Egy kategória, ezernyi történet - Eredményhirdetés - Pennát a kézbe! [ igenis írok, ha írni akarok]

2017. szeptember 30., szombat

Egy kategória, ezernyi történet - Eredményhirdetés

Vendégírók voltak


Henna – Ezüst Sárkány

- Te jó ég! – kiáltottam fel izgatottan, miközben próbáltam ügyelni rá, hogy örömömben össze ne gyűrjem a cetlit.
- Pszt! – szólt rám mérgesen a pultban álló könyvtáros.
Kopasz volt és pocakos, szemüvege egészen orra hegyéig lecsúszott. Nem is értettem, hogy mi tartja még a fején, mindenesetre a kerek okuláré bírta a gyűrődést. Szürke, agyonmosott ing és egy sötétzöld kötött mellény fedte a nagy pocakot. Ha azt mondták volna nekem, hogy írjak körül egy könyvtárost, valószínűleg ugyanígy festettem volna le.
Halk kuncogásba fojtottam izgatottságomat, majd bocsánatot kértem. Terry a csuklómat szorongatta, miközben másik tenyerét szorosan a szája elé tette, nehogy hangos hahotázásával megzavarja a hely csendjét. Nyakában ott himbálózott kedvenc fényképezőgépe, amit szüleitől kapott tavaly karácsonykor. [...]



Paula - Szivárvány

Látta őket nap mint nap, és mégis minden alkalommal, ahogy zajosan elvonultak a nagy porlepte üvegablak előtt polgárpukkasztó másságukkal, feltette magában a kérdést: – Honnan jöhetnek? Kik lehetnek? Hova tartanak? Hova tart ez a világ? Valami mély részvét ébredt a mellkasában, a finom anyagú mellény alatt, amelyet még egy öreg vietnámi szabó készített, jóval a használtruha kereskedelem virágkora előtt, részvét, sajnálat az emberiség, a kultúra, úgy általában az egész civilizált társadalom iránt, és mélyeket sóhajtozott, majd elfordult az ablaktól, hogy meglegeltesse szemét imádott könyvein. Büszke volt rájuk, mindre egytől egyig, és arra is, hogy túl a nyolcvanon saját könyvtárral büszkélkedhet. Bár megnyitotta a nagyközönség számára is, a túlpörgött, rohanó világban vajmi kevesen lépték át a küszöböt, de ő nem adta fel. Várt. Minden nap reggel, kínos pontossággal kilenckor, miután felvette elegáns öltönyeinek egyikét, és különös gonddal megfésülte gyér fehér haját, leballagott az emeleti szerény lakosztályából a szentélybe, ahol a betűk laktak, sűrű tömött sorokba szerveződve, megsárgult lapokon. [...]




Fabyen - Gyermekek, nyulak és döntések

A kórházfolyosó csendes. Éjszaka van. A nővérpult felett ketyegő óra szerint már éjfél is elmúlt. Távolabbról hallom az éjszakás takarítónő motoszkálását. A felmosószer éles fertőtlenítőszagán túl egy parfüm lenyomatát érzem. Egyből megéberedek tőle. Ismerem az illatot, a márka mégsem jut az eszembe. Klári használta ugyanezt. Felkelek a kényelmetlen fotelból, kinyújtóztatom elgémberedett tagjaimat. Kizavarom a gondolataim közül Klári emlékét. Most már elmondhatom, hogy könnyen megy. A tévére csak egy futó pillantást vetek. A szilveszteri kabaré ismétlése még mindig tart, de nem túl érdekes, ezért is aludhattam be rajta. Annuskát sehol nem látom. Biztosan valamelyik kórteremben van, a betegeket ellenőrzi. Elindulok, hogy megkeressem, de pár lépés után megtorpanok. Ismét megérint az édeskés parfümillat, és ezúttal már a fojtott sírást is hallom. Odasietek a tizenkettes kórteremhez, óvatosan beljebb hajtom a résnyire nyitott ajtót. Csak az ágy fölé szerelt kislámpa ég az egyágyas szobában, és a néma gépek monitorai. A parfümillat erősebben érződik. [...]


A teljes művek megtekinthetőek a Gyakorlati feladat menüpont, Alkotás képek alapján alcím alatt, Fantáziadús történetek feladatnál!

Gratulálok mindhárom Vendégírónak és természetesen, a további résztvevőknek is. Kiemelkedő alkotásokkal vettetek részt a feladaton, amit nagyon köszönök és hálás vagyok a munkátokért, a rászánt időért és hogy történeteitekkel hozzájárultatok a gyakorlat sikerességéhez! Köszönöm! 


A Vendégírók számára emailben továbbítom a vendégírói feladatot, még a hétvége folyamán!

1 megjegyzés:

Henna írta...

Kedves Szatti!

Megtiszteltetés ez az eredmény, köszönöm minden támogatásodat és a jobbnál jobb gyakorlati feladatokat, amik mindig tanítanak nekem valami újat. :)

Köszönöm!
Henna

Flickr Images