Vendégírónk, A. Andi bejegyzése - Fejlesszük önmagunkat! - Pennát a kézbe! [ igenis írok, ha írni akarok]

2018. május 5., szombat

Vendégírónk, A. Andi bejegyzése - Fejlesszük önmagunkat!



Írunk. Néha elbizonytalanodunk. Próbálkozunk. Fejlődünk. Sokunkban megfogalmazódik a kérdés, hogy tényleg tehetségesek vagyunk-e vagy minden, amit az írásról gondoltunk tévhit csupán, hogy tényleg érdemes-e nekifutni egy-egy mondatnak újra és újra, folyamatosan csiszolni a történetünkön, új ötleteket papírra vetni, vagy éppen azt tartjuk valószínűtlennek, hogy mások is megtalálják az örömöt az irományunkban. S amikor végre megszületik a várva várt mondat, az a csodálatos novella vagy regény, akkor mosolyogva nézzük a művünket, és már kétségtelen, hogy minden megérte. Nem biztos, hogy tökéletes lett vagy mindenkinek tetszik, de az út, amit bejártunk olyasmit adott, amit semmi más nem tudott volna. Az írás ne legyen kényszerűen végrehajtott munka, lássuk meg a csodákat a fejlődés folyamatában, még akkor is, ha közben sok hibával kell szembesülnünk, rájönnünk, hogy, amit elsőnek jónak gondoltunk, arra még ráfér egy kis javítás. És ha kitartóak vagyunk, továbbmegyünk, fejlesszük önmagunkat, akkor annak meglesz a gyümölcse.
A hibáink először valószínűleg ádáz ellenségnek tűnnek, akit legszívesebben úgy, ahogy van kitörölnénk. De ha nem követtük volna el őket, mi világított volna rá arra a területre, ahol még fejlődnünk kell? Ha hibázunk, nem tudtunk tökéletesen megírni egy jelenetet vagy elcsúszott a karakerábrázolás, az egyben azt is jelenti, hogy próbálkoztunk, írtunk, és ezzel már nagy lépést tettünk meg. Idővel kevesebb hibánk lesz, igényesebb alkotások kerülnek ki a kezeink közül, többen felfigyelnek a történeteinkre. De ahhoz, hogy idáig eljussunk, nem szabad feladnunk. Úgyhogy a fejlődés és az írás folyamata, egyfajta lelki fejlődés is. A nehézségek, amikkel szembenézünk, akár az írás, akár a mindennapi élet terén, mind a javunkra válhatnak. Ki tudja, lehet, hogy a végén még megihletnek bennünket.
Azt mondják, olvassunk sokat, mert így bővül a szókincsünk, megfigyelhetjük a történet felépítését, a karakterek ábrázolását. Ugyanakkor, ha csak úgy faljuk a könyveket, mintha ott lebegne mellettünk egy időzítő, és  igazából azt sem tudjuk pontosan, mi volt a regény témája, amit az imént tettünk le, akkor ezzel nem biztos, hogy a kívánt eredményt fogjuk elérni. Nem baj, ha egy-egy könnyvvel lassabban haladunk, ha elmélkedünk kicsit bizonyos részein. A lényeg, hogy ha a végén becsukjuk, ne üres fejjel kapjunk a következő után. Biztos volt benne valami, ami hatott ránk, jól vagy rosszul, egy találó mondat, egy érdekes szereplő, egy jó megoldás. Még a rossz könyvekből is tanulhatunk. Nézzük meg, miért nyerte el egy történet a tetszésünket, vagy épp miért olvastuk szenvedve? Mi fogott meg a karakterekben vagy miért utáltuk, éreztük hiteltelennek őket? Ezek az apró dolgok, amikre felfigyelünk segíthetnek abban, hogy a saját történeteinkben is felismerjük, csiszoljunk rajtuk, ha kell, elkerüljük a logikai hibákat. Egész érdekes újraolvasni egy könyvet, mert olyan dolgokkal találkozhatnuk, amik felett először elsiklottunk, de hozzájárultak a regény teljességéhez. Készíthetünk jegyzeteket is, így még közelebb jutunk ahhoz, hogy a sorok között olvassunk. Ugyanakkor olvasás közben szórakozunk is.
A lírai művekből is sokat tanulhatunk. Rejtett utalásokkal találkozhatunk, és az ilyen elejtett információk jól jöhetnek egy-egy regényben vagy novellában is. Persze itt sem szabad átesnünk a ló túloldalára. Ezenkívül olyan költői képekkel találkozhatunk a versekben, amik a mi irományainkat is színesebbé tehetik, hisz egy-egy szimbólum, megszemélyesítés adhat valami pluszot a művünkbe.
Az írással kapcsolatos cikkek olvasása szintén segíthet, rávilágíthat dolgokra, amiket bár sejtettünk, senki sem beszélt konkrétan róluk. Ezek olvasása közben gyakran rájöhetünk, hogy mi hiányzik az írásunkból, mi az, ami még javításra szorul. Nem kell bemagolnunk a leírtakat, mert a végén még sziszifuszi harccá válhat, és elveheti a kedvünket az egésztől. Példákon keresztül  vagy a cikkek többszöri elolvasása után könnyen megtanulhatunk dolgokat.
Több műfajt kipróbálhatunk, olvasás és írás terén is, ez hozzájárulhat a fejlődésünkhöz. Érdekes élmény, és közben tágul a látóterünk, több ismeretet szerzünk, amire talán még szükségünk lesz. Így jobban megismerhetjük önmagunkat is. Rájövünk, hogy nekünk mi tetszik és mi nem. Persze mindenki az általa kedvelt műfajban szeretne minél többet nyújtani, és ezzel nincs is semmi gond. Megmutathatjuk az adott műfaj terén az erősségeinket, csiszolhatunk azon, amiben már viszonylag jók vagyunk, miközben a hibáinkon javítunk, hogy a végén csodás alkotások jöhessenek létre.
Számos kreatív feladatot adhatunk magunknak. Véletlenszerű címeket vagy meghatározásokat, amik alapján történeteket írhatunk. Ha fejlődni szeretnénk például karakterábrázolás terén, írhatunk olyan műveket, amikben konkrétan erre fektetjük a hangsúlyt. Vagy figyeljünk különösen az információadagolásra, a fogalmazásra, a leírásokra, a párbeszédekre, hogy végül mindezt egy műben csempészhessük. Kezdetben talán nehéz, de idővel tuni fogjuk, hogyan alakítsuk a feszéltségívet, mikor szólaljanak meg vagy éppen hallgassanak el a szereplőink. A lényeg, hogy merjünk írni. Előfordul, hogy első ránézésre egy feladat megoldhatatlannak tűnik, de ahogy nap mint nap foglalkozunk vele, úgy egyre jobban a szívünkhöz nőhet, és felfedezhetjük magunkban rejtett erősségeinket, amikre a későbbiekben építhetünk.
Mindig öröm, ha másokat is érdekelnek az alkotásaink. A pozitív visszajelzések megerősítenek, biztatnak, hogy jó úton járunk, de ugyanakkor meg kell tanulnunk azt is, hogyan fogadjuk a kritikát. Minden irományban találhatunk valami jót, már az is dícséretre méltó, hogy egyáltalán valaki időt és energiát szánt a megalkotásukra, mégis előfordul, hogy úgy érezzük csak negatív véleményeket kapunk. Ilyenkor hajlamosak vagyunk ezeken rágódni, holott ezekben is megtalálhatjuk azt, ami a fejlődésünkhöz vezet, ha elgondolkodunk rajta, vajon mi nem tetszett az olvasónak. Bizonyos esetekben pedig jobb az esetleges bántó hozzászólásokat figyelmen kívül hagyni. Ne adjuk fel azért, mert egy embernek nem tetszik, amit csinálunk.
Járjunk nyitott szemmel a világban! Valószínűleg nem fogja a szomszéd falon írni, hogy hogyan találjuk meg a jó címet a művünknek, de a fal tövében burjánzó növények, a mellette sompolygó fekete macska ötleteket adhat az íráshoz. Márpedig, egy jó íráshoz ötletekre van szükségünk. Néha megrémít, ha nem jut eszünkbe semmi, de ilyenkor csak nézzünk körül, lássuk meg a mindennapokban rejlő ötletmorzsákat, amikből a végén kerek történet születhet. Lehet, hogy nem fog mindenkinek tetszeni, de ez ne tántorítson el bennünket. Írjunk szívvel-lélkekkel, és az a szeretet, amit az írás iránt érzünk hozzásegít ahhoz, hogy a fejlődés útjára lépjünk. Mert minél közelebb kerülünk a történeteinkhez, annál inkább szeretnénk jól teljesíteni, fejlesztnei önmagunkat. S ahogy fejlesszük önmagunkat, feltárulnak előttünk az írás újabb és újabb csodái, amiért csak még jobban fogjuk szeretni.

Nincsenek megjegyzések:

Flickr Images