyen veszteség, csalódás, bármilyen érzelem, amelyben még nem volt részed -, erről is érdemes lehet beszélned valakivel, vagy hasonló témájú filmek és könyvek után kutatnod. A könyvek által láthatod, ahogyan más író megformálta az adott jelenetet, ez is remek tapasztalatgyűjtés, de személy szerint jobban kedvelem a beszélgetéseket. Nagyon sok ihletet merítettem a barátaimmal való beszélgetésekből, azon tapasztalatokból, amelyeket ők átéltek, sok mindent fel tudtam használni az írásaimhoz. A másokkal történt események nagyon inspirálóan tudnak hatni. Mindig nyitott szemmel kell járni, és figyelni a világot, a benne élőket, a benne történő eseményeket, amelyek mind-mind alapjául szolgálhatnak valaminek. Lehet nem most. Lehet később, évek múltán, de minden apró mozzanat előbbre segíthet téged. 

Összegezve, nem kell feltétlen úgy gondolni egy könyvre, hogyha azt személyesen nem éltük át, nem is lehet hihető vagy valós. Ha tudatában is vagyunk annak, hogy nem reális és minden bizonnyal kitalált eseményekről, érzelmi kapcsolatokról van szó, akkor is úgy kell megalkotnunk, és úgy kell a magunkévá tennünk, hogy az olvasó azonosulni tudjon vele és ne legyen hiányérzete. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, olyan alapokra kell helyezni az adott szituációt, amelyet jól ismerünk. Mindig az ismertből indulj ki és ez alapján tágítsd az ismereteidet. Értem ezt olyan hasonlatosságra, mint például a tánc, amelyet lehet, sosem próbáltál, de talán van az életedben más elfoglaltság, amelyet ugyanilyen szenvedéllyel űzöl és művelsz. Ilyen vonatkozásban megragadhatod az érzést, ami ilyenkor átjár és általa egyszerűen tudod majd a táncot, vagy akármi mást is olyan szintre emelni gondolatban és érzésben, hogy az az olvasó számára is átérezhető, és megélhető legyen. 
Van a baráti körödben olyan, aki évek óta balettozik vagy táncol? Tarts vele és nézd meg egy óráján! Figyeld meg a mozdulatait, olvass az arcáról, az érzéseiben! Sokkal hihetőbben tudod majd mindezt visszaadni a történetedben!

Ha pedig nem vagy biztos abban, hogy amit leírtál, kérd ki valakinek a véleményét, hívd fel a figyelmét bizonyos részletekre, amelyeknek a hitelességére kíváncsi vagy, hiszen ahogy a mondás is tartja: több szem többet lát. Segítséget kérni pedig sosem gyengeség... inkább a kérés, mint az elvakult hit, hogy tévedhetetlenek vagyunk. 

1 megjegyzés:

Lexen írta...

Lehet, hogy csak én látom így, de észrevételem szerint nagyon sokan, akik írók akarnak lenni, nem sokat tesznek annak érdekében, hogy kutakodjanak valami után. Az internetet még bevállalják, de például egy könyvet kikölcsönözni a témáról, ilyet már csak a legelvetemültebbek tesznek. Pedig mindenképpen érdemes.

Flickr Images