Tükröződő tekintetek - Eredményhirdetés - Pennát a kézbe! [ igenis írok, ha írni akarok]

2018. február 3., szombat

Tükröződő tekintetek - Eredményhirdetés


Trauzál Andrea - Félelem

Már megint késik. Ezt utálom a munkámban. Tőlem megkövetelik, hogy precíz és pontos legyek, de ugyanezt már nem tudják velem szemben is megtenni.
Drága, égszínkék szemű Lisám. Ma végre véget ér minden szenvedésed. Vigyázni fogok rád, ha engeded.
Vajon hogy fog reagálni a boríték tartalmára? Félek. Butaság, mégis így érzem. Na tessék, már én is remegek, pedig nincs is veszteni valóm… Baromság, dehogy nincs. Nem is kicsi. Mikor is szerettem bele? Talán mikor először lépett az irodámba. Nem volt kifejezetten karcsú, mégis megbabonázott. Az egész lénye, a kisugárzása. Ó, itt is van. Végre! Most vagy soha. Átnyújtom neki a borítékot. Ő remegő kézzel nyitja ki, és potyognak a könnyei, pedig még nem is látta a képeket. Pár perccel később megkönnyebbülve borul a vállamra, majd zsebre teszi a dokumentumokat, és elindulunk a jövő felé. [...]

Liliom - Bizalom

Épp üres a kedvenc helyem! - ujjongtam magamban, miközben éveimet meghazudtoló fürgeséggel csaptam le a padra, amely a park egyik árnyékos, de központi részén helyezkedett el. Szeretem megfigyelni az embereket, elképzelni ki hova megy, honnan jött.  Még annakidején, kislányként kezdtem el játszani ezt az izgalmas játékot, csak úgy a magam szórakoztatására. Bevallom, hajlott korom ellenére, még mindig űzőm. Például itt van ez a kicsit köpcös fiatalember, velem szemben a padon. Elképzelem, vajon, mi lehet a foglalkozása, mi célból jött ide. Már jó ideje várakozhat, kezében egy levéllel, amelyet idegesen meg-megérint. Annyi szent, hogy rengeteg önuralomra van szüksége ahhoz, hogy ne bontsa ki. De vajon, kire várhat? Ó, hát kire másra? Minden bizonnyal egy nőre. Magányos lehet, és valószínűleg rég volt hölgytársaságban, de iszonyúan vágyhat rá. Minden arra kószáló fehérnépet, alaposan végigmustrált már szegénykém a parkban. Szóval, várakozik, és egyre nagyobb benne a feszültség.
Kényelmesen hátradőltem a padon, felkészülve a lehető legizgalmasabb eseményre, ami ezen a csendes keddi délután megtörténhet velem, magam elé tartva könyvemet. [...]



Rédai Veronika – Választások közt

Már egy órás késésben vagyok, és még mindig nem indultam el. Nem szeretek késni. Általában mindig, mindenhova időben odaérek, de most valahogy nem szeretnék pontos lenni. Sőt, egyáltalán oda se akarok érni. Én, aki az önzetlenség, becsületesség és őszinteség mintapéldánya vagyok, aki pontosan átélte mindazt, amit most két másik ember talán miatta kényszerül átélni, aki pontosan tudja, milyen gyereknek lenni egy olyan családban, ahol apának szeretője van, belekényszerül egy olyan helyzetbe, hogy választania kell az elvei és a szerelem között. 

Két hónapja ismertem meg a Férfit. Első látásra beleszerettem, és nem csak azért, mert jól állt neki a kor. A negyvenes éveiben járó pasi csak vonzóbbnak tűnt az éppen őszülő bozontos, eredetileg koromfekete hajával, őszes-barnás rövid szakállával, magas, kisportolt termetével és éppen akkora pocakjával, hogy bármilyen felső ruházatban még az is izmosnak vélhető. És természetesen nem mehetünk el a mélykék, már-már majdnem fekete szempár mellett, amelyből csak úgy szikrázik a titokzatosság és a magabiztosság. Olyan szempár ez, melynek minden nő behódolna, melybe, ha belenézek, egyből biztonságban érzem magam. Aztán megszólalt. Mély, öblös, férfias hangja, ha lehet még szexibbé varázsolta a Férfit, és ha lehet, még jobban beleszerettem. Persze így, lassan harminc évesen ez kamaszos rajongásnak tűnhet, magam sem értem, hogy válthat ki belőlem ilyen érzéseket egy kvázi vadidegen ember. De azt mondják, a szerelem már csak ilyen. Egyszer csak becsap, mint egy villám, és onnantól nincs menekvés. [...]

A teljes művek megtekinthetők a Gyakorlati feladat menüpont, Párbeszédes feladatok alcím alatt!

Gratulálok mindhárom vendégírónak! Köszönöm a részvételeteket és hogy alkotásotokkal színesítettétek a feladatot! Köszönöm minden további író kreaitivitását, aktivitását a feladat során! A vendégíróknak emailben továbbítom majd a vendégírói elismeréssel járó teendőket! A jelenlegi feladatra is remélem, mindannyian szívesen alkottok majd!

Nincsenek megjegyzések:

Flickr Images