Rémséges alkotások - Eredményhirdetés - Pennát a kézbe! [ igenis írok, ha írni akarok]

2017. december 2., szombat

Rémséges alkotások - Eredményhirdetés

Stella - Csalfa ámítás

Mézédes fuvallat kecses tánca csiklandozta meg orrcimpám kihűlt, elszáradt, porladó maradványát a sejtelmes félhomályban. Vakító csillámport hullajt hat kicsiny, védtelennek tűnő szentjánosbogár lüktető szárnyacskája csapkodásával az üres, semmitmondó világnak. Surran a fűben egy kósza lélek, imádkozó sáska alakban harmatot keresve, ám ily idő tájt hasonlót messze sem találna. Imával e mostani órákban hiába próbálkozna, keserves állapotba kényszerítve mosná magáról a vakító csillámpor bódító hatását, mely kábítva szenderíti álomba a kínlódó jövevényt. A savas feketeföld lágyan fúródik be repedezett körmöm hasadásaiba, az ibolyacserjék bekúsznak ropogó bordáim hajlatain, ahogyan magamba szívom az áhított életerőt. Köhintve engedem szabadon a torkomat ingerlő szárazságot. Összekuszált pilláim aktívan repdesnek tágra nyílt szembogaram angyalszárnyaként. Mint téli álmot alvó medvebocs, kit megzavart egekbe csendülő morajlás visszhangja, úgy mélázom titkon a talaj hűvös takaróján. Megriasztott holló repeszt át fejem felett, szárnysuhogásával cirógatva sápadt bőrömet. Vörös fürtjeim meglibbennek ráncos halántékomat tovább nem takarva.
-  Kááár! Kááár! Kár volt felbosszantani a sátánt!- hasított éles hangja porcikáimba sósavként felmarva a régmúlt emlékfoszlányát, halálomat megelőző pillanatokról. Fénycsóva közeleg messzi tájakról szürkés füstjét egyre csak szórva háta mögé. Fülsüketítő csikorgás töri meg a csendet elmém képzeletbeli világában. Bonyolult harsogás, sikító asszonyok rémült ábrázata dereng, vérözön által bemocskolt arcom eltakarja kilátásom rájuk. Zavaros hangjuk elmosódik, csupán egyetlen szót érteni tisztán: Megmentette! [...]



Homonyik András - Elvesz(t)ve

Mindenki érezte már biztosan a magány és csalódottság keserű ízét, melytől nem tud szabadulni. Az érzés, mely megfoszt az önbizalomtól, a határozottságtól és az önmagunkba vetett hitünktől. Ami miatt ki sem mozdulnánk a szobából és nem folytatnánk a megkezdett terveinket, elképzeléseinket, álmainkat, bármi is legyen az. Most én ezt érzem. A szívem hevesen zakatol az idegességtől, a gondolataim folyamatosan pörögnek, Adriára gondolok és a szemeimben nem látni mást csak elkeseredettséget és könnyeket.
A válaszok, melyeket Robert adott nekem épp annyira lendítettek előre a nyomozásomban, mint amennyire szíven ütöttek és rombolták le a feltételezéseimet Adriámmal kapcsolatban.
Adott egy személy, akinek nevét nem ismerjük, csak annyit tudunk, hogy ő valahogy megszökött Atlasz börtönéből és azóta is életben van. Valahol.
Mintha csak egy tűt keresnék a szénakazalban. Elkeseredettségem fő oka, hogy van egy nyomom, amin elindulhatnék, de nem tudom, hogyan tegyem. Ha meg is találnám azt a személyt, hogyan is tudnám rávenni, hogy segítsen? Hogyan is tudnám a segítsége nélkül kiszabadítani Adriát?
A világomat jelentő Adria egyre távolabb kerül tőlem. A tudat, hogy nincs többé mellettem, hogy nem tudok segíteni rajta, fojtogat. Biztos vagyok benne, ha most látna, csalódna bennem. Lemondana rólam és arról is, hogy megtalálhatom őt, hiszen hiánya megbénít. Nem elég, hogy nem találom őt, de most úgy érzem belőlem is eltűnt valami. Elvesztem önmagam.

A Roberttől való távozás után az érzés nem eresztett. Majd egy váratlan látogatótól reményt kaptam és válaszokat a kérdéseimre. [...]

A teljes művek megtekinthetőek a Gyakorlati feladat menüpont, Alkotás képek alapján alcím alatt, Fantáziadús történetek feladatnál!

Nagyon szépen köszönöm mindenki részvételét, aki alkotott a feladatra! Különleges, egyedi alkotások születtek, mindegyik más-más hangulatot és cselekményt megragadva attól függetlenül, hogy többen egy kategóriát választottatok témául. Ez is hűen tükrözi, hogy egyetlen ötletből mennyi minden kihozható. Vendégíróként kiemelkedőnek találtam Saver munkáját, amely fogalmazás- és kifejezőmódot tekintve kivételes és lebilincselő volt. Élmény volt olvasni a soraidat! Gratulálok!
A gyakorlati feladatokra úgy tekintek, mint önmagukban működő kihívásokra, amelyek mindig más-más történeteket keltenek életre. Homonyik András műve egy olyan ötletszálat vitt tovább, amely folytatását képezi az Adria-történetnek. Bár önálló alkotás, képes illeszkedni a gyakorlati feladatok témájához, amely rendkívül különlegessé teszi számomra a művet. (A Fantáziadús történetek című gyakorlati feladatra érkezett az első részlet.) Gratulálok a kreativitáshoz, hogy ily' módon részévé tudod tenni a feladatoknak újra és újra úgy, hogy közben teljesen a képzeleteden alapul!

A vendégírói bejegyzések témáját emailben mellékelem nektek, az elkövetkezendő hét folyamán. A többieknek nagyon szépen köszönöm a beküldött alkotásokat! Remélem, hogy a következő gyakorlati feladaton is szívesen részt vesztek majd!

Nincsenek megjegyzések:

Flickr Images