Ébredő tavasz - Eredményhirdetés - Pennát a kézbe! [ igenis írok, ha írni akarok]

2018. március 31., szombat

Ébredő tavasz - Eredményhirdetés



Kedves Pennások!

Nagyon szépen köszönöm az Ébredő tavasz gyakorlati feladatra beküldött alkotásokat! Kivételes, különleges alkotások születtek, gratulálok mindenkinek! Nagyon örülök, hogy olvashattalak Titeket, s köszönöm, hogy részt vettetek a gyakorlaton! A vendégíróknak külön gratulálok az elküldött írásokhoz! Az ezzel kapcsolatos teendőket emailben fogom továbbítani, a hétvége folyamán!

Aniie - Tavaszi szél

A tavaszi szél, melyben még enyhén érezni lehetett a tél csípősségét, felkavarta a maradék havat, melytől azok a kelta mitológia tündéreit idézve táncoltak körül. A kertben már rügyezni kezdtek a gyümölcsfák, talán túl korán is a hűvös időhöz képest, de ez engem nem foglalkoztatott, az eszem máshol járt.

Egy másik, távoli tavaszt idéz elém udvarunk képe, ritka könnyeket csalva szemem sarkába. Akkor is későn jött a hó, és korán kezdtek nyílni a virágok, de a szél játékosabb volt. Emlékszem még, ahogy belekapott a hajamba, amikor kint játszottam, úgy borzolta, mint a fák ágait körülöttem. Elsüvített az utca végéig, majd vissza, mint egy unatkozó gyerek, s kergette, kavarta, táncoltatta azt, amit ért. [...]



A. Andi - Egy jégcsap története
A reggeli piszkosszürke égbolt idegenül hatott. Csak egy árnyalattal volt világosabb, lágyabb a megszokottnál, de ez olyannyira elrontotta a kedvem, hogy sajogni kezdett a fejem. Vadul cikáztak a gondolataim, minden porcikám fájt, és árvábbnak éreztem magam, mint azok az öreg nénik, akik mogorván, fejüket lehajtva slattyogtak ki a piacra. Esernyőjüket felém lóbálták, hogy mégis mit képzelek, mit keresek itt március közepén. Pedig egész jól berendezkedtem a csatornámon, és a környék is otthonos volt.
Társaság híján bámészkodással ütöttem el az időt. Valahányszor lopva a mögöttem magasodó templomtorony órájára pillantottam. Ahogy haladtak a mutatók, úgy nehezedett el a szívem. Mintha valami gonosz szellem terpeszkedett volna felettem az égen. Végigfutott a hátamon a meleg. A karácsonyi mesékben mézeskalács, jégcsapok meg nagy hóbuckák vannak, nem ilyen elfuserált tűzokádó  sárkányok valami nevetséges meséből. Hová tűnt a fehér szőnyeg az útról, a kövér fenyőfák téli hóbundája? Hová lettek a kacagó kisgyerekek, akik még örömüket lelték a télben? [...]

A teljes művek megtekinthetők a Gyakorlati feladat menüpont, Érzékek, hangulatok alcím alatt!

A jelenlegi feladathoz sok sikert kívánok!

2 megjegyzés:

Emília Molla írta...

Köszönöm a lehetőséget a részvételre, és gratulálok Aniie-nak és A. Andinak. :)

Csilla Magyar írta...

Én is köszönöm és gratulálok! 😊Magyar Csilla

Flickr Images