Vendégírónk, Olivér írása - A szemszögváltás használata - Pennát a kézbe! [ igenis írok, ha írni akarok]

2018. március 22., csütörtök

Vendégírónk, Olivér írása - A szemszögváltás használata


Ha megkérnélek, hogy mondj pár példát a szemszögváltások használatára, a filmeknél biztosan sorolnál párat, gondolkodás nélkül, igaz? A filmeknél minden olyan egyszerűnek tűnik és egyértelműnek. Tudod, mikor látod a távolról, közelről a főhős szemével az eseményeket, nehezebben zavar össze vagy nagyon el kell szúrni, hogy ne értsd meg az események menetét. De mi a helyzet a könyveknél? Olvasóként én sosem figyeltem, csak az érdekelt, hogy magával sodorjon a történet. Nem jutott eszembe, hogy talán azért nem tetszik, mert az író rosszul alkalmazza a szemszögváltások használatát és nem a sztoriban van a hiba. Ha most megint azt kérném tőled, mondj példát a könyvekben használt szemszögváltásokról, hány jutna hirtelen az eszedbe? Nekem, mint kezdő tollforgatónak, el kellett gondolkodnom és igencsak vakargattam a fejem, hogy párat összeszedjek. Persze gugli (google) barátom segített, hogy szélesebb képet kapjak és megoszthassam veled/tek. Mivel mindannyian szeretnénk többet kihozni a történeteinkből, mert amiket írtunk eddig, tetszett a barátoknak és a családnak, de jó lenne szélesíteni az írási határainkat. De hogyan befolyásolja a regény cselekményét és érthetőségét a különböző szemszögek használata? 

A legfontosabb, hogy tisztában legyünk azzal, milyen szemszögekből is íródhatnak a történetek. Ha már tudjuk, milyen szemszögekből adhatunk elő egy sztorit az már fél siker, mert észrevehetjük, ha csapongunk. Azt szokták javasolni, hogy írj egy - két bekezdésnyit és a történet abban a nézőpontban folytatódjon. Ez talán úgy hangzik, mintha csak egy szemszögből írhatnánk történeteket. Természetesen nem, de nem árt tisztában lenni azzal, hogy nagyon zavaró lehet és tönkreteheti a teljes írást, ha rosszul váltogatunk szemszögeket. Én négy különböző nézőponti ábrázolást találtam, amit használhatunk írás közben. A négyféle ábrázolási módon belül vannak alternatív szemszöghasználatok, hogy szélesebb palettán mozoghassunk. 

Ha benne szeretnél, lenni a történetben írj E/1. saját szemszögből. A történet és a cselekmény ábrázolása a mesélő szemszögéből zajlik. E/1 a főszereplője a műnek. A fiatalabb generációnak szóló regény többsége ebben a stílusban íródik. Az olvasó első kézből a fő karakter nézőpontjából tapasztalja az eseményeket, ezzel kicsit titokban is tartva más karakterek gondolatait. Az egyedüli hátránya az ilyen regényeknek, hogy nehéz eseményeket ábrázolni vagy leírni, amelyek nem a főhőssel történnek.


E/1. használatánál létezik egy periférikus nézőpont is. Ilyenkor nem te leszel (E/1) a főszereplője a történetnek. A periférikus szemszög használatakor elég közel maradsz, hogy lásd az akciót illetve a történet menetét, de közben távolságot tudsz tartani ahhoz, hogy tárgyilagos maradj. 
Ez a használat a 19. és a 20. század eleji regényekre volt jellemző. Az olvasónak megadatik a személyes kötődés a történettel úgy, hogy képes tárgyilagosan látni a főszereplő szemén keresztül. Ugyancsak pozitívum az így írt történeteknél, hogy könnyen ábrázol eseményeket, amelyeknél a főszereplő (E/1) nincs tudatában vagy nem él át. Az egyedüli hátránya ennek a leírási módnak, hogy az olvasónak nincs lehetősége érzelmileg a főszereplőhöz kötődni. Ezáltal maga a fő karakter egy kicsit misztikum marad. 

E/2. a történet általad, vagyis az olvasó által van leírva. Ezt az ábrázolási módot nem sűrűn használják regényekben, de hasznos tudni. Te vagy a történet főszereplője, te irányítod a cselekményt és te határozod meg a történetet vagy a történet végét. 
Az interaktív könyvek, szerepregények íródnak ebben a formában. Nagyon népszerű írási forma a használati útmutatók írásánál, dalszövegeknél vagy videó játékoknál. Azt mondják szuper kísérletezni ezzel az írási módszerrel és van benne potencia, hogy fejlődjön ez a stílus. A hátránya, hogy inkább az írásra fókuszál az olvasó, mint magára a történetre. Egyszóval kihúzza az olvasót a történetből, mint engedné beleélni magát. 
Azért született 1979-ben egy említésre méltó mű, amelyik ebben a stílusban íródott: Italo Calvino - Téli éjszakán az utazó - címmel. Egy másik érdekes és sikeres könyv ebben a műfajban 1984-ben: Jay McInerney - Fények, nagyváros. Kísérletezés céljából olyan hírességek is próbálkoztak rövid történetekkel, mint: Willim Faulkner, Albert Camus vagy Nathaniel Hawthorne. 
Még egy esetben előfordulhat, ha használni szeretnéd ezt a stílust és találkozhattál már vele. Egy rövid fejezet erejéig, amikor levél van írva. Ha netán levelet írnál a történeteden belül, akkor TE vagy a levél címzettje. Ahogy olvasod, a sorokat a TE szemszögedből láthatod az eseményeket, legalább is meg van rá a lehetőséged. 
E/3 a felnőtt regények legkedveltebb nézőpont használata. Te, mint mesélő névtelen és személyiségmentes tudsz lenni. E/3 személyű nézőpontokból négyfélét különböztethetünk meg.

E/3 korlátozott, amikor a történet egy karakter folyamatos követéséből áll és az író csak ennek a személynek a tudását osztja meg az olvasóval. Ennek az előnye, hogy az olvasó nincs összezavarva a többi karakter ábrázolásával és a különböző szálakon futó eseménnyel. Könnyebb megírni a történetet az egykarakteres nézőpont egyszerűsége miatt. A hátránya, csakúgy, mint az E/1-ben, nehéz más eseményeket ábrázolni, amely nem a szereplővel történik. 
E/3 többszemélyű nézőpont. Ilyenkor több személy szemszögéből láthatjuk az események menetét, kiszínezve a történetet a különböző karakterekkel, gondolataikkal és nézőpontjaikkal. Minden eseményt be tudunk mutatni a műben, felfedve vagy akár elrejtve titkokat. De nagyon vigyáznunk kell, hogyan váltunk nézőpontokat, különben összezavarjuk az olvasót a különböző karaktereinkkel és a történet menetével is. Az olvasó elfelejtheti kit is akartunk főszereplőként ábrázolni. A Trónok harca tökéletes példa erre, hogyan lehet profi módon alkalmazni ezt a szemszögváltási módot. 
Létezik E/3 mindent tudó szemszöglátási mód, amikor a narrátor/történetmesélő mindenki gondolatát és élményeit ismeri. Ez a szemszöglátási forma nem népszerű manapság pedig a nagy előnye, hogy tudathatunk mindent az olvasóval anélkül, hogy a főszereplőnk minden titkát elárulnánk. Nem kell aggódni azon sem, hogy figyelmetlenségből váltogatunk szemszögeket. Persze kevésbé személyes és nehezebb titokban tartani információkat az olvasó elöl. 
A negyedik szemszöglátási forma E/3 személyben a tárgyilagos szemszöglátás. Az író csak azt írja le, ami történik, vagy amit a karakter csinál, azt nem mit gondol, vagy hogyan érez. Ezzel a szemszöggel könnyű információt elhallgatni az olvasó elől és nehéz érzelmekről írni, bemutatni viszont könnyebb. A nagy hátránya, hogy az olvasónak nincs kötődése a karakterhez.


Akárhogy döntünk is nézőpontilag, történetünk megírásában, minden szemszöglátási módnak megvan a maga szépsége és hasznossága. Minden karakternek megadatik a saját stílus és hangnem, amivel hozzájárul a történet színességéhez és komplexitásához. Több szemszögváltás használatával tágíthatjuk az olvasó világát megtartva az elbeszélő mű frissességét és érdekességét. Több karakter szemszögéből való ábrázolás lehet hasznos, ha vannak, nem kedvelt karaktereink vagy az olvasó nem kedveli őket. Kisebb dózisokban adagolva sokkal olvashatóbbá is tehető a többfajta karakterábrázolás vagy nézőpont használat, csak használd jól. Minél több karaktert mutatunk be, annál tágabb világot tárunk az olvasó elé, mintha egy főszereplővel vinnénk végig az eseményeket. Ehhez persze szükséges, hogy nagy gonddal és figyelemmel legyen megírva a történet, különben nehézkes lesz és túl írott vagy netán unalmas, amikor alapjában véve nem az. Több szemszögből való látásmód használata meghosszabbítja a könyvet, mivel egy cselekményt több karakter szemszögéből is leírhatjuk, de kihívás is egyben, mivel azon kell törekednünk, hogy ne lassítsuk le az unalom határáig a történetünket. Viszont a nagy terjedelmű könyvek nehezebben eladhatók illetve nem lehet értük kétszer annyi pénzt kérni. A szemszögváltások használatakor elkövethetjük azt a hibát, hogy túl gyorsan váltunk karaktereket vagy szemszögeket, ezzel szegény olvasó figyelmét rángatjuk jobbra-balra (ezt az angol szakirodalom “head - hopping”-nak hívja), összezavarva az olvasót a karakterek közt és megtörve a fejezet vagy a jelenet meghittségét. A szemszögváltások használatával nehezebb mélyebb érzelmi kötődést is eredményezni az olvasó és a karaktereink közt és magának az írónak is több időbe és energiába telik megteremteni a hősöket, hogy majd az olvasó kötődjön hozzájuk. Akkor érdemes a szemszögváltások használata, ha úgy gondoljuk mindenképpen nagyon fontos a történet elmesélése szempontjából, egyébként túlkomplikálhatja az érdekes történetet. Ha megvan a lehetőség, hogy egy karakter vagy egy narrátor szemszögéből látassuk a történetet, a hagyományos módszer mindig egy jó döntés lehet. 

Egy valamit még nem említettem. Ki tudod találni milyen szemszöghasználatot alkalmaztam, hogy folyamatosan kiszóltam hozzád? Ezt az angol úgy hívja „breaking the fourth wall” megtörni a negyedik falat. Az első három, amiről eddig olvastál és ezt pedig színházi műveknél szokás alkalmazni, amikor a színész bevonja a hallgatóságot monológjába. Igen, igen Shakespeare alkalmazta, tőle tudjuk.  Hát, innentől kezdve már te döntöd el hogyan tovább…

Nincsenek megjegyzések:

Flickr Images